Új harcmodor miatt bénult meg London
Több mint egy hétig tartották blokád alatt Londont, a világ egyik legnagyobb, legerősebb és legbefolyásosabb városát környezetvédő csoportok. Fiatal diákok és öreg hippik fogtak össze, és olyan csoportok kötöttek szövetséget, amelyek eddig látni sem akarták egymást. A klímaváltozás elleni hadviselés új fejezete kezdődött el – kegyetlen harcmodor, szenvedélyes tüntetők, teljesen új taktikai elemek. Magyar résztvevőkkel beszéltünk az XR 11 napjáról.
11 nap, 1100 letartóztatás, 40 vádemelés, 0 sérült rendőr, világméretű sajtófigyelem – ez a mérlege az Extinction Rebellion londoni eseményének, amely egy generációnak jelenthet új kiindulópontot, az aktivistáknak új eszközöket és taktikákat hozott, és úgy fest, Londonban is elnyerte nemcsak az aktivista hippik, hanem a köz szimpátiáját is.
A londoni köztereket különböző módokon elfoglaló Extinction Rebellion (Kihaláslázadás), rövidítve XR mozgalom a klímaváltozás és az azt kísérő politikusi tétlenség ellen tiltakozik – a mozgalom ikonikus alakja a svéd Greta Thunberg 16 éves diáklány, aki el is utazott vonattal Londonba, és rövid beszédet mondott előbb a tiltakozók előtt, majd a brit Alsóházban. A tiltakozó nemzetközi csapatban voltak magyarok is, velük beszélgettünk arról, milyen volt a tiltakozássorozat, és mi várható, de arról is szó esett, mi a különbség a magyar és a brit politikai és rendőri kultúra között ezen a téren.
Lebilincselő technikák
Gárdonyi T. Dániel és Vajda Róbert Mordecháj nem ismeretlen az itthoni aktivista környezetben sem, a Ligetvédők tájékán szoktak felbukkanni. De kint sem most kezdték az ipart, Gárdonyi már a 2011-es Occupy London mozgalomban jelen volt. Úgy látja, most megtört az apátia, ebben a tüntetéssorozatban összeálltak olyan csoportok, amelyek korábban ki nem állhatták egymást, a cél összehozta őket.
Maga az Extinction Rebellion mozgalom sem most indult el, 2010-ben már egy idősebb brit aktivista, Nick Smith kampányolt a kihalás ellen, és folytatja a mai napig. Ahogy egy, a demonstráción szintén részt vevő magyar nő, Dóra írta lapunknak a két férfi szavaira rímelve: az egésznek a lökést az IPCC (Intergovernmental Panel of Climate Change) 2018-ban közzétett jelentése adta meg. „Ez 12 évben határozta meg azt az időt, amíg a földi ökoszisztéma visszafordíthatatlan összeomlása még megelőzhető lenne, azonban világ kormányai elmulasztottak érdemben reagálni a katasztrófahelyzetre, ezzel mindannyiunkat, és utódainkat cserbenhagyva.”
A sok ezer embert megmozgató eseménysorozat, amely világszerte nyilvánosságot kapott, összehozta a rutinos aktivista szervezőket, és a lelkes tinédzsereket. Előbbiek tudják a technikákat, a know-how-t, viszont egy szőrös hippi nem feltétlenül mutat jól a felvételeken, utóbbiak viszont igen, mondja Vajda.
Maga az akció abból állt, hogy négy állandó helyszínt elfoglaltak a tüntetők, és mindig voltak más alkalmi helyszínek, ahol szintén volt valami fennforgás. A négy állandó helyszín a következő volt:
- Oxford Circus: Itt 24 órás, nonstop utcabál volt, ez ugyanis nem lakott vidék, irodák vannak a környéken, lehet zajongani este is
- Marble Arch, avagy Márvány Diadalív: Ez volt a tábor, itt este nem volt zene, legfeljebb népzene, valamint tudomány, népszerűsítő előadások
- Waterloo híd: Ez volt az "autósok szívatása": egy hétig nem volt autós forgalom. A tiltakozás annyira akadályozta a forgalmat, hogy a levegő minősége kiugróan javult ezekben a napokban, a londoni belváros lakói pedig először hallottak madárcsicsergést, mivel a forgalom zaja eddig elnyomta.
