Nagy felháborodást keltett Donald Trumpnak egy hétvégi kampányrendezvényén elejtett pár mondata, amelyekben az újrázásra készülő republikánus politikus arról beszélt, hogy nem csak nem védené meg azokat a NATO-tagállamokat, amelyek nem teljesítik azt az elvárást, hogy a költségvetésük két százalékát költsék védelmi kiadásokra, hanem még bátorítaná is az oroszokat az ellenük való fellépésre.

A Politico most az ehhez a kijelentéshez fűződő európai reakciókból szedett össze egy csokrot. „Hogy a leghalványabb esélye se legyen a félreértésnek: Ezek a szövetségeseivel kapcsolatos megnyilvánulások teljes mértékben őrültségnek tekinthetők egy potenciális amerikai elnök szájából” – mondta egy uniós diplomata a lapnak, majd hozzátette: „Persze tudjuk, hogy Trump alapvetően úgy viselkedik, mintha ő lenne az iskola réme, és ennek érdekében érdemes is mindent komolyan venni annak érdekében, hogy megtarthassuk a zsebpénzünket. Ugyanakkor a tisztelet kivívása érdekében arra is készen kell állnunk, hogy orrba vágjuk a kötekedőt, kijelölve ezzel, hogy van egy határ, amit még ő sem léphet át.”

Mindezek mellett azonban tény, hogy nem nélkülözik az igazság némely morzsáját Trump sérelmei sem, ugyanis az európai NATO tagállamok átlagosan a költségvetésük 1,5 százalékát fordítják védelmi kiadásokra, ami fél százalékkal alatta marad a NATO által elvárt mennyiségnek. Emellett az is igaz, hogy a Trump-féle nyomásgyakorlási akciók korábban fényesen működni látszottak, mivel a republikánus politikus első elnöki ciklusa alatt látványosan emelkedni kezdett az európai tagállamok védelmi büdzséje, majd abban a pillanatban csökkenésnek is indult, hogy Trump kitette a lábát a Fehér Házból, és ez így is maradt egészen az oroszok ukrajnai inváziójáig.

„Ideje felébredni” – tweetelte Nathalie Loiseau francia EP-képviselő, míg Norbert Röttgen a német parlament tagja arról írt, hogy Európának hamarosan nem lesz más választása, mint megvédeni saját magát. Minden más a kapitulációval, vagy az önpusztítással lenne egyenértékű.

Bár abban nagy az egyetértés az öreg kontinensen, hogy valamit tenni kellene a védelemmel kapcsolatban, ám arról már megoszlanak a vélemények, hogy ezt miként és legfőképpen kinek a vezetése alatt lenne érdemes megtenni. Az Emmanuel Macron francia elnök által elővezetett „stratégiai autonómia” elképzelés támogatói nem is haboznak kijelenteni, hogy Macronnak igenis igaza volt abban, hogy egy erősebb és nagyobb szuverenitással rendelkező Európára lenne szükség.

Franciaországnak azonban még mindig nem sikerült megnyernie Európa többi részét, miközben a határokon átnyúló fegyverkezési projektek terén csak lassú előrehaladás tapasztalható. Ezen az sem segít, hogy Közép- és Kelet-Európa egyes részein nem Párizst tekintik vezetőhatalomnak, már ami az Ukrajnának biztosított támogatásokat illeti.

Ugyanakkor ebben is tapasztalható némi elmozdulás a „weimari háromszög” (Franciaország, Németország és Lengyelország) szövetségének újramelegítésével, amit korábban a jobboldali lengyel vezetés tett ad acta, ám a mostani kormányváltást követően Donald Tusk partner benne.