A felnőtteket kedvezményes árú élelmiszerekkel, nyereményjátékokkal és telefonfeltöltő kártyákkal, az először voksoló diákokat pedig állítólag ötösökről, valamint könnyített vizsgákról szóló ígéretekkel próbálták meg becsalogatni a szavazóhelyiségekbe a Luhanszki, illetve a Donyecki Népköztársaságban (LNR, DNR) tartott elnökválasztás szervezői. Ha már bementek a választók, nagy kárt nem tudtak okozni. Az Ukrajnától elszakadt, csupán Oroszország támogatásának köszönhetően életképes államocskákban mindent úgy intéztek, hogy ne legyen kérdéses: Luhanszkban csak Leonyid Paszecsnyik, Donyeckben pedig Gyenyisz Pusilin nyerhetett.
A győzelem meg is született, mindkét diadalmas jelölt magabiztos fölénnyel végzett az első helyen, ami főként annak tulajdonítható, hogy valódi ellenjelölt nem is indulhatott. Az LNR-ben már a kampány előtt sikerült megszűrni a mezőnyt, s Paszecsnyik mellett csupa súlytalan versenyző szállt ringbe, míg a DNR-ben nem volt ennyire elegáns a vetélkedés. Ott ugyanis egy valódi ellenzéki, Alekszandr Hodakovszkij is indulni akart, ezt végül úgy akadályozták meg, hogy nem engedték belépni a DNR területére az Oroszország felől érkező elnökjelöltet.
A választásnak nem volt igazi tétje, az LNR és a DNR jelenéről és jövőjéről ugyanis az az Oroszország határoz, amelyik a két szakadár köztársaság 2014-es létrehozása óta katonai és gazdasági segítséget nyújt a Moszkva-párti helyi vezetőknek. Az is valószínű, hogy a mostani nyertesek személyéről is a Kremlben határoztak. „A választás kimenetele elsősorban a moszkvai kurátorok közötti vita állásától függ. Többek között a Kreml szürke eminenciása, Vlagyiszlav Szurkov, valamint a hadsereg, a titkosszolgálat, illetve a katonai hírszerzés is a maga emberét akarja az elnöki székbe ültetni. A DNR-ben Szurkov embere győzött, az LNR-ben viszont a hadseregé” – mondta a HVG-nek Vladimir Feszenko ukrán politológus. A Penta nevű intézet vezetője hozzátette: a pályáját az ukrán titkosszolgálatnál kezdő Paszecsnyik helyzete eddig nem volt túl stabil, a választási diadal után viszont megerősödhet a pozíciója.
Szavazás Donyeckban Előre rögzített eredmény
AFP / Aleksey Filipov
Mindkét győztesnek nagyon oda kell figyelnie a környezetére, hiszen elődeik nem önszántukból adták át a hatalmat. Luhanszkban Paszecsnyik előtt Igor Plotnyickij volt a vezér, és 2017 őszén valószínűleg ő tudta meg utoljára, hogy önként lemondott az elnöki tisztségről. Mindez az után történt, hogy 2016-ban kis híján életét vesztette egy merényletben. Pusilin elődjének, Alekszandr Zaharcsenkónak már lemondania sem kellett, őt egy pokolgéppel ölték meg idén augusztusban. Bár a tavalyi és az idei merénylet elkövetésével is az ukrán titkosszolgálatokat vádolták a szakadárok, helyi források szerint az a valószínűbb, hogy az akciókat azok a riválisok követték el, akik nagyobb szeletet szerettek volna maguknak az Oroszországból érkező gazdasági segítségből. Utóbbira utal az is, hogy a Zaharcsenko elleni merénylet után az orosz pénzeket kezelő miniszter, Alekszandr Tyimofejev látványos sietséggel Oroszországba távozott. Feszenko szerint az sem kizárt, hogy Zaharcsenkóval moszkvai sugallatra végeztek, amiért túl önállóvá vált, és meg akarta tartani a „népköztársaság” hadseregének irányítását.
Miközben a DNR és az LNR is vegetál – a harcok és a gazdasági válság miatt az üzemek nagy része leállt, az ukrán érzelmű polgárok pedig átköltöztek a kijevi kormány kezén lévő térségekbe –, Oroszország sem tudja, mit kezdjen a szakadárok kezére jutott területekkel. Közvetlenül a legalább tízezer ember halálát követelő harcok 2014-es kirobbanása után úgy tűnt, hogy Moszkva „Új-Oroszország” néven Kelet-Ukrajnát is bekebelezi, ám végül ez a javaslat lekerült a napirendről. Most inkább az a cél, hogy a DNR és az LNR ugyanolyan „befagyott konfliktusövezetté” váljon, mint a Moldova területén orosz segítséggel létrehozott Dnyeszter Menti Köztársaság, vagy az Örményország és Azerbajdzsán által is magáénak követelt Karabah. Ezek a konfliktusok tökéletesen alkalmasak ugyanis arra, hogy Moszkva nyomást gyakoroljon a volt szovjet tagköztársaságokra, s egyben lefékezze vagy megakadályozza az euroatlanti integrációjukat.
A konfliktus befagyasztása annak ellenére érdeke lehet Moszkvának, hogy miatta tovább romlik a viszonya a Nyugattal. Az EU és a NATO érvénytelennek és illegálisnak nevezte a két „népköztársaságban” tartott választást, és Brüsszel szerint Oroszország azzal, hogy jóváhagyta a voksolás megrendezését, ismét megsértette a kelet-ukrajnai válság békés rendezését célzó minszki egyezményeket. Azok szerint ugyanis a szakadárok kezén lévő területeken nem lehetne elnökválasztást rendezni, mivel az egyezmény aláírói – köztük Oroszország is – Ukrajnához tartozó területként tekintenek a DNR-re és az LNR-re. Az EU szerint azért is érvénytelen a voksolás, mert a „népköztársaságok” hatóságai nem engedték be az EBESZ-megfigyelőket, s inkább a közismerten Moszkva-párti radikális jobboldali európai pártok és szervezetek embereit – például a jobbikos Samu Tamás Gergőt – kérték fel a voksolás tisztaságának ellenőrzésére. Ők pedig máris bejelentették, hogy a szavazás demokratikus, átlátható és tisztességes volt.
Az USA ukrajnai különmegbízottja, Kurt Volker fogalmazott a legkeményebben. „Kelet-Ukrajna polgárai akkor járnának a legjobban, ha egységes Ukrajnában, nem pedig az orosz adófizetők pénzéből fenntartott, tolvajok és orgyilkosok vezette másodosztályú rendőrállamban élnének” – írta Volker a választás napján egy Twitter-üzenetben.
