Egy generációnyi időre bebetonozhatja a konzervatív többséget az USA életét az elnöknél sokkal inkább meghatározó legfelső bíróságban Donald Trump. A nagy kérdés, hogyan viszonyul a leendő főbíró az abortuszhoz.
Eljött az a pillanat, amiért a republikánusok mindent elnéztek Donald Trumpnak: a múlt héten Anthony Kennedy bejelentette, hogy nyugalomba vonul a legfelső bíróságból. Az alkotmánybírósági feladatot is betöltő testület már negyedszázada inkább konzervatív, mint liberális, ám mindig akadt valaki, aki az amerikai társadalmat érintő kulcsfontosságú ügyekben kilencedikként az utóbbi irányba billentette el a mérleget. A 2006-os visszavonulásáig ezt a szerepet Sandra Day O'Connor töltötte be, azóta pedig a hozzá hasonlóan még Ronald Reagan által jelölt Kennedy. Most viszont Trump Kennedy helyére olyan főbírót jelölhetett az 53 éves Brett Kavanaugh személyében, aki nem a mérleg nyelve lesz, hanem ideológiai hezitálás nélkül garantálhatja a konzervatívok 5:4 arányú többségét. Mivel pedig a kinevezés élethossziglan – vagy az önkéntes visszavonulásig – szól, egy ötvenes éveiben járó jelölt hosszú ideig betöltheti ezt a szerepet.
A tét már a 2016-os elnökválasztás idején ez volt, a közvélemény-kutatások szerint a Trumpra szavazók 56 százaléka azt mondta, döntésében az játszotta a legfontosabb szerepet, hogy a Fehér Ház leendő birtokosa új tagot jelölhet a legfelső bíróságba. A demokrata Hillary Clinton szavazói körében ez az arány 41 százalék volt. Trump azzal tudta maga mellé állítani a vallásos választókat, hogy azt ígérte: csak olyan jogászt jelöl, aki az abortusszal szemben az élet szentségét választja.
Márpedig amikor az amerikaiak 2016 novemberében az urnákhoz járultak, tudott volt, hogy az új elnök legalább egy embert a testületbe küldhet, mert kilenc hónappal korábban váratlanul meghalt a négyfős stabil konzervatív főbírói csoport fő ideológusa, Antonin Scalia. Hiába jelölte viszont a demokrata Barack Obama a helyére Merrick Garlandot, a szenátusi republikánus többség vezetője, Mitch McConnell megtagadta, hogy szavazzanak róla. A blokád indoka az volt, hogy ne a távozó, hanem az érkező elnök hozzon meg ilyen intézkedést. A vabank bejött, mert nem Hillary Clinton, hanem Trump lett az elnök, aki rögtön jelölte és el is fogadtatta a republikánusok számára megőrzött szenátussal a kifogástalan konzervatív pedigrével rendelkező Neil Gorsuchot.
A demokraták mostani első reakciója az volt, hogy McConnell tartsa magát az általa teremtett precedenshez, és csak a novemberi félidős kongresszusi választás után szavazzanak Kennedy utódjáról – hátha akkor átfordul a többség a szenátusban. A republikánusok ezt azzal söpörték le, hogy többször is voksoltak főbírói kinevezésről törvényhozási választás előtt, legutóbb például akkor, amikor Obama 2010-ben a liberális Elena Kagant jelölte. Azt viszont természetesen elfelejtik, hogy a McConnell-szabálynak nem volt előzménye, hiszen éppen a most nyugdíjba vonuló – nyári szabadsága alatt évekig Ausztriában oktató és Magyarországra is ellátogató – Kennedyről az 1988-as elnökválasztást megelőzően döntöttek.
Az ellenzéki demokraták már obstrukcióval sem akadályozhatják meg Trump jelöltjének kinevezését, mert azt a lehetőséget McConnell tavaly éppen Gorsuch kinevezése ügyében vette el a legfelső bíróságba jelöltek esetében, amikor a szenátus úgy döntött, hogy a százfős testületben már nem kell 60 szavazat a voksolás kikényszerítéséhez. Az eljárásjogi atombombaként jellemzett lépéshez a demokraták teremtették meg a precedenst, amikor 2013-ban az akkori többségüket kihasználva a szövetségi bírók kinevezése ügyében véget vetettek a kisebbségnek erős jogosítványt adó obstrukciós lehetőségnek. Pedig sokan figyelmeztették arra Harry Reidet, a szenátusi demokraták vezetőjét, hogy ha felrúgják a több évtizedes tűzszünetet a 60 szavazatos szabály érintetlenségéről, akkor a republikánusok pontosan erre hivatkoznak majd, ha a legfelső bíróságba jelölésről lesz szó.
