„Az utóbbi évtizedben biztos nem voltam antiszemita" – 35 évvel ezelőtti zsidóellenes röplap ügye kavarta fel a bajor választási kampányt
Egy hónap múlva választásokat tartanak a legnagyobb német tartományban, Bajorországban. A kampányhajrában robbant a sztori a miniszterelnök-helyettes, Hubert Aiwanger antiszemita röpiratáról. A tartományt 1946 óta vezető kormánypárt, a CSU vezetője, Markus Söder hálátlan feladatot kapott: egyben tartani a tábort és a kormányt, miközben a koalíciós párt vezetőjét antiszemitizmussal vádolják. A dolgát az érintett sem könnyíti meg, áldozatként tünteti fel magát, akit a sajtó üldöz, miközben nem csinált semmi rosszat. Az ügy alapjaiban forgathatja fel a német közvélemény viszonyát az antiszemitizmushoz, aminek a szélsőjobb örül a legjobban.
„Az árulókat fel kellene küldeni a kéményeken" – ilyen és hasonló náci terminológiát használ az a röplap, amit a 80-as évek végén találtak egy akkor gimnazista német fiatalnál. A röplap szarkasztikus stílusban viccelődik Auschwitzcal, egyértelműen antiszemita írás.
Az akkor 17 éves fiatal, Hubert Aiwanger ma Bajorország miniszterelnök-helyettese, a tartományt vezető CSU koalíciós partnerének, a Szabad Választóknak az elnöke, az egész történet pedig évtizedekig titokban maradt. Augusztus 25-én a Süddeutsche Zeitung hozta nyilvánosságra az ügyet, öt héttel a bajor választások előtt.
Az 1987-es röpiraton nem szerepelt aláírás, de lap forrása szerint azt Aiwanger írta, az iskola pedig elkobozta. Az újság a cikk megjelenése előtt többször megkereste a miniszterelnök-helyettest, szembesítették a röpirattal, de ő tagadta, hogy ő írta volna, lejárató kampányt emlegetett, és jogi lépésekkel fenyegetőzött arra az esetre, ha nyilvánosságra hozzák. A Süddeutsche lehozta a sztorit, Aiwanger pedig nekilátott benzint locsolni az amúgy sem kis tűzre.
Hubert, Helmut, és 25 kérdés
Augusztus 25-én, a cikk megjelenése után pár órával Markus Söder bajor miniszterelnök felszólítja helyettesét, Aiwangert, hogy adjon magyarázatot a vádakra. A bajor ellenzék Aiwanger lemondását követeli, szövetségi politikusok és a zsidó közösség képviselői is megnyilvánulnak az ügyben. Aiwanger és pártja majdnem egy napig hallgat, aztán elítéli az „undorító és emberellenes" szöveget, elismeri, hogy „egy vagy több" példányt találtak a táskájában, de tagadja, hogy ő lenne a szerző. Azt is mondja, hogy ismeri a szerzőt, de az majd maga jelentkezik, mert neki nem stílusa másokat „beköpni".
Nem sokkal később jelentkezik Aiwanger testvére, Helmut, hogy bejelentse: ő az antiszemita röpirat szerzője, de már megbánta, akkoriban frusztrált volt a tanárai miatt. Az elkövetkező napokban folytatódik az oda-vissza a közvélemény, a sajtó, és Aiwanger között, aki továbbra is tagad. Kedden Markus Söder egy kormányülés után bejelenti, hogy
25 kérdést intézett írásban helyetteséhez, várja a válaszát, nem rúgja ki addig, „túlzás lenne".
Még aznap az ARD (a németországi regionális közszolgálati műsorszórók szövetsége) egyik adásában Hubert Aiwanger, a politikus volt iskolatársai beszélnek arról, hogy a jelenlegi pártelnök gimisként Hitlert imitálta az osztályteremben és zsidóvicceket mesélt, ugyanakkor a beszámolók nem mindig egyeznek, nem rajzolódik ki egyértelmű kép a fiatal Aiwangerről.
Na de a sörsátrakban milyen a hangulat?
Bajorország második embere másnap a Twitteren reagál az újabb vádakra, azt írja: „# A lejárató kampányok a végén visszafelé sülnek el. #Aiwanger" Este pedig újságírók előtt tagadja ismét, hogy ő írta volna a röpiratot. Az egyébként is nagyon kínos rögtönzött sajtótájékoztató legjobb pillanata, amikor Aiwanger leszögezi, hogy mióta felnőtt, de az utóbbi évtizedben biztosan „nem antiszemita, nem szélsőséges, hanem emberbarát". A miniszterelnök-helyettes irányába egyre csak gyűlik a felháborodás, amiért továbbra sem szolgáltatott magyarázatot a történtekre, és nem kért bocsánatot. Augusztus 31-én, csütörtökön utóbbit megteszi. Az ember, aki egy órás beszédeket tart bármiféle jegyzet vagy papír nélkül, felolvas egy bocsánatkérő szöveget, de hozzáteszi, hogy kampány zajlik ellene, valakik „emberileg és politikailag” tönkre akarják tenni.
Kiderül, hogy a Süddeutsche Zeitung forrása Aiwanger egykori tanára. A Focus Online cikke szerint a férfi az SPD-nek, a szociáldemokrata pártnak a tagja, és meg akarta buktatni Aiwangert, miután az elmondott egy szélsőségesnek tartott beszédet pár hete. Abban a beszédben Aiwanger egy „néma többséget” emlegetett, akiknek vissza kell venniük az irányítást. Mindeközben Söder is és Aiwanger is minden erejükkel kampányolnak, ami Bajorországban alapvetően óriási sörsátrak folyamatos látogatását jelenti. A beszámolók szerint ezekben a sátrakban, amelyeknek minden német, de különösen bajor politikus nagy jelentőséget tulajdonít, Aiwangernek nem ártott meg az antiszemita ügy, sőt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a liberális mainstream sajtóban megjelentekkel ellentétben áll a többség véleménye Aiwangerről és a 35 évvel ezelőtt történtekről. Egy Bild am Sonntag felmérés szerint a németek több mint fele nem tartja szükségesnek azt, hogy Aiwanger visszalépjen.
Markus Södernek úgy tűnik, nincs mozgástere. Szeptember 3-ra, vasárnapra sajtótájékoztatót hív össze, és bejelenti, hogy nem volt könnyű a döntést meghozni, „higgyék el nekem”, de Aiwanger marad. A szöveg „undorító, igazi náci zsargon”, de nincs arra bizonyíték, hogy ő írta volna, és bár kicsit későn, “de nem túl későn” elnézést kért. Eddigre már ismerjük a Szabad Választók politikusának válaszait a miniszterelnök 25 kérdésére. A legtöbb esetben arra hivatkozik, hogy minden nagyon régen történt, ezért nem tudja felidézni a részleteket. De azt, hogy ő és a testvére lebuktak a röpirattal, élete egyik fontos mozzanatának nevezi, ami „sok mindent elindított” benne.
A szélsőjobb csak néz és örül
Akkor minden el van intézve, és lehet visszamenni a „lényeges” dolgokkal foglalkozni, ahogy azt Markus Söder mondta? A java valószínűleg csak most jön. A Szabad Választók főleg Bajorországban képviselnek komoly politikai erőt. Pár másik tartományban is vannak önkormányzati pozícióik, de Bajorországban kifejezetten sok polgármestert adnak, a párt általában is helyi szinten erős, alulról nőtte ki magát. És tulajdonképpen Hubert Aiwangerrel egyenlő. Az ő vezetése alatt ért a csúcsra, be a kormányba, az örök győztes CSU mellé. Aiwanger nem csak miniszterelnök-helyettes, hanem gazdasági miniszter is a második leggazdagabb német tartományban, a legutóbbi választáson a pártja a szavazatok 11,6 százalékát szerezte meg, ami történelmi siker (a CSU 37,2 százalékot szerzett). Nem csoda, hogy a Szabad Választók, akik egyébként azért szabadok, mert nem szavaznak egyik domináns oldalra sem, hanem úgynevezett szavazóközösségekbe szerveződnek, hogy egy független jelöltet támogassanak, összezártak Aiwanger mögött, és nem engedték, hogy Söder kiszorítsa a kormányból.
A röpirat-ügy óta készült közvélemény-kutatások szerint a Szabad Választóknak nem ártott az ügy, egyes felmérések szerint még nyertek is vele, 12-14 százalék körül mozognak. A CSU viszont a felmérések szerint veszített pár százalékot a támogatottságából, valószínűleg lemorzsolódtak róla azok a mérsékelt szavazók, akiknek sok volt, hogy Söder futni hagyta Aiwangert. Sokat elmond az ügyről, hogy amíg a miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott Münchenben arról, hogy nem menti fel Aiwangert, utóbbi óriási tömeg előtt tartott beszédet egy sörsátorban a szülőfalujában.
Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy Aiwanger politikai karrierjében tényleg nem találni antiszemita megnyilvánulásokat, azt az egy beszédet leszámítva, ami a volt tanáránál is kiverte a biztosítékot. És a Szabad Választók nem is számítanak szélsőségesnek, pláne nem szélsőjobboldalinak. Bizonyos kérdésekben liberálisabbak, mint a CSU, másokban konzervatívabbak, inkább amolyan kompetens, helyi ügyek mentén politizáló, parasztpártot kell elképzelni, Aiwanger maga is agrármérnöki végzettségű.
Akik viszont valószínűleg a legnagyobbat nyerték az üggyel, azok az igazi radikális jobbosok, vagyis az Alternatíva Németországnak, az AfD. A Spiegel megbízásából készült aktuális felmérés szerint 17 százalékon állnak Bajorországban, amivel a második legnagyobb párt lennének a törvényhozásban. Országos szinten is hasonló a helyzet, első helyen a CDU-val, második helyen, 20 százalék körül, az AfD-vel. Ilyen jól még soha nem állt a szélsőjobb Németországban, ugyanakkor kormányra most még biztosan nem kerülnek, ugyanis senki sem hajlandó velük koalícióra lépni, legalábbis önkormányzati szinttől felfelé. Egyelőre.
Félő, hogy a bajor miniszterelnök-helyettes antiszemita röpirata körüli botrány a szélsőjobb normalizálódása felé tett öles lépés. Aiwanger végig azzal védekezett, hogy minden nagyon régen történt, nem emlékszik, nem is kéne neki, különben is, fiatal volt, és hát ki nem csinált hülyeséget tinédzser korában. Ebben igaza is van, ahogyan azt sem tudjuk biztosan, hogy ő írta volna magát a röpiratot, de egészen másfajta narratívát lehetett volna adni az ügynek, ha Hubert Aiwanger kiáll a nyilvánosság elé, azonnal elítéli az antiszemitizmus minden formáját, elismeri, hogy hibázott és bocsánatot kér. Ehelyett bocsánatot kért valamiért, amit elvileg nem is ő tett, és amire nem emlékszik, bár elmondása szerint nagy hatást gyakorolt az életére. A németek nagyon büszkék arra, ahogy feldolgozták a második világháborúban elkövetett szörnyűségeket, az emlékezés kultúrájára, miközben egyre többen gondolják azt, hogy nem kéne vezekelniük a nagyszüleik bűneiért, ötödük pedig egy radikális pártra szavazna, ha vasárnap lennének a választások.
Az ügy a független média megítélésének sem tett jót. Aiwanger végig a választásokba való beavatkozással vádolta a Süddeutsche Zeitungot, amelynek a főszerkesztője joggal tette fel a kérdést, mégis mit kellett volna csinálni, ülni a sztorin a választások utánig? A politikust többször megkeresték, mielőtt kijöttek volna a cikkel, és maga Aiwanger sem tagadta, hogy a röpiratot az ő táskájában találták meg. Mégis, sokan egyetértenek a „lejárató kampány” értelmezéssel, ami nem segít a sajtóba vetett bizalom rohamos csökkenésén.
Södernek reálpolitikai döntést kellett hoznia, Aiwanger támogatása nem csökkent, neki pedig választást kell nyernie öt hét múlva, és az egész kampányt a Zöldek elleni hangulatkeltésre húzta fel, nem nyithatott még egy frontot, különösen a koalíciós partnere ellen nem. Országos szinten ugyanakkor nem tett jót a döntés az ambiciózus bajor politikus kancellári ambícióinak, miközben partnere és ellenfele (a CSU és a Szabad Választók végső soron ugyanazért a választói csoportért küzdenek), nagy löketet kapott. A választásokig ugyanakkor még egy hónap, az országos szavazásig pedig két év van hátra. Addig még sok minden előkerülhet elfelejtett iskolatáskákból.
Nyitóképünkön Markus Söder és a CDU elnöke, Friedrich Merz fogyasztanak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
