Óriási sebességkülönbség alakult ki a nyugat-balkáni államok EU-integrációjában: míg az egykor éltanulónak számító Szlovénia a Magyarországot is érintő, 2004-es nagy belépési körben csatlakozhatott, a Szerbiából 2008-ban kiszakadt Koszovó gyakorlatilag el sem indult a közeledés útján. Ez nehéz is lenne, mert a 28 tagállam közül öt – Szlovákia, Románia, Spanyolország, Görögország és Ciprus – még az egykori dél-szerbiai, albán többségű tartomány államiságát sem hajlandó elismerni. Bosznia is várakozik, a két entitásból álló volt jugoszláv tagköztársaság nem kapott még tagjelölti státust. Macedónia 2005 óta tagjelölt ugyan, ám mégsem léphetett előbbre, hiszen az Athén és Szkopje között kirobbant országnévvita miatt Görögország megtorpedózza az összes integrációs törekvést. Így Macedóniát még a NATO-ba sem vették fel.
Szerbia és Montenegró viszont jobban áll. Miután a két ország hosszú ideig egy helyben topogott, az idén megkezdhették a tagsági tárgyalásokat. Belgrád és Podgorica így sem lehet igazán elégedett, hiszen néhány éve még úgy tűnt, mindketten a 2013 nyarán befogadott Horvátországgal együtt kaphatnak tagságot. Bár Horvátországot kevesebben bírálják, mint a 2007-ben felvett Bulgáriát és Romániát, Zágráb is botránnyal kezdte az uniós életet: csak az egyre komolyabbá váló német fenyegetések hatására volt hajlandó kiadni Berlinnek azt a horvát titkosszolgálati vezetőt, aki az 1980-as években a vádak szerint Németországban részt vett egy gyilkosság elkövetésében. Elemzők szerint a felvételre Szerbiának és Montenegrónak van a legjobb esélye, ám a csatlakozás ideje legfeljebb az évtized végén jöhet el.