Brett Kavanaugh jelölése azért rendkívül fontos, mert a rövidesen a 82. évét betöltő Kennedy főbíró a legtöbb ügyben – például a vállalati kampánytámogatás nagyságának korlátozhatatlansága vagy a fegyvertartás joga – a konzervatív társai mellé állt ugyan, de az abortusz szabadságának megvédése, illetve a melegházasság engedélyezése csakis az ő szavazatán múlott. Az amerikai kultúrharcot tápláló két legfontosabb téma máris mozgósítást váltott ki a demokraták és a republikánusok oldalán: az előbbiek attól tartanak, az utóbbiak pedig azt tervezik, hogy egy ideológiailag stabil ötödik konzervatív főbíró segítségével előbb erodálják, majd megszüntetik mindkét lehetőséget.
A kibontakozó ideológiai háború részletei betekintést engednek abba, mennyire néhány személyen múlhat az, ki kerül a legfelső bíróságba, s milyen irányt vesz az USA társadalompolitikája. Az 1960-as évekig a szenátus jellemzően rutinszerűen jóváhagyta az elnök jelöltjeit, az első komolyabb összecsapásokat a polgárjogi küzdelmek hozták el. A konzervatív William Rehnquistet már akkor szokatlanul sok, 22 ellenszavazat fogadta a szenátusban, amikor 1971-ben Richard Nixon főbírónak javasolta, s a kimondott nemek száma 33-ra nőtt, amikor Reagan 1986-ban a testület elnökévé tette meg. A demokrata többségű szenátus 1987-ben már leszavazta Robert Borkot, markáns konzervatív nézetei mellett azért, mert 1973 októberében legfőbb államügyész-helyettesként megtette azt, amire a főnöke, az igazságügy-miniszter Elliot Richardson nem volt hajlandó, hanem inkább lemondott: Nixon utasítására menesztette a Watergate-botrányt vizsgáló Archibald Cox különleges ügyészt. Az idősebb George Bush által jelölt – szexuális zaklatással vádolt – Clarence Thomas épp csak átcsúszott a szenátusi megerősítésen. Az ideológia a jelöltekről szavazáskor az után vette át a fő szerepet, hogy a legfelső bíróság konzervatív többsége a 2000-es elnökválasztási eredmény floridai újraszámlálását leállította, és a republikánus George W. Busht nyilvánította győztesnek a demokrata Al Gore-ral szemben.
Obstrukciós lehetőség híján a demokraták a többség kialakulását akarják megakadályozni azzal, hogy a küzdelem középpontjába az abortuszt laza megkötésekkel engedélyező, 1973-as Roe kontra Wade döntés sorsát állítják. A republikánusoknak ugyanis csak 51 szenátoruk van, és az agytumorral küzdő John McCain nem biztos, hogy részt tud venni a szavazáson. A Maine állambeli Susan Collins és az alaszkai Lisa Murkowski viszont aligha szavaz olyan jelöltre, aki támadást indítana az abortusz ellen. Nem véletlen, hogy a főbíróra tett javaslatát július 9-én – az európai útja előtt – bejelenteni ígérő Trump a múlt héten a szenátusi meghallgatást irányító igazságügyi bizottsági elnök, Chuck Grassley mellett rögtön kettejükkel egyeztetett. Na és Joe Donnelly indianai, Heidi Heitkamp észak-dakotai és Joe Manchin nyugat-virginiai demokrata szenátorokkal, akiket az ellenzéki táborból csábíthat át. Mert tavaly mindhárman megszavazták Gorsuchot, és az idén novemberben olyan államokban próbálják megvédeni a mandátumukat, amelyek 2016-ban Trumpot választották.
A cikk eredeti változata a HVG 2018/27. számában jelent meg.
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomoz, a hatóságok viszont hat év alatt nem jutottak el még a gyanúsításig sem.
Új helyzet van.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
Ez jutott eszébe.
Az izraeli-iráni konfliktus miatt.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
