Vlagyimir Putyin orosz államfő 2018-ban jelentette be a hiperszonikus – azaz a hangnál legalább ötször gyorsabban haladó – fegyverek szolgálatba állítását, s azok közül az egyik, a már évek óta fejlesztett Avangard rakéta 2019-ben meg is érkezett a hadsereghez. A Cirkonnal is több sikeres tesztet hajtottak végre, a hangsebesség tízszeresére képes eszköz hatótávolsága 500-1000 kilométer, így, ha azt tengeralattjáróról indítják, Európa szinte teljes területe elérhetővé válik.

A legnagyobb hatóerejű fegyver a Satan-(Szarmat) rakéta, amely végig alacsony röppályán haladva, akár a Déli-sark felől érkezve képes kikerülni az észak-amerikai rakétavédelmi rendszert (NORAD), és egy robbanófej elég lehet egy Texas méretű város elpusztításához. A hadsereg 2020-ban és az idén is sikeresen tesztelte a hangsebesség többszörösével haladó rakétát, amely akár 18 ezer kilométeres távolságba is képes eljuttatni több töltetet.

Nukleáris hajtóművek

Az orosz haditengerészet számára a Poszeidon nevű tengeralatti manőverező torpedót fejlesztik. A kisméretű atomreaktor által hajtott, gyakorlatilag végtelen hatótávolságú eszköz hagyományos és nukleáris tölteteket juttathat célba, s képes lehet egész hajócsoportok, illetve repülőgéphordozók megsemmisítésére. A Poszeidon egy kilométeres mélységben is haladhat, mélyebben, mint az embereket szállító hagyományos tengeralattjárók. A Poszeidonokat a tervek szerint a már épülő, Belgorod osztályú orosz atomtengeralattjárókról indíthatják majd. A manőverező torpedó nem csak vízi célok ellen használható, a fegyverrel el lehet pusztítani a parton lévő ellenséges célpontokat is.

RT News

A Poszeidont kísérleti automata tengeralattjáróként is használják, ha a meghajtás és az irányítás megfelelően működik, a torpedó alapján Oroszország képes lehet nagyobb, ugyancsak teljesen távirányítással haladó tengeralatti járművek építésére. Orosz állítások szerint a Poszeidon átalakíthatja a tengeri hadviselés játékszabályait.

Állítólag épül már a Burevesznyik (Viharmadár) kódnevű, ugyancsak atommeghajtású repülő eszköz is. A hajtómű építése azonban számtalan nehézségbe ütközik, nyugati források szerint a Burevesznyikkel kísérletezett a hadsereg, amikor 2019-ben súlyos – radioaktív szennyezéssel is járó – baleset történt Oroszország északi partjainál. A Burevesznyik lesz – ha elkészül – a világ első atommeghajtású légi járműve, s az eszköz komoly fejfájást okoz az ellenségnek: végtelen ideig a levegőben képes maradni, alacsony, hiperszonikus pályán haladva pedig kikerülheti az összes jelenleg működő légvédelmi rendszert. A hatalmas sebesség miatt ugyanis alig marad idő az ellenrakéták indítására, amelyek egyébként is jóval lassabban haladnak, mint a közelgő orosz manőverező robotrepülő.  

Más logika

A Putyin által bejelentett fegyverek célja egyrészt az, hogy az orosz támadó eszközök képesek legyenek áthatolni az USA és a többi NATO-tagország légvédelmi rendszerein. E mellett Moszkva ellensúlyozni kívánja a többi területen lévő hátrányt: a katonai vezetők attól tartanak, az USA és szövetségesei képesek egy levegőből és a tengerről indított „villámháborúra”, s Oroszország ebben az esetben is fenn akarja tartani válaszadó képességét. „A fenyegetésre adott válasz lényege az, hogy nekünk is létre kell hoznunk egy fenyegetést” – mondta egy beszédében Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök, aki szerint az új eszközökkel Oroszország egy esetleges háborúban képes lesz átvenni a kezdeményezést, és megsemmisítheti az ellenség parancsnoki állásait.

Az új fegyverek fejlesztése ugyancsak alkalmas lehet arra, hogy a korszerű rendszereket aduként használják a többi atomhatalommal folytatott leszerelési tárgyalásokon. 2021-ben az USA és Oroszország 2026-ig meghosszabbította az Új START egyezményt – ez a stratégiai támadó nukleáris fegyverek számának korlátozásáról szól – így a feleknek öt évük van az újabb tárgyalásokig, amelyekbe állítólag már be akarják vonni Kínát is, amely eddig nem volt hajlandó csatlakozni a nukleáris fegyverek számának csökkentését célzó alkudozáshoz.  

Elemzői kételyek

A HVG-nek nyilatkozó biztonsági szakértők szerint Oroszország valóban jól halad egyes hiperszonikus eszközök fejlesztésével, ám az, hogy a kísérletek és tesztek sikeresek, nem jelentik azt, hogy ezek a fegyverek megbízhatóan működnek és alkalmasak a rendszerbe állításra. A szakértők szerint az orosz ipart ugyanaz jellemzi, mint az egykori szovjetet: a prototípusok elkészítése sikerült, ám a tömegtermeléssel mindig komoly gondok akadtak. Bár a koronavírus-járvány elleni oltások egészen más iparágakat érintenek, a jelenség ott is megfigyelhető volt: az orosz tudósok gyorsan előállították a Szputnyik V nevű vakcinát, ám hónapokba telt, amíg képesek voltak beindítani a tömegtermelést, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a közelmúltban is talált technológiai szabálytalanságokat.

Az is valószínű, hogy míg Putyin propagandamegfontolásokból rendszeresen beszámol az orosz fegyvereket legyőzhetetlenné tévő fejlesztésekről, az USA-ban és a többi nyugati országban is folynak hasonló kísérletek, ám azok eredményeit nem verik nagydobra. Az USA-ról annyit tudni, hogy 2020-ban már végeztek teszteket hiperszonikus sebeséggel haladó eszközökkel, s a napokban felszerelték a légierő első egységét olyan repülőgépfelfüggesztésekkel, amelyekről kilőhetőek a Dark Eagle nevű eszközök. Így már legalább felfüggesztések vannak, ha még a világ nem is láthatta az amerikai szuperfegyvert.