Fogynak a magyarok Romániában. De a románok is

Csaknem negyedmillióval csökkenhet két évtized alatt a magyarok száma a 16 erdélyi megyében. A legnagyobb romániai kisebbség lélekszáma a legutóbbi (2011) népszámlálást követően regisztrált 1,308 millió főről 1,074 millióra eshet vissza 2031-re – állítja két kolozsvári társadalomkutató, Kiss Tamás és Csata István tanulmánya.

A prognosztizált 18 százalékos fogyás ellenére elképzelhető azonban, hogy a magyar etnikum számaránya lényegében változatlan marad délkeleti szomszédunknál. A többi nemzetiség, mindenekelőtt a románság abszolút száma ugyanis szintén erőteljesen „kopik”. Az elmúlt három évtizedben összesen több mint 4 millió fővel esett vissza – 23,2 millióról 19 millióra – a lélekszám Romániában. Ez volt az egyik legdrasztikusabb demográfiai leépülés az utóbbi időben a kontinensen. Az eddigi népesedési trendet meghosszabbítva 2031-ben már csak 16,7 milliós lélekszámmal kalkulálhatnak Bukarestben.

Erdély népessége ennek az évtizednek az elején 6,8 milliót számlált hivatalosan. Akkoriban durván minden ötödik helyi polgár (1,3 millió fő) számított magyar anyanyelvűnek a régióban. „Transzilvánia” népessége a következő tizenkét esztendőben 5,8 millióra, ezen belül a magyaroké 1,1 millióra változhat Kiss és Csata számításai alapján. Legnagyobb számban továbbra is Székelyföldön, vagyis Hargita (240 ezer fő), Kovászna (136 ezer) és Maros megyében (182 ezer) élnek majd várhatóan székelyek 2031-ben. A két előbbi körzetben arányuk minden bizonnyal továbbra is meg fogja haladni a 75 százalékot. A Marosvásárhely központú Maros megyében az utóbbi mutató viszont már ma is elmarad a Szatmárnémeti székhelyű Szatmár megye hasonló etnikai indexétől, s a két térség közötti eltérés 2031-ig tovább növekszik majd (37,9, illetve 41,2 százalék). A Magyarországhoz közeli területek közül a Nagyvárad központú Biharban a magyarság aránya várhatóan 25, a Zilah székhelyű Szilágyságban 24, a Kolozsvár irányította Kolozsban 13 százalék lesz bő egy évtized múltán. A további kilenc erdélyi körzetben viszont már ma sem éri el a 10 százalékot a szóban forgó index.

Az új modellszámítások sajátos pikantériája, hogy azok a kinti magyarság demográfiai kilátásairól kedvezőbb képet rajzolnak, mint egy korábbi (2007) prognózis, amit annak idején szintén Kiss Tamás és Csata István jegyzett. A kutatók akkor még úgy kalkuláltak, hogy a magyarság száma negyedszázad alatt 1 millió főre esik vissza Romániában. Az új előrejelzés ennél 7-8 százalékkal kedvezőbb adatot valószínűsít, legalábbis magyar szempontból. A változás hátterében azonban nem valamiféle pozitív demográfiai fordulat áll – hívja fel a figyelmet a mostani tanulmány. Hanem az, hogy a legutóbbi román népszámlálás eredményét (melynek során 2011 őszén eredetileg 19 millió személyt találtak az országban) később központilag 20,1 millióra „korrigálták” a közigazgatás aktuális lakossági nyilvántartásaira hivatkozva.

A szóban forgó utólagos revízió következtében a magyar anyanyelvű népesség lélekszáma is több tízezer fővel megugrott a számlálóbiztosok által regisztrált elsődleges adatokhoz képest. „Hogy ha elfogadjuk, hogy Románia népessége 2011-ben 20 121 641 volt, akkor abból 1 308 340 lehetett (volna) magyar anyanyelvű” – érzékeltetik saját tanulmányuk kiindulópontjával és legfőbb bázisadatával kapcsolatos komoly kétségeiket új dolgozatukban több alkalommal is maguk a kolozsvári statisztikusok.