Még a salemi boszorkányok perében is méltányosabb eljárásban részesültek a vádlottak – írta a biztosra vett alkotmányos vádemelés előtti dühös levelében Donald Trump amerikai elnök Nancy Pelosinak, a képviselőház demokrata házelnökének. A hasonlat annyiban mindenképpen helytálló, hogy Trump és a republikánusok kezdettől azt állítják, az egész képviselőházi vizsgálat, majd a vádemelés nem más, mint boszorkányüldözés. Sőt, már az volt a 2016-os elnökválasztásba való beavatkozásra bizonyítékokat kereső Robert Mueller különleges ügyész tevékenysége is, aminek ugyanaz volt a célja, mint minden Trump elleni támadásnak: bosszú azért, mert az ország vezetésére magasan kvalifikált Hillary Clintont az alkalmatlan Trump legyőzte, aki nem méltó a posztra, és ezért onnan el kell távolítani.

Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata párti elnöke vezeti a Donald Trump amerikai elnök elleni vádiratról tartott szavazást a törvényhozás, a Kongresszus washingtoni épületében, a Capitoliumban

MTI / AP / Patrick Semansky

Trump a személyes és politikai érdekeit a nemzetbiztonság, a szabad és tisztességes választás, valamint a fékek és ellensúlyok rendszere elé helyezte, és ezt folytatja, ha nem állítjuk meg, ezért ellene vádat kell emelni, és el kell távolítani a hivatalából – ezt pedig a képviselőház igazságügyi bizottságának 658 oldalas jelentése állapította meg konklúzióként. Ugyanez a dokumentum rögzítette a két vádpontot is: hatalommal való visszaélés, és a kongresszus munkájának akadályozása. De a demokraták szerint Trump egész elnöki tevékenysége méltatlan az országhoz, a külpolitikája csak árt az USA-nak és szövetségeseinek, a belpolitikája pedig rájátszik a társadalom kétségtelenül létező megosztottságára, és csak mélyíti azt.

Ha eddig bárkinek kétsége lett volna, hogy ez a két narratíva határozza meg az USA 2020-as évét, és benne a november 3-ai szavazásig vezető kongresszusi és elnökválasztási kampányt, az is bizonyosságot kapott azzal, hogy szerdán a képviselőház mind a két pontban vádat emelt az elnök ellen. A szavazás csaknem teljesen pártvonalak – amik egyben merev, és minden áron védeni szándékozott politikai frontvonalakká váltak – mentén zajlott. A kivétel az egyik vádpontban két, a másikban három demokrata volt, aki az összes republikánussal együtt nemmel szavazott, míg a demokrata elnökjelöltségért küzdő Tulsi Gabbard mindkét esetben a „jelen” gombot nyomta meg, azaz nem mondott sem nemet, sem igent.

Az évtized politikai meccse következik Trump és a demokraták között

A Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre gyakorolt nyomás miatt két vádpontot fogalmaz meg Donald Trump ellen a demokrata többségű képviselőház, s ha megszavazza, az új év az elnök felmentéséről szóló tárgyalással indulhat a szenátusban. December 20-án, pénteken véget ér a washingtoni kongresszus idei munkája, ám Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke értesítette kollégáit, hogy a biztonság kedvéért ne szervezzenek maguknak programot a következő hétvégére, hátha szavazniuk kell.

A következő lépés, hogy a szenátus mint bíróság, januárban tárgyalást tart, amit az alkotmány értelmében John Roberts, a legfelső bíróság elnöke vezet majd. Az USA történetében eddig két elnök jutott el addig, hogy a kongresszus felsőháza ítéletet mondjon róla. 1974-ben a republikánus Richard Nixon a lemondást választotta, miután a párttársai közölték vele, hogy a Watergate-botrány miatt nemcsak a vádemelés biztos, hanem az is, hogy eltávolítják a hivatalából.

Az első tárgyalást 1868-ban a demokrata Andrew Johnson ügyében tartották, aki a republikánus Abraham Lincoln meggyilkolása után lépett előre az alelnöki posztról. A makacs, rasszista, ellenfeleit a kor eszközeit használva Trumphoz hasonlóan gyalázó Johnson eltávolítása egy hajszálon múlt, mert a szenátusban egyetlen szavazat hiányzott az ehhez szükséges kétharmadhoz. 1998-ban a republikánus többségű képviselőház a demokrata Bill Clinton ellen emelt vádat, de az 1999 januárban kezdődött szenátusi tárgyalás végén a szavazás messze volt a kétharmadtól, így ő is a helyén maradhatott.

AFP / White House

Az amerikai alkotmány a vádemelést, és az elnök eltávolítását akkor teszi lehetővé, ha a Fehér Ház ura hazaárulást, korrupciót, és egyéb súlyos bűncselekményt, illetve szabálysértést követ el. Az eddigi két esetben az „egyéb súlyos bűncselekmény és szabálysértés” kategóriát használták, s ugyanez lett volna az alap Nixon esetében is. Ez ugyanis gumiparagrafus, amibe bármi beleszuszakolható, mint most Trump esetében a hatalommal való visszaélés és a kongresszus munkájának akadályozása. Az nem is kell, hogy az alkotmányos vád büntetőjogi kategória legyen, az amerikai igazságügy-minisztériumnak a Watergate-botrány idejéből származó állásfoglalása szerint az elnök a hivatali ideje alatt amúgy sem állítható bíróság elé köztörvényes bűncselekmény miatt. Az eljárás és a vádemelés politikai jellegét 1970-ban, a képviselőházban kisebbségben lévő republikánusok vezetőjeként úgy fogalmazta meg Gerald Ford – aki 1974-ben Nixon alelnökeként a lemondott elnök helyébe lépett, majd gyorsan kegyelmet adott neki minden elkövetett cselekményére –, hogy a vád alapja az, amit az adott történelmi pillanatban a képviselőház többsége annak tart.

Jóllehet Trump nemcsak a Pelosinak írt, elképesztő hangvételű levelében támadta, és nevezte alaptalannak az alkotmányos vádemelést, valójában kihasználja, s talán – ha már a képviselőházi viszonyok miatt elkerülhetetlen volt – örül is neki. Ennek több oka is van. Trump már New York-i ingatlanmágnásként is harsány volt, imádta, ha róla szólnak a címlapsztorik. Amikor az NBC álláskereső valóságshow-jában, a Gyakornokban (The Apprentice) a gyorsan és szívtelenül döntő főnököt játszotta, két dolog történt: nemcsak New York, hanem egész Amerika megismerte, ő pedig rájött, hogy a tévés nézettség, és a médiában szereplés – érje azt el bármivel – többet ér, mint bármilyen közvélemény-kutatási eredmény.

Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata párti elnöke (k) házbizottsági elnökök társaságában számol be a Donald Trump amerikai elnök elleni vádiratról tartott szavazásról a törvényhozás

MTI / AP / Susan Walsh

Az is jellemző volt, hogy miközben a képviselőház az ellene szóló vádemelésről szavazott, ő Michigan államban – a hat állam egyikében, amely 2016-ban az elnökséget hozta el számára, és 2020-ban is dönthet – kampánygyűlést tartott, ahol, akárcsak a Twitteren, a demokraták boszorkányüldözéséről beszélt. Ahogy azóta, hogy szeptemberben elkezdődött a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott telefonbeszélgetésének – és az azt előtte és utána kísérő nyomásgyakorlásnak – a vizsgálata, beindult a kampánygépezet is. Ami nemcsak az elnök és az őt körömszakadtáig védő republikánusok érvelésének a visszhangozását jelenti, hanem a pénzgyűjtést is, amit felpörgetett az alkotmányos vádemelési eljárás.

A Trump elleni vádemelés is garantálja, hogy a 2020. november 3-ai szavazásig folyamatos és kíméletlen harc lesz a demokraták és a republikánusok között. Kezdődik a szenátusban, ahol a republikánus többség határozza majd meg az eljárás szabályait. Bár elvileg lehetősége van rá, hogy tanúk behívása nélkül is ítéletet hirdessen, erre kevés az esély. A küzdelem inkább azért zajlik majd, kiket idézzenek be. A demokraták például John Bolton volt nemzetbiztonsági főtanácsadót, és Mick Mulvaney fehér házi kabinetfőnököt szeretnék meghallgatni, míg a republikánusok Joe Biden volt alelnököt és fiát, az Ukrajnában valóban kétes üzleti kapcsolatokat kiépített Hunter Bident.

AFP / Brendan Smialowski

A kürtöket megfújta a két tábor zászlóshajója is a médiában, a liberális New York Times és a konzervatív Wall Street Journal, amelyek a vádemelést kommentáló szerkesztőségi véleményükben teszik le a garast. A NYT szerint a vádemelésre az ország érdekében, a demokrácia védelmében szükség van. Még akkor is, ha az azt megszavazó, a 2016-ban Trump által nyert körzetekben a tavalyi félidős kongresszusi választáson mandátumot szerzett demokraták a republikánusok bosszúja miatt el is buknak jövőre, s ezzel odalehet pártjuk többsége a képviselőházban. A WSJ viszont úgy véli, gyönge és hazug alapokra épül az eljárás, ami a képviselőházban tisztességtelen volt. És a demokraták ugyan azt remélik, az alkotmányos vádemelés (impeachment) „I” betűje skarlát betűként ráég Trumpra, valójában hozzásegíthetik ahhoz, hogy megnyerje a 2020-as elnökválasztást, mert a szenátus nem találja majd bűnösnek, s az amerikaiak áldozatnak tekintik majd.

A következő tíz és fél hónap arról szól, hogy az amerikaiak melyik olvasatot fogadják el. Az azonban biztosnak tűnik, hogy Trump történelmet írhat, mert még senki nem indult elnökválasztáson, miután alkotmányos vádat emeltek ellene. Johnson ugyanis 1868-ban nem tudta megszerezni a demokrata elnökjelöltséget, Clinton pedig már a második mandátumot töltötte, és az alkotmány nem engedélyezett számára harmadikat.