Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a Verespatak felé tartó, Crin Antonescu, a liberális párt vezetője az onnan elszáguldó vonatban ül – egyértelműsítette a kormányzó szociáldemokrata–liberális–konzervatív koalíciót (USL) belülről marcangoló feszültséget egy vasárnapi tévéinterjúban Traian Basescu román államfő. Akinek persze semleges álláspontot kellene képviselnie az egyre erősödő társadalmi-belpolitikai vitát gerjesztő bányanyitás ügyében, ám ő nem titkolja, hogy a verespataki beruházás híve.
A feszültségnél csak a tanácstalanság nagyobb a kormánykoalícióban, miközben egyre hangosabb utcai tiltakozások zajlanak. Bukarestben és vidéken – elsősorban Kolozsváron – mindennaposak a verespataki ciános aranykitermelés elleni tüntetések, de szinte az összes megyeszékhelyen megmozdultak a civilek, főként a fiatalok. Követelésük egyszerű: vonják vissza a parlamentben a kitermelést engedélyező törvénytervezetet. A másfél éve kétharmados többséggel, kényelmesen kormányzó USL a lehető legrosszabb megoldást választotta: parlamenti vizsgálóbizottság megalakításával próbálja húzni az időt, amíg kifőzik, miként mászhatnának ki a maguk ásta gödörből.
Ponta kormányfői tekintélyét alapjaiban ingatta meg, amikor néhány nappal az után, hogy a kabinetje elfogadta a tervezetet, közölte, a parlamentben a jogszabály ellen szavaz majd. A politikai hátraarcot élő tévéadásban jelentette be, három órával azt követően, hogy Antonescu világossá tette: a miniszterelnök liberális szövetségesei nemmel voksolnak majd. Ponta másik baklövése az volt, amikor beismerte, hogy korábban kizárólag azért ellenezte a verespataki kitermelést, mert azt Basescu támogatta, s azt hitte, ami mellé az államfő odaáll, az biztosan „ördögi dolog”.
A koalíción belüli hirtelen széthúzás fő oka, hogy Romániában jövőre elnökválasztás lesz, és az USL jelöltje Antonescu, aki Verespatak-ellenességgel próbálja feltornászni a mindössze 15–18 százalékon álló népszerűségét. A politikus váratlan „árulása” meglepte a szociáldemokratákat, akik máris attól félnek, ha a liberális pártvezér ül Basescu helyére – és a szociáldemokraták támogatásával erre minden esélye meglehet –, akkor ellenük fordul, és megpróbál egy jobboldali ellenzéket összekovácsolni. Tényként kezelik, hogy Antonescu már holnap kiugrana pártjával a szövetségből, ha kellene a fő ellenzéki erőnek, a Demokrata–Liberális Pártnak (PDL), amely egyelőre kivár, és megpróbálja újjáépíteni magát a tavaly decemberi parlamenti veresége után.
A verespataki aranykitermelésben érdekelt Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) egyre türelmetlenebb. Rossz nyelvek szerint a bányászatot támogató tüntetések mögött ő áll, s fő érve, hogy több száz munkahelyet teremt, az alkalmazandó ciántechnológia pedig veszélytelen, más országokban is használják. Látva az USL álláspontján mutatkozó repedést, 3-4 milliárd eurós kártérítési perrel fenyegeti a cég a kormányt, ha nem kap zöld utat. A kormány szívesen megadná az engedélyt, hisz a termelés beindítása enyhítene a költségvetés pénzhiányán. A számítások szerint a 300 tonna aranyra és 1600 tonna ezüstre becsült készlet kitermelése 2,3 milliárd dollár közvetlen hasznot hozna ugyanis a büdzsének, a közvetett gazdasági hatás pedig – az érintett önkormányzatokat is beleértve – akár ötmilliárd is lenne.
Verespatak agyonpolitizálását, kormányellenes szimbólummá emelését jellemzi, hogy miközben dúl a nyilatkozatháború, senkit sem érdekel, hogy a kanadai Eldorado Gold – miután 2,4 milliárd dollárért megvásárolta riválisát, a European Goldfieldset, s vele annak a román Deva Goldban lévő 80 százalékos részvénycsomagját (a fennmaradó 20 százalék a román államé) – csendben megszerezte a környezetvédelmi engedélyt arany kitermelésére Csertés környékén, szintén ciános technológiára.
A Ponta-kabinet nem halogathatja sokáig a döntést. Ha enged az utca – egyelőre nem túl erős – nyomásának, és visszavonja a törvénytervezetet, akkor számíthat a másfél évtizede Verespatakon toporgó RMGC bosszúhadjáratára. A következményekkel Ponta is tisztában van, nem véletlenül ismételgeti, hogy a verespataki kudarc negatív üzenet lenne a külföldi befektetőknek. Ha mégis engedélyezik a kitermelést, az a koalíciónak presztízsveszteséget okozna, és magas labdát adna az ellenzéknek, amely alighanem ezzel kampányolna a jövő évi európai parlamenti és elnökválasztáson.
IRHÁZI JÁNOS / ARAD
