Még 2012 előtt történt, amikor Mirko Cvetkovic volt Szerbia miniszterelnöke, hogy egy Balkán konferencián az egyik illusztris előadó a szerb kormányt folyamatosan Tadic-kormánynak nevezte. Abban az időben Boris Tadic az államfő volt, a „nyelvbotláson” mégsem akadt ki a szakértő közönség. Marko Somborac karikaturista, aki napi politikai képregényeivel valóságos intézmény Szerbiában, leginkább úgy szerepeltette a rajzain az akkori miniszterelnököt, hogy öltönyén kis köténykét viselve benéz az ajtón, kezében kávéfőző, és megkérdezi, ki hány cukrot kér a kávéjába.

Aleksandar Vucic szerb kormányfő választási győzelmét ünnepli április 2-án.

AFP / Anadolu Agency / Samir Yordamovic

Vasárnap elnökválasztást tartottak Szerbiában. Az államfői intézmény az alkotmány szerint protokolláris, hasonlít a magyar államfőéhez, de Szerbiában az elnököt közvetlenül választják meg. A választás már az első fordulóban eldőlt, a jelenlegi miniszterelnök, Aleksandar Vucic ugyanis a szavazatok csaknem 56 százalékát megszerezte, így nem kell második fordulót tartani.

Vucic és pártja, a Szerb Haladó Párt (SNS) sikerszériában vannak: 2012 óta három parlamenti választást nyertek meg (ebből kettő előrehozott volt), a helyi és tartományi választásokon is taroltak, és most az elnökválasztást is simán behúzták. Aki ebből arra a következtetésre jut, hogy Szerbiában dübörög a gazdaság, svájci polgárok folyamodnak állampolgárságért a nagy jólét miatt, miközben a demokrácia is virágzik, az erősen téved. Hogy egy jellemző példát is mondjunk: az ország annyira IMF-függő, hogy Vucicnak egy pillanatban még azt is be kellett vállalnia, hogy a nyugdíjakat és az állami alkalmazottak bérét csökkentse. Külföldi befektetések nemhogy nem érkeznek, de a kormánynak arról sem lesz egyszerű meggyőzni az egykori Zastava autógyárat privatizáló Fiatot, hogy a 2018-ig érvényes tíz éves szerződés lejártával ne vigye el a termelését Kragujevacból.

Hogy akkor miként tud hatalomban maradni, ráadásul ennyire kiemelkedő eredményeket produkálva? Részben az alapos politikai ismeretek, részben a gátlástalan politikai viselkedés miatt. Ami az SNS tudatos politikai tevékenységét illeti, a párt alapvető üzemmódja, hogy csak saját szavazótáborának politizál, a társadalom bizonyos rétegeiről eleve lemondott. Az értelmiségnek például nem akar tetszeni, onnan nem vár szavazatokat. Így tehát az alaposan kigondolt és elmagyarázott gazdaságpolitikai program vagy az érték alapú politizálás helyett elég jelszavakat és ígéreteket kommunikálni. Jellemző Vucic jelszava a választás előtt: „Gyorsabb, erősebb, jobb Szerbia.” A párt kommunikációs varázslói előre tesztelik a célközönségen a várható intézkedések visszhangját, és a visszajelzések figyelembevételével finomhangolják a napi politikát. Hidegfejű, profi, még ha némileg cinikus hozzáállás is ez.

Szijjártó Péter és Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök elnökjelölti kampányrendezvényén Belgrádban 2017. március 23-án.

MTI / KKM

A gátlástalanság a média bekebelezésében, a demokratikus intézmények meggyengítésében, a civil szervezetek trükkös kijátszásában jelenik meg, például a kormányzó párt maga alapít „civil” szervezeteket, amelyek aztán a külföldi és a hazai támogatásokat is rendre elviszik a valódi civilek elől.

Ami pedig a választási nyomulást illeti, az még a kisebbik baj, hogy az egyenlőtlen pénzügyi háttér miatt a szerb kormánypárt óriásplakátjai, tévéreklámjai, Google hirdetései lenyomják az ellenzéki pártokéit. Mondjuk a gátlástalanság itt is megjelenik: a kampánycsend előtti utolsó napon nem kevesebb, mint hét szerb napilap teljes címlapját foglalta el Vucic (vizuálisan egyébként nem túl erős) kampányplakátja.

A nagyobb baj az, hogy a gyanú szerint a választás tisztaságát is manipulálják. A buszoztatott közönségű „tömeggyűlésektől” kezdve az agresszív door-to-door kampányon/adatgyűjtésen át a kispénzű választók lefizetéséig és az állami alkalmazottak szervezett szavaztatásáig minden trükkről érkeznek a hírek. 

Megszerezték Putyin elnök biztatását is egyfelől, és egy szerb nyelven felolvasott beszéddel még a magyar külügyminiszter, Szíjjártó Péter is fellépett az egyik rendezvényen, csakúgy mint Gerhard Schröder, egykori német kancellár. Más kérdés, hogy Schröder azóta a Gazprom színeiben játszik, a Gazprom által 51 százalékban tulajdonolt Nord Stream AG igazgatótanácsának elnöke. 

A szerb elnökválasztáson induló Aleksandar Vucic kampányplakátja Szabadkán.

MTI / Molnár Edvárd

A Politicónak nyilatkozó ellenzéki politikus, a Dosta je bilo! (Elég volt!) párt nevében maga is elnökjelölt Sasa Radulovic szerint Vucic győzelmével „öt sötét év vár Szerbiára.” Beszédes, hogy Vucic győzelmi beszéde alatt kik álltak mögötte a hozzá legközelebb: Ivica Dacic, Milosevic egykori szóvivője, Bogoljub Karic, Milosevic egykori házi oligarchája és Milorad Dodik, nacionalista boszniai szerb politikus, aki éppen Bosznia-Hercegovina szétverésén ügyködik. Vucic maga amúgy Milosevic tájékoztatási minisztere volt.

Bár az államfői poszt elvileg protokolláris, nem mindegy, ki tölti azt be. Ha a legnagyobb párt vezetője, akkor alighanem az elnöki palota lesz a legfontosabb döntések helyszíne az országban – ahogy ez történt Tadic és Cvetkovic idején. Kérdés, ki lesz Vucic helyett a miniszterelnök. Az SNS annyira egyszemélyes párt, hogy nehéz megmondani, ki tölthetné be ezt a pozíciót, legalábbis erős jelölt semmiképpen sem látszik.

Mondjuk, ha a Tadic-időszakot nézzük, annyira nem is fontos a miniszterelnök személye. Elég, ha jó kávét tud főzni.