Furcsa körülmények között látogat kedden Moszkvába Orbán Viktor. Minden korábbinál kevesebbet tudni például arról, hogy pontosan miről fog tárgyalni az orosz fővárosban Vlagyimir Putyinnal. Rácz András Oroszország-szakértő, az Észt Külügyi Intézet külsős munkatársa szerint biztosra vehető, hogy Paks II., a metró és a közös vonatgyártás ügye napirendre kerül. „Az utóbbi években mindig februárban voltak a hivatalos találkozók, az idén ezeket most a választások miatt elhalasztották. Ez protokolláris értelemben rendben van, viszont

tartalmilag egyáltalán nem látszik, miért van szükség a megbeszélésre.

– mondta Rácz András, aki szerint viszont a Sargentini-jelentés elfogadása árnyalja a képet. „Nem lenne meglepő, hogy az orosz kapcsolatokat a magyar kormány demonstratív jelleggel arra akarja használni, hogy megmutassa, ha Európának nem kellünk, Moszkvában még szívesen látnak” – magyarázta.

A HVG értesülései szerint a magyar külügyben akkora a bizonytalanság, hogy amikor egy hosszú ideje Magyarországon élő orosz diplomata augusztus végén bent járt a minisztériumban, megkérdezték tőle a Bem rakparton, hogy mi várható a moszkvai Orbán–Putyin-csúcson. Ő mondta azt, hogy nem várható jelentős szerződések aláírása.

Nemcsak a napirendi pontok körüli, a szokásosnál is nagyobb bizonytalanság miatt különleges a mostani találkozó, hanem azért is, mert Oroszország az utóbbi hetekben több súlyos politikai és presztízsveszteséget elszenvedett.

„Nagy-Britanniában például nyilvánosságra hozták és beazonosították a márciusi dél-angliai Szkripal-merénylet állítólagos elkövetőit, Putyin pedig beleszaladt abba, hogy azt állította róluk, polgári személyek. Kiderült azonban, hogy nemcsak az oroszok kutakodnak külföldön, hanem a nyugatiak is Oroszországban, s feltörték az orosz belügyi nyilvántartásokat, ami alapján egyértelművé vált, hogy a britek által megnevezett személyeknek valóban közük van a titkosszolgálatokhoz” – mondta Sz. Bíró Zoltán történész. Szerinte az is komoly presztízs- és befolyásveszteséget hozott Moszkvának, hogy a konstantinápolyi pátriárka, még ha ez egyelőre formálisan nem következett be, gyakorlatilag elismerte az ukrán ortodox egyház függetlenségét, amivel kivett Moszkva kezéből egy komoly ukrajnai befolyásolási eszközt.

„Valami miatt a magyar miniszterelnök mégse mondja vissza a moszkvai meghívást, holott ezt – akár úgy, hogy valamilyen udvariasan megfogalmazott körülményre hivatkozna – nyugodtan megtehetné.  De mert nem teszi, felmerül a kérdés,

mi az a függés, ami megakadályozza ebben, amiről a közvéleménynek csupán feltételezései lehetnek, bizonyítékai viszont nem?

A másik feltételezés, hogy Orbán arra számít, a jövő évi EP-választáson nagyon megerősödnek a jobboldali populista és Oroszországgal igencsak megengedően viselkedő pártok, s az évi két találkozóval Orbán demonstrálni tudja, mennyire szoros a Putyin és közte kialakult kapcsolat, így van még egy olyan ok, ami miatt őt illeti meg a populisták közötti vezetőszerep” – magyarázta Sz. Bíró.

A látványos barátság ellenére nem valószínű, hogy Magyarország, amely a közelmúltban ugyancsak megszavazta a Moszkva elleni EU-s szankciók meghosszabbítását, belátható időn belül úgy döntene, megvétózza a Budapest által kártékonynak tartott büntetőintézkedéseket életben tartását. „A pávatánc folytatódni fog, ám aligha tesz Magyarország olyat, ami visszafordíthatatlan lenne. A vétó pedig ilyen lenne” – állította Rácz András.

Szerinte Magyarország a már késésben lévő Paks II. projekt ügyében sem tesz visszafordíthatatlant, már csak azért sem, mert egyre kevésbé látszik a lelkesedés az atomerőmű megépítése iránt.

„Süli János egy júniusi nyilatkozata szerint a két új blokk beüzemeléséhez még több ezer engedély hiányzik, ebből több száz az építkezés elkezdéséhez is kellene. Az orosz oldalon nem értik, hogyan lehet ez, hiszen a Fidesz már kilenc éve hatalmon van, mégsem halad az engedélyezés. Egy lehetséges értelemzése a történteknek, hogy a

a kormányban egyesek kezdenek rájönni, hogy mégsem akarják ezt felépíteni.

Az építkezés ugyanis arra a hipotézisre alapult, hogy Európában a jövőben emelkedni fog az áramár és tartósan magas marad. Most már látszik, hogy ez a megújulók, az amerikai palagáz, illetve az európai villamosenergia-piac integrációja miatt valószínűleg nem lesz így” – magyarázta Rácz András, megemlítve, hogy Bulgária 2012-ben már kiszállt egy orosz atomerőmű projektből, s ezért 600 millió eurós kötbért kellene fizetnie, ám eddig egyetlen levát nem utalt át. Akadnak elemzők, akik szerint nem kizárt, a cél az, hogy

minél több pénzt hívjanak le az orosz hitelből és tegyenek át magánzsebekbe.

Sz. Bíró Zoltán szerint az oroszbarátságnak gátat szab, hogy a magyar lakosság továbbra sem Moszkva-párti, a társadalom többsége – főként a fiatalok – egyértelműen nyugati irányultságúak. „Mindez annak ellenére van így, hogy a hatalom hihetetlen szorgalommal dolgozik azon, hogy

a magyarok olyan Oroszország-képet kapjanak, aminek nem sok köze van a valósághoz.

De alighanem a konzervatív táborhoz tartozó tájékozottabb embereket sem tölti el jó érzéssel az Orbán-féle keleti orientációs fordulat” – vélekedett a történész. Aki szerint az sem zárható ki, hogy Paks-ügyben kijózanodóban van a magyar kormány. „Ha erős lenne a politikai akarat, akkor valószínűleg az építkezést övező csúszások nem történhettek volna meg” – mondta.