Exponenciálisan nő a vízbefúlásos halálesetek száma azokon a területeken, ahol melegebbek a telek, mint korábban – erre a következtetésre jutott egy tanulmány, amit a New York Times szemlézett.

A kutatók az északi félteke tíz országából származó, bejelentett vízbefulladásos halálesetek adatait vizsgálták 26 évre visszamenően. A legtöbb baleset akkor történt, amikor a hőmérséklet az adott helyszínen épp csak fagypont alatt volt, jellemzően 0 és mínusz 5 Celsius fok között.

Egy, a tanulmány elkészítésében részt nem vett kutató a lapnak az okokat a hideg jégre gyakorolt hatásával magyarázta. A kevésbé hideg idő persze vékonyabb jégfelületeket jelent, de legalább ennyire fontosak a gyakoribb és intenzívebb hőingadozások. Ha a jég kiolvad és visszafagy, akkor gyengébbé válik – és gyengébb is marad, attól függetlenül, hogy később milyen sokáig és mennyire van hideg. Az emberek pedig nem tudhatják, amikor rámennek, hogy korábban a jégfelület meggyengült, és veszélyes.

Különösen nagy kiugrást figyeltek meg a halálesetek számában olyan területeken, ahol jellemzően sok időt tölt jégfelületeken akár szabadidős tevékenységek, például síelés, akár a megélhetéshez szükséges munka, például horgászat vagy halászat miatt. Sapna Sharma, a torontói egyetem professzora és a tanulmány vezető szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy általában véve nem esik elég szó arról, a klímaváltozás milyen hatással van az emberek hétköznapi életére. „Ha a téli klímaváltozásra gondolunk, akkor jegesmedvék és jégtakarók jutnak eszünkbe, nem pedig ezek a kultúránk szerves részét képező hétköznapi tevékenységek” – mondta.