szerző:
Lengyel Miklós

Tizennégy év után Phenjanban találkozik a kínai és az észak-koreai vezető. Kim Dzsongun rá van utalva a pekingi segítségre, de mindenre azért nem hajlandó. Vagy mégis?

Hszi Csin-ping elnök jól felkészül a találkozásra az Egyesült Államok elnökével: nemrég parolázott Putyinnal Szentpéterváron, most két napig Phenjan vendége, mielőtt a hónap végén a tárgyalóasztalhoz ülne Donald Trumppal a G20-csúcson Japánban. Észak-Korea kitett magáért: olyan pompával üdvözölte a nagy szövetségest mint elődeit, akik lehetővé tették a Kim dinasztia túlélését a 24 milliós országban. A látványos külsőségekkel Észak-Korea az USA-nak is üzenni akar, azt kívánja mutatni, hogy vannak komoly szövetségesei, így nem lehet eredményes az amerikaiak nyomásgyakorlási politikája.

A két államban idén ünneplik annak a hetvenedik évfordulóját, hogy felvették a diplomáciai kapcsolatot. Csakhogy akkor még Sztálin elvtárs parancsolt: az észak-koreai dinasztia alapítója, Kim Ir Szen a Vörös Hadsereg századosi egyenruhájában érkezett vissza a Szovjetunióból szülőföldjére. Aztán kitört a koreai háború (1950-53), és több mint egymillió kínai "önkéntes" mentette meg az észak-koreai kommunista rendszert a pusztulástól. Mao elnök elsőszülött fia is koreai földön esett el.

A diktátor megtarthatja az atombombát, és Kína segítségével fenntarthatja rendszerét is

Kim Dzsongun azonban elérte azt, ami sem apjának sem nagyapjának nem sikerült: az USA elnöke leült vele tárgyalni. Szingapúrban Észak-Korea fura ura meg is ígérte: búcsút mond a nukleáris fegyvereknek. Cserébe Trump a szankciók elengedését helyezte kilátásba. Aztán az idén februári, kudarccal véget ért hanoi csúcstalálkozón kiderült, mindketten hazudtak: a duci diktátornak az esze ágában sincs lemondani az atombombáról, amelyre hatalmát alapozza. Trump sem akar lemondani a szankciókról, melyek fojtogatják Észak-Koreát. Sőt, az ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikaiak azt javasolták: legyen teljes olajembargó Észak-Koreával szemben. Ezt a kínaiak - az oroszok támogatásával - megakadályozták, ám a helyzet így sem rózsás a diktátor földi paradicsomában:

16 deka rizs a fejadag.

©

És ennek már látványos következményei is vannak, még a phenjani vezetés szempontjából is. Le kellett fújni a nagy tömegrendezvényeket, mert a felvonuló gyerekek közül sokan elájultak az éhségtől. Régebben az állam táplálta ilyenkor a gyereksereget, de most a raktárak üresek. A családoknak kellene élelmezniük az úttörőket, de nincs miből. Dél-Korea 50 ezer tonnás élelmiszer segélyt küldött, hogy enyhítsen a gondokon, ám ez is kevésnek bizonyult. Ezért különösen fontos most Hszi Csin-ping elnök látogatása Kim Dzsongunnál, aki mindenképp szeretné megőrizni az atombombát, de 10-12 millió alattvalójának éhezése alááshatja hatalmát.

A kínai küldöttség tagja a Terv és Reformbizottság vezetője is

Tőle remélheti Észak-Korea, hogy a gazdasági krízist képes lehet megoldani úgy is, hogy Amerika nem enyhíti a szankciókat. Sőt John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó nyíltan örvendezett az éhínségnek mondván: ettől majd kezesebb lesz Kim Dzsongun.

A feladat tehát Kínára vár: stabilizálja a hadikommunista rendszert a huszonegyedik században. Nem csekély feladat, de ötlete már évekkel ezelőtt volt a kínaiaknak: saját receptjüket ajánlották. A fogadókészség nem volt szembeötlő: Csang Szongtheket, az ifjú diktátor mentorát-nagybátyját, aki a kínai pénzügyi reformok észak-koreai végrehajtásának a szószólója volt, a családjával együtt kivégezték 2013-ban. Ezután meg is romlott a kapcsolat Peking és Phenjan között: a kínaiak nem támogatták az észak-koreai atomfegyver-programot, és ezért megszavazták az országot sújtó ENSZ-szankciókat is.

©

Pekingben a jelek szerint beletörődtek abba, hogy a Kim dinasztia harmadik tagja éppúgy a hadikommunista rendszerben kívánja tartani alattvalóit, mint elődei. A kínaiak pragmatikusak, mert tudják: Észak-Korea mindenképp rájuk van utalva. Bár a pekingi China Dailynek nyilatkozó szakértők ezt tagadják, de Kína számára az észak-koreai kártya az Amerika elleni játszmának csupán egy tétele. Végül is Észak-Korea nem nagyobb mint egy kínai tartomány. Ráadásul a kínai tartományok sokkal jobban teljesítenek mint Kim Dzsongun rendszere, amely épp úgy hiánygazdaság, mint a diktátor papa és nagypapa idején. Helyszíni források szerint Kína közvetlenül a kétnapos csúcs után bejelenti, hogy jelentős élelmiszersegélyt ad szomszédjának: várhatóan több százezer tonna rizst küldenek majd Észak-Koreába.

Hszi Csin-ping egyébként azt is hangsúlyozta a mostani tárgyalások előtt, hogy Peking a korábbinál sokkal aktívabb szerepet kíván vállalni a kelet-ázsiai feszültségek enyhítésében és az a célja, hogy állandó kommunikációs csatornákat hozzon létre Észak-Korea és a rendezésben érdekelt többi állam között. És nem kizárt, hogy valami be is indul a térségben: Dél-Korea azt sürgeti, hogy a lehető legrövidebb időn belül tartsanak egy újabb találkozót észak és dél vezetői között.

Észak-Korea pontosan akkora kínai segélyt fog kapni, amekkora ahhoz kell, hogy elkerüljék a gazdasági csődöt, miközben a függés a Nagy Kínai Testvértől tovább erősödik. Hszi Csin-ping elnök pedig kijátszhatja az észak-koreai kártyát Oszakában a G20-csúcson, ahol végülis tárgyalóasztalhoz ül Trump elnökkel, hogy véget vessenek a kereskedelmi háborúnak. Ha tudnak...

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.