Rezignáltság és düh volt leolvasható Barack Obama amerikai elnök arcáról, amikor a 26 éves Chris Harper Mercer által az Oregon állambeli Roseburg főiskoláján a múlt héten agyonlőtt kilenc emberről emlékezett meg. Hivatali ideje hetedik évében a tizenötödik alkalommal kellett kifejeznie részvétét lövöldözésben elhunyt áldozatok családtagjainak, és újra követelni, hogy a washingtoni kongresszus végre tegyen valamit a világ fejlett országainak körében példátlanul sok, lőfegyverrel elkövetett gyilkosság számának csökkentésére. Az éppen a Ronald Reagan elleni 1981-es merénylet során fejbe lőtt és tolószékbe kényszerült – a tavalyi haláláig hátralévő életét a fegyvertartás szigorításáért folytatott kampányának szentelő – James Brady egykori kormányszóvivőről elkeresztelt sajtóteremben Obama elismerte, ő már képtelen az ügyben bármit is tenni. A szavazókat sürgette arra, hogy ha a szigorítás mellett vannak, akkor azt kérjék számon választott képviselőiken.
Nemcsak a nyilvános helyeken elkövetett fegyveres mészárlások ismétlődnek monotonul az USA-ban, hanem az elkövetők profilja is hasonlít. Az anyjával élő Mercer is kitaszított vesztesnek érezte magát, akinek se jó állása, se barátnője nem volt, még hétköznapi kapcsolatot is nehezen létesített, vonzotta viszont a lövöldözéssel szerzett „hírnév”. A jelentések szerint mentális betegséggel is küzdő Mercer sajátossága volt viszont, hogy élénken érdeklődött az Ír-sziget újraegyesítéséért fegyverrel küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) iránt, és egy társkeresőre feltett profiljában kifejezte ellenszenvét minden szervezett vallással szemben. Ennek is tulajdonítják, hogy a sarokba szorított diákokat megkérdezte, milyen vallásúak, s ha a válasz keresztény volt, már lőtt is – aztán amikor kiérkeztek a rendőrök, magával is végzett.
Magányos, frusztrált, a nőkre, a főnökeire vagy az egész világra dühös férfiból világszerte és az USA-ban is bőven akad, ám aki a feszültségét eszelős lövöldözéssel akarja levezetni, az a legkönnyebben a tengerentúlon jut ehhez fegyverhez. Amerikában az óvatos becslések szerint is 270 millió lőfegyver van a lakosságnál, ami száz főre vetítve 89, a világon messze a legtöbb. Ráadásul mivel az amerikai háztartásoknak csak a 31 százalékában van lőfegyver, a számítások szerint egy ember, ha rászánja magát, átlagosan öt pisztolyt, puskát vagy gépkarabélyt tart az otthonában – már ha leszámítjuk a fegyvertulajdonosok 3 százalékát, akiknek legalább 25 lőfegyverük van. Mercer hat fegyvert vitt magával, és még hetet találtak az otthonában, amikhez ő vagy a rokonai legálisan jutottak hozzá. Az amerikai kézifegyvergyártók a legutóbbi rendelkezésre álló adatok szerint 2013-ban 10,85 millió lőfegyvert készítettek, amelyek 96 százaléka az USA-ban talált gazdára. A szektor – beleértve a muníciógyártókat is – éves bevétele 13,5 milliárd dollár, amin 1,5 milliárdos profitjuk van. A fegyverboltok forgalma pedig évi 3,1 milliárd, a nyereségük 478 millió dollár.
Ez az üzleti lobbi, valamint a fegyvertartást alkotmányos joguknak tartó amerikaiak tízmilliói olyan befolyást adnak a Fegyverbarátok Országos Szövetségének (NRA), amely az utóbbi időben minden komolyabb korlátozást megakadályozott. Három éve egész Amerikát sokkolta, amikor a Connecticut állambeli Newtownban a 20 éves Adam Lanza – miután otthon agyonlőtte az anyját – húsz gyerekkel, hat felnőttel, majd magával végzett. A feldúlt Obama akkor határozott lépéseket ígért, és 2013 januárjában javaslatot terjesztett elő, amely az USA mindegyik szövetségi államában kötelezővé tette volna a fegyvert vásárolni kívánók hátterének egységes vizsgálatát, és több más szigorítást is tartalmazott.
A 4,3 millió tagot számláló, évi 350 millió dollár költségvetésű NRA befolyását mutatja, hogy néhány hónappal később, a lövöldözés miatti felháborodás csillapodtával a demokraták és a republikánusok nagy egyetértésben torpedózták meg a kezdeményezést. A kongresszus több olyan statisztikai adat gyűjtését, illetve nyilvánosságra hozatalát is megakadályozta, ami a szigorítás támogatói számára szolgáltatott volna érveket. A tragédiasorozat pedig nem szakadt meg: 2013-ban a volt tartalékos Aaron Alexis 12 embert mészárolt le a haditengerészet washingtoni bázisán, az idén júniusban pedig a faji háborút kirobbantani akaró, 21 éves, fehér Dylann Roof kilenc afroamerikait agyonlőtt a dél-karolinai Charlestonban, a feketék polgárjogi küzdelmében kiemelt szerepű Emanuel metodista templomban.
Az USA-ban évi átlagban 30-35 ezren vesztik életüket lőfegyverhasználat miatt, ennek kétharmada öngyilkosság. Fegyverhez az államok többségében viszonylag könnyen lehet jutni, általában elég az adatfelvétel után egy hívás az FBI által működtetett telefonszámra, amelynek végén megnézik, hogy a jogosítványát bemutató vásárló szerepel-e olyan adatbázisban, amely tiltaná a tranzakciót. Az Obama által 2013-ban országos szintűre emelni tervezett háttérvizsgálat csupán 18 szövetségi államban létezik, legutóbb éppen Oregonban fogadták el. És még a laza ellenőrzés alól is van kibúvó, ha valaki a vidéken hétvégén gyakran tartott fegyverbolhapiacon vásárol be – a roseburgi tragédiára gyorsan reagáló demokrata Hillary Clinton az elnökjelölti kampányában azt ígéri, ezt a kiskaput törvénykezés híján kész rendelettel is bezárni.
Mások úgy vélik, nincs is szükség trükkökre, hiszen az alkotmány második kiegészítése egyáltalán nem garantálja a fegyvertartást mindenkinek, csak azoknak, akik „a szabad állam szempontjából szükséges milícia” tagjai. John Paul Stevens pedig, aki 1975–2010 között volt az alkotmánybírósági szerepet is betöltő legfelső bíróság tagja, azt állítja, hogy a kiegészítés semmiképpen sem korlátozza a szövetségi államok mozgásterét – és a kormányét is csak szűkíti, de nem szünteti meg – abban, hogy szabályokat alkossanak a fegyvertartásra. Példaként említi, hogy 1939-ben a legfelső bíróság egyhangú döntéssel úgy találta, hogy a washingtoni kongresszus megtilthatja a lefűrészelt csövű puska birtoklását, mert az nem az a fajta fegyver, amire az alkotmánykiegészítésben nevesített milíciában szükség van. Ezek a vélemények a kérdésben megannyi tragédia után sem perdöntőek, ám az alkotmányjogban kevésbé jártas fegyverbarátok már a fogadkozásokra azonnal reagálnak: rohannak bevásárolni. A newtowni mészárlás után a 2013-as fegyvereladások csúcsot döntöttek, amit az idén – a charlestoni és a roseburgi lövöldözés után – az előrejelzések szerint akár sikerülhet is felülmúlni.
NAGY GÁBOR
