Oroszország csinálhat bármit a világpolitikában, Orbán Viktor évente egyszer-kétszer mindenképpen találkozik Vlagyimir Putyinnal. Az igazán fontos dolgoktól aligha most döntenek, más szempontból azonban nagyon is hasznosak a találkozók. Főleg az oroszoknak.
Idén is folytatódik a 2010 óta tartó hagyomány: ahogy minden évben, az idén is találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő. Ezúttal újra Budapesten lesz a találka és a napirenden megint nincs olyan téma, amihez feltétlenül szükség lenne a magasrangú állami vezetők jelenlétére. A cél leginkább az, hogy Putyin és Orbán megmutassa a világnak: az EU nem egységes Oroszország megítélésében, s hogy az unión kívül is van élet.
Oroszország csinálhat bármit a világban, megsértheti a korábban éppen Budapesten aláírt nemzetközi szerződést, magához csatolhatja az Ukrajnához tartozó Krímet, megpróbálhatja megölni Nagy-Britanniában élő, árulóként számontartott exhírszerzőjét, vagy sorra beleavatkozhat a külföldi választásokba, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin minden évben legalább egyszer, de néha kétszer is találkozik egymással.
Így történik az idén is, szerdán Putyin jön egy napra Magyarországra és – legalábbis az előzetes beszámolók szerint – ismét nincs olyan kérdés a napirenden, amit csak a két csúcsvezető tudna megoldani. A 2021-ben lejáró gázszerződést felváltó új megállapodás fő elemeiben állítólag már megegyezett Moszkva és Budapest – talán még a dokumentum érvényességének időtartamáról alkudoznak a felek – s aligha valószínű, hogy államfői és miniszterelnöki aláírásra van szükség ahhoz, hogy a Lukoil kárpótolja a Molt, amiért az orosz olajipari vállalat néhány hónappal ezelőtt szerves kloridokkal szennyezett nyersolajat szállított Európába, s ezzel komoly károkat okozott a finomítókban. Alighanem ugyanez igaz a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter által beharangozott szociális, illetve sportmegállapodásokra is.
Esetleges viták
Talán a paksi atomerőmű új blokkjainak ügyében lehet szükség a legmagasabb szinten lévők beavatkozására: a beruházás késik, a szükséges engedélyek közül sok még mindig nincs meg, s közben Magyarország újra akarja tárgyalni a beruházás mellé adott tízmilliárd dolláros orosz hitel feltételeit: Budapest azt szeretné, ha a törlesztést csak akkor kellene elkezdeni, amikor már termel a két új blokk – ez legkorábban 2026-ban következhet be a tervezett 2024 és 2025 helyett, s állítólag a magyar kormány a rendelkezésre állás díját is csökkenteni, vagy teljesen eltörölné.
A másik fontos ügy a gázvezetékek kérdése lehet, Magyarország azt szeretné – és erre állítólag már megvan az orosz készség is – hogy Magyarországon, a már meglévő hazai vezetékrendszeren keresztül vezessen Nyugat-Európa felé a Török Áramlat egyik szárazföldi folytatása.
A Putyin-vizit ugyanakkor arra kiválóan alkalmas lehet, hogy a magyar politikusok ismét sürgessék a Krím elfoglalása, valamint a maláj utasszállító gép Kelet-Ukrajna fölött való lelövése miatt bevezetett EU-s szankciók enyhítését, illetve eltörlését, s ismét elhangozzon, hogy az uniónak is káros büntetőintézkedések miatt már legalább nyolcmilliárd dollárnyi exportlehetőségtől esett el a magyar gazdaság. (Hogy pontosan mekkora veszteség érte a szankciók miatt a magyar gazdaságot, azt nehéz pontosan megállapítani, ám szakértők szerint erős túlzás a nyolcmilliárdos összeg.)
És arra is alkalmas lehet, hogy az egykor liberális Orbán, illetve a pályáját a kommunista szovjet titkosszolgálat, a KGB egykori drezdai rezidenseként kezdő Putyin együtt aggódjon a közel-keleti keresztényekért. Már a díszletek is megvannak: a Putyin–Orbán-csúcsra meghívták a közel-keleti keresztények képviselőit is, akik beszámolhatnak az őket ért atrocitásokról. Bár Törökország sincs távol a Közel-Kelettől, az ott (is) elnyomott keresztényeket most nem hívták meg. Talán azért nem, mert a török államfő, Recep Tayyip Erdogan Putyin és Orbán jó szövetségese, s a november 7-én Budapestre érkező török államfő zokon venné, ha illiberális elvtársai bírálnák őt és politikáját.
Amit nem kötnek a nagyközönség orrára
A találkozó arra is lehetőséget ad, hogy szóba kerüljenek a nagyközönség elé nem tárt ügyek is. Valószínűleg egy korábbi Putyin–Orbán-találkozón született például megállapodás arról, hogy Magyarország nem az USA-nak, hanem Oroszországnak adta ki a fegyvercsempészéssel vádolt Ljubisin-családot, még úgy is, hogy a magyar szakértők szerint az orosz kérelem hemzsegett a hibáktól, és ráadásul még későn is adták azt be az orosz hatóságok. “Itt is az orosz érdekek kiszolgálását választottuk a szövetségesi érdekek helyett. Nem mutatható ki, hogy Magyarország mit profitált ebből; mindössze csak az látszik, hogy a szövetségeseink felé mit veszítettünk” – vélekedett Rácz András Oroszország-szakértő. Bár Moszkva megígérte, hogy eljárást indít a két Ljubisin ellen, mára az apa és a fia is visszanyerte szabadságát.
Érdekek és támadások
Azt ugyan senki sem vitatja, Magyarországnak fontos érdeke, hogy normális kapcsolat fűzze a gazdasági és politikai szempontból is fontos szerepet játszó Oroszországhoz, az évi egy-két találkozó mindenképpen azt mutatja, hogy a két ország mindenki előtt demonstrálni akarja, a különleges viszony meglétét. Ebben viszont felfedezhető némi aránytalanság: míg a magyar vezetők az utóbbi években egyetlen Oroszországot sértő gesztust sem tettek, Moszkva – ha úgy kívánta azért beletörölte a lábát szövetségesébe. Ennek talán legjobb példája az volt, amikor 2014 augusztusában Oroszország hivatalosan is azzal vádolta Magyarországot, hogy megsértve az Ukrajna elleni fegyverszállítási embargót, harckocsikat szállít Kijevnek. A valóságban el nem követett embargósértésről az egyik orosz troll-oldal”, a látszólag szélsőjobboldali hidfo.net számolt be, innen pedig a hír gyorsan az orosz külügyminisztérium honlapjára került.
Irány Eurázsia?
A hidfo.net, amely később átnevezte magát hidfo.ru-ra küldetése végeztével szép lassan kimúlt, igaz, így is maradt még Magyarországon elég oroszpárti hírforrás. Egyik utolsó hírében a hidfo.net/ru arról számolt be, hogy mostani látogatásán Putyin felajánlja Magyarországnak a Moszkva vezetése alatt álló Eurázsiai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét. „Putyin a döntés lehetőségét hozza el számunkra. Ha úgy tetszik, ezzel mentőövet is dob Orbánéknak, akik így ismét a változás élére állhatnak. Ellenkező esetben marad a rendszer gyorsuló eróziója, és az egyre kellemetlenebb és nehezebben védhetővé váló nyugati felforgatási kísérletek sora. Az orientáció-váltás lehetőséget teremt a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetébe való betagozódásra is” – írta az orosz „troll-oldal”.
Nézze meg, merre járt Putyin 2012 óta!
A kegyelmi botrány után is trükköznek a gyermekvédelemben a számokkal, hogy Orbán Viktor elmondhassa, vállalható az állami gondozás állapota. A családjukból kiszakadó gyermekek ezt először a túlzsúfolt, eszköztelen befogadóotthonokban tapasztalják meg.
A tiltottá lett Pride üzenete aktuálisabb, mint valaha.
A Tisza Párt elnöke úgy nyilvánult meg félreérthetetlenül a Pride-ról, hogy le sem írta a rendezvény nevét.
Az indoklás szerint azért, mert nem fellebbeztek a tiltás ellen, de a szervező főváros szerint nem is kell engedély.
Mindenki azt találgatja, hogyan alakul a szombati Pride. Nemzetközi lapszemle.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A többi uniós ország megvan Orbán nélkül is, legalábbis egy bizonyos pontig.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast új adásában.