- Parlament Square: Ezzel a helyszínnel a politikának mutattak be a tiltakozók, ide nem lehetett bejutni autóval, a tömeg olyan hatékony taktikával, több csoportban blokkolta az autós forgalmat itt, hogy a Scotland Yard be is látta, itt gyakorlatilag tehetetlenek.
A Picadilly Circus volt például az egyik átmeneti helyszín, ezt hamar felszámolta a rendőrség, aztán az aktivisták mindig próbálkoztak máshol is, például a Heathrow repülőtéren.
Dóra a Marble Arch-nál volt a kezdetekől. „A hétfő reggelt a londoni Marble Arch diadalív felé vezető négysávos főút lezárását végrehajtó csoporttal kezdtem, az utat széltében átérő 'Extinction! Your future' ('Kihalás! A te jövőd') transzparenst kifeszítve. Egyik oldalamon egy színésznő, a másik oldalamon egy kertész állt. Mindkettőjük karján a tüntetők közös ideiglenes tetoválása: a letartóztatás esetén értesítendő jogi képviselő neve és telefonszáma. Mire beesteledett, a diadalív körüli téren egy kész falu született. Egy alkohol- és drogmentes közösség napi rutinnal, 11 órás 'lámpaoltással', a lezárásokat éjjel-nappal őrző műszakokkal, rendszeres, demokratikus gyűlésekkel, aktivista-jóléti koordinátorokkal, és még számtalan olyan funkcióval, amely a következő 10 nap történelmi sikerét megalapozták. Aznap este hazamentem, és másnap reggel lelkiismeretesen bementem a munkahelyemre, de az élet normális 'kilenctől ötig' folyása többé nem tűnt normálisnak, ezért csütörtök este visszatértem a sátrammal, és egészen hétfőig ez a tábor volt az otthonom.”
A blokád egyfelől a tüntetőkből állt, másfelől objektumokból: volt két kamion és egy rózsaszín jacht (ez volt a Marble Arch-nál), ezeket is fel kellett számolnia a rendőrségnek. Ez nem olyan egyszerű dolog, főleg, ha a rendőröket körbeveszi a tüntető tömeg, az aktivisták pedig minden eszközzel megpróbálják meghosszabbítani az intézkedés időtartamát. Az egyik kamiont például 16 órás munkával tudta csak felszámolni a rendőrség: először le kellett vágni a kamion alól a csövekhez láncolt aktivistákat, majd a tetejéről le kellett szedni két aktivistát, csak ez 14 órába tellett, majd valahogy leszakadt a hátsó plató, így jött ki a 16 óra. A másik kamionnál pedig eltűnt a slusszkulcs, el kellett szállítani.
A hajó aljához odaragasztózott aktivistákat koncentrikus körökben rendőrök, éneklő emberek és járókelők óriási, vegyes csoportja vette körbe – derül ki Dóra beszámolójából. „Képzeld el, hogy a tömegben váratlanul tíz, földig érő, vörös jelmezt viselő, fehér arcú alak tűnik fel, akik néma csendben átvonulnak a jelenet kellős közepén. A több száz fős tömeg most a földre ül, és azon a helyen, ahol az előbb még táncoltak, kántáltak, most kis csoportokban gyakorolják a demokratikus döntéshozatal módszertanát. Amikor a rendőrök lebontják az első aktivistát a hajó aljáról, a tömeg tapsolva, éljenezve feláll, és együtt kántálja: 'Szeretünk téged!'. Majd megjelenik Emma Thompson, aki felmászik a hajó tetejére, hogy elmondja, az ő generációja és politikusaink cserbenhagyták a jövő generációit, és hogy támogassa a felkelésben részt vevő embereket.”
Több hír is foglalkozott a ragasztásokkal: a tüntetők különböző tárgyakhoz, épületekhez ragasztották magukat, mint például legutoljára a londoni Tőzsde patinás épületéhez. Ez a kezdők fegyvere, Gárdonyi szerint pillanatragasztót használnak, de ezt egy vegyülettel a rendőrök elég hamar semlegesíteni tudták.
Jóval nagyobb fejtörést okoz a beton: az anyag, amiért olyan vehemensen harcolnak a Ligetvédők és környezeti aktivisták, a tüntetőknek jó szolgálatot tett, egyszerűen ugyanis bizonyos helyekre betont öntenek az aktivisták, és beleragasztják a láncaikat, vagy valahogy beleapplikálják magukat, ezt lock-onnak hívják. Volt olyan, mondja Vajda, aki az ágyát öntötte ki betonnal, és volt olyan, aki 80(!) órát töltött így – más ügy érdekében – „lelakatolva” – az azért a végére nagyon leharcolta magát. Ezért fontos kelléke és eszköze a lelakatolt tüntetőknek a pelenka, bár Gárdonyi azt állítja, volt, akit azért tartóztattak le, mert pelenkát dobott leláncolt aktivistáknak, ezzel segítve őket.
| Budapestet is elérte a londoni gyors |
Két nappal azután, hogy Angliában befejeződött a tüntetéssorozat, a radikális mozgalom tagjai Budapesten tartottak demonstrációt. A londoni megmozdulásokhoz képest békés vonulást tartottak a magyar tüntetők. Az Index tudósítása szerint a Fő utcai ITM és a Kossuth téri Agrárminisztérium között vonultak át dobokkal kísérve, az útvonallal is jelezve, hogy Magyarországon a környezetvédelemnek kormányszinten annyira nincs rendes gazdája, hogy az államigazgatásban is szét van szabdalva a terület. |
Mindenkit a megfelelő helyre
A tiltakozók, tüntetők között mindenki oda csatlakozott, amiben jónak érzi magát, így kialakultak bizonyos csoportok:
- A Samba Band egy dobos egység volt, ők akár több százan szolgáltatták a hangulatot.
- A mászók mindenféle helyekre másztak fel, akár fákra is, hogy rögzítsék magukat.
- Van, aki egyszerűen a tömeg része lesz
- A tüntetések első soraiba sérülékeny személyeket, időseket, gyerekeket, mozgáskorlátozottakat állítottak, ezzel üzenve a rendőröknek, hogy bánjanak óvatosan a tüntetőkkel.
- A legal observer, törvényi megfigyelő egy újabb „munkakör”, ők általában narancssárga mellényben vannak, és közvetítenek a rendőrök és a tüntetők között, nem ritkán maguk is nyugalmazott rendőrök. Immunitást élveznek, így amikor valahogy mégis letartóztatja őket a rendőrség, nagy botrány tör ki, erre volt példa most is.
A tüntetők és rendőrök szembenállása nem eszkalálódott, a tömeg a tüntetések során nem pfujolta a rendőröket (kivéve a legal observer letartóztatását), megtapsolták a letartóztatásokat, ami leginkább persze a letartóztatottnak szólt. Ami nagy különbség a magyar és a brit rendőrök között: akit a rendőrök elvittek, az ellen nem indult eljárás, legalábbis így tudják a magyar aktivisták.
Fontos gyakorlati kérdés, hogy mégis mit ettek-ittak a több mint egyhetes megmozdulás és blokád során a demonstrálók? Honnan volt erre pénz?
A lapunknak nyilatkozó aktivisták azt mondják, online érkeztek pénzadományok, illetve a járókelőktől is. Jöttek adományként élelmiszerek és alapanyagok, sátrak, hálózsákok a helyszínekre és az XR-irodán keresztül. A magyar aktivistáknak az XR-t megelőző mozgalmaknál nem volt jó tapasztalatuk a pénzkérdéssel, szerintük általában megalakul a pénzügyi munkacsoport, „majd ellopják” a pénzt. Most viszont volt, akinek megtérítették az utazási költségeit, egyes emberek még heti zsebpénz félét is kaptak, és az ügyvédi, jogi hátteret is biztosítja a „Központ” a tüntetőknek.
A nagymamák kirugdosták a hippiket a konyhából
A blokkolt helyszíneken folyamatosan főztek. Az emberek, környékbeli lakók hoztak alapanyagokat, általában a vegán konyha ment, „mert az a legegyszerűbb”, leginkább rizs-lencse, de érkeztek a környékbeli szimpatizánsoktól ételadományok is. Eleinte a hippik főztek, aztán „jöttek a nagymamák, kirugdosták a hippi szakácsokat”. A vegán ételeket az is indokolta, hogy azt minden tiltakozó megeszi. Alkohol nem volt, ennek is helyi okai voltak: sok a muszlim tiltakozó.
Voltak vicces jelenetek is: az angoloknál a sorállás szentség, és az ételosztáskor is mindig kialakultak sorok. Egy ilyenen szeretett volna áttörni pár oszlató rendőr a Waterloo hídon, de a nénik felháborodva ripakodtak rájuk, hogy ne másszanak bele, mire a rendőr illedelmesen elnézést is kért, és inkább került. De arra is volt példa már egy blokádnál, hogy egy 90+-os teafőző néni rávert a rendőrök kezére, le is tartóztatták.
A blokádokat tehát végül felszámolták a rendőrök. Az ellenállás és tiltakozás azonban a tervek szerint nem ér véget, kisebb rajokra esik szét a nagy egység, és leginkább vidéken zajlanak majd akciók kisebb helyi ügyek mentén, ebből a legközelebbi a londoni ivóvízbázist is fenyegető fejlesztés, amely ellen akciózhatnak.
Többen kipihenik magukat, de indulnak képzések is – nem áll le a Kihalás Lázadás. Ahogy Dóra összegez: „Az XR szemetet szed a várost átszelő felvonulások alkalmával, a rendőrség körül. A felkelő táborban nincsenek viták, mert mindenkinek van fontosabb dolga. Ételt szerezni, őrizni a lezárásokat, ellátni a falut, támogatni egymást. Az XR-aktivisták bocsánatot kérnek a város lakóitól a megzavarásért, de őszintén elmondják, azért kénytelenek ezt tenni, mert a földi életünket veszélybe sodortuk, és nincs már más eszköz a rendszer felrázására. Az XR-táborban szelektív hulladékgyűjtés, komposzt WC van, a fákat, állatokat tisztelik a tábor lakói. A színek, énekek, rituálék több ezer évvel ezelőtti kultúrákhoz nyúlnak vissza, és én, a végtelenül racionális, kamu-spirituális élményeknek, vallások és kultuszoknak erősen ellenálló ember is közelebb kerülök megérteni azt, mivé válhatna az emberiség a mai önpusztító, önmagát szabotáló faj helyett.”
| Az XR-csoport |
| „A Extinction Rebellion jóval több mint egy újabb környezetvédő csoport. Az XR egy zseniálisan megtervezett, érzékekre ható, művészeti kommunikációnak, nonverbális kreatív közlésnek teret adó, decentralizációra, demokráciára, osztozásra, törődésre épülő, inkluzív, világméretű mozgalom. Az Extinction Rebellion nem csak lázad a rendszer ellen, hanem példát mutat, mintát ad, egy új referenciapontot” – írja Dóra, az a magyar lány, aki részese volt az XR 11, a résztvevők számára felejthetetlen londoni napjának. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
