„Mindenki mániákusan vissza akar majd térni a régi rendhez, ha lecseng a járvány. Azonnal elfelejtjük, nem tanulunk belőle, nem alkalmazkodunk”

– nyilatkozta a Válasz Online-nak Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet vezetője, aki tavaly előre jelezte, hogy az emberiség megágyazott egy pusztító világjárványnak. A hálózatkutató biológus dühös interjújának a központi témája az volt, hogy az intézetet nemrég leválasztották az Ökológiai Kutatóközponttól, ami szerinte gyakorlatilag a szétverésével egyenlő.

„Egyre több pénz van arra, hogy agymosott lakájtudósok megrendelt eredményeket szállítsanak a hatalom számára. Mesterséges intézetekbe áramlanak források, ahol megbízható emberek költik a pénzt. Bármire, csak ne kérdezzenek vissza.”

A tihanyi intézet leválasztását a hivatalos indoklás szerint a nemzetközi láthatóság indokolta. Jordán szerint azonban ez nem igaz, az elmúlt másfél évben soha nem látott fejlődésen ment keresztül az intézet, ám az átalakítás után

„Tihanyban most többen is csomagolnak, a Balaton-felvidékhez érzelmileg is jelentősen kötődő fiatalok már külföldön keresnek munkát. Pár helyi oligarchának viszont lesz vitorlásbeállója és továbbra is ingyen strandolhatnak majd az unokák”.

Azt is állítja: eljutott hozzá olyan ember, akinek az intézet kikötