Csoda kellene ahhoz, hogy kimentsék a szerdán eltűnt indonéz tengeralattjáró legénységét. A Nanggala 402-es ugyanis mintegy hétszáz méteres mélységbe süllyedt, és az 1970-es években gyártott, utoljára 2012-ben felújított tengeralattjáró burkolata már ötszáz méter mélységben összeroskadhat a víz hatalmas nyomása miatt. „Ötszáz méteren túl minden nagyon veszélyes, sőt lehet, hogy halálos” – nyilatkozta újságíróknak a flotta szóvivője, Julius Widjojono.

A másik gondot az jelenti, hogy ugyan léteznek a tengeralattjárók kijárataihoz hermetikusan illeszkedő mélytengeri mentőkapszulák, amelyek elvileg 1500 méteres mélységbe is eljuthatnak, ám a mentés biztonsága hatszáz méter után rohamosan csökken. „Lehet, hogy a mentőkapszula lejjebb tud ereszkedni, ám a mentéshez szükséges szivattyúk és egyéb berendezések már valószínűleg nem működnek megfelelően ebben a mélységben” – vélekedett Frank Owen, az Ausztrál Tengeralattjáró Intézet egyik vezetője.

A baleset oka egyelőre ismeretlen, feltételezések szerint áramszünet következhetett be a merülés közben, emiatt a jármű irányíthatatlanná vált, majd egészen a fenékig lesüllyedt. A flottaparancsnokság becslése szerint helyi idő szerint szombat hajnalig elegendő oxigén van a hajón, ezt követően már nem lesz esély az 1400 tonnás tengeralattjáró legénységének a megmentésére.

Nanggala 402 legénysége 2019-ben

AFP / Handout / INDONESIA MILITARY

Jobb várni

A hasonló balesetek esetén két módon menekülhetnek meg a csapdába került matrózok. Az egyik – és kevésbé biztonságos – mód a menekülés, melynek során legfeljebb kétszáz méteres mélységből jöhetnek fel a felszínre a tengeralattjárót elhagyó tengerészek. Ilyenkor azonban a nagy nyomás és az alacsony vízhőfok komoly biztonsági kockázatot jelent. A menekülés elsősorban a tengeralattjárók hőskorát jellemezte, 1900–1930 között például az USA haditengerészetének nyolc tengeralattjárója süllyedt el és a baleseteket túlélt 86 tengerész közül 84-en saját erőből menekültek meg. Az S-5, amely 1920 augusztusában süllyedt el, úgy került részben ismét a felszín fölé, hogy a legénységnek sikerült annyi levegőt juttatni a tengeralattjáró egyik végébe, hogy az egy kicsit kiemelkedett a vízből. Egy közelgő hajó meglátta a fémdarabot, és addig adott levegőt és vizet a tengeralattjáróban rekedteknek, míg azok lyukat fúrtak a burkolatba és azon keresztül a felszínre úsztak.

A viszonylag kis mélységben bekövetkezett balesetek túlélési arányát a különféle egyéni mentőberendezések, eleinte leginkább felfújt mentőmellények növelték meg. Mára viszont elterjedtek az egész testet befedő menekülőruhák, amelyek védenek a kihűléstől, illetve a gyors nyomásváltozás okozta betegségtől. A tengeralattjárókat ugyancsak felszerelik már önműködően felfújódó mentőcsónakokkal és tutajokkal is.

A másik mód a mentés, amikor jóval jobbak a túlélési esélyek. Nagyobb mélységből lehet felhozni a balesetet szenvedetteket és a helyszínen rendelkezésre állnak a dekompressziós kamrák, amelyekkel elejét lehet venni a nagy nyomáskülönbségből adódó keszonbetegség kialakulásának.

AFP / Handout / INDONESIA MILITARY

1939-ig a világ hajós nemzetei úgy vélték, gyakorlatilag nincs esély a fenékre süllyedt tengeralattjárók legénységének a kimentésére, ám ebben az évben megtörtént a csoda: májusban elsüllyedt az amerikai Squalus nevű tengeralattjáró, s a mentőcsapatok kimentettek 33 túlélőt. Ehhez az kellett, hogy 1927-ben tragikus véget érjenek az ugyancsak amerikai S-4 tengeralattjáró tengerészei: bár a balesetet több matróz túlélte, nem sikerült senkit élve a felszínre hozni. A mentőcsapatok tagjai ugyan a jármű burkolatát használva morzejelekkel kommunikáltak a bent rekedtekkel, csak annyit tudtak közölni velük, hogy nem tudják kimenteni őket.

Az S-4-es balesete után fejlesztették ki a mentőkabint, amelyet akkor közel 300 méteres mélységig lehetett leengedni. A fejlesztések nem álltak le, jelenleg ott tartanak, hogy 600 méterig tudnak biztonsággal menteni, és egy-egy „menetben” 24 tengerészt képesek a felszínre hozni. A nagyobb flottával rendelkező államok mára létrehozták a maguk mentőegységeit, amelyek tagjait éveken át képeztek ki a tenger alatt rekedt járművek biztonságos kiürítésére.

Szomorú lista

Míg a viszonylag kis mélységben bekövetkezett baleseteknél jók a túlélési esélyek, az utóbbi években több százan vesztették életüket az elsüllyedéssel járó katasztrófákban. 2017-ben az argentin flotta egyik tengeralattjárója tűnt el, s akkor 44 ember halt meg az argentin partoktól 430 kilométerre, 900 méter mély vízben történt balesetben. A tengeralattjárót jóval a katasztrófa után találták meg: az összeroppant törzsű járműre egy amerikai magáncég, az Ocean Infinity egyik hajója bukkant rá. Az állítólag igencsak rossz állapotban lévő argentin tengeralattjáró elsüllyedését az okozta, hogy víz került a belső térbe és emiatt rövidzárlatosak lettek az akkumulátorok, így a hajó áram nélkül maradt.

A Suharso indonéz hadihajó arra készül, hogy felkutassa az eltűnt KRI Nanggala 402 tengeralattjárót

AFP / DWI ARI PRASTYANTO

A szovjet, majd az orosz flotta tengeralattjárói közül több is katasztrófát szenvedett, a legismertebb baleset 2000-ben történt, ekkor veszett oda a Barents-tengerben egyik büszkeségük, a Kurszk. A katasztrófát a torpedóraktárban bekövetkezett robbanás okozta, s valószínű, hogy a detonációt több tengerész is túlélte, ám Oroszország több napig nem járult hozzá ahhoz, hogy külföldi hajók és búvárok is segédkezzenek a mentésben. Végül hét nappal a Kurszk balesete után a brit és norvég búvárok kinyitották a bejáratot, ám már nem találtak túlélőket. A Kurszkon 118 orosz tengerész vesztette életét.

Három évvel később kilenc orosz katona halt meg, amikor ugyancsak a Barents-tengeren elsüllyedt a K-159-es tengeralattjáró, 2008-ban pedig – amikor a K-152-esen hirtelen működésbe lépett a tűzoltóberendezés – 20 ember fulladt meg. 2019-ben egy kísérleti tengeralattjárón, a Losarikon ütött ki tűz, a balesetben 14-en haltak meg és csak öt ember élte túl a katasztrófát.

Az amerikai tengerészetnél 1968 májusában következett be az utolsó súlyos baleset, akkor az atommeghajtású Scorpion tűnt el 99 emberrel a fedélzetén. A roncsokat októberben lelték meg, a katasztrófát vélhetően az okozta, hogy felrobbanhatott az egyik torpedó vagy a jármű akkumulátora, de azt sem lehet kizárni, hogy a Scorpion azért süllyedt 3000 méteres mélységbe, mert összeütközött egy szovjet tengeralattjáróval.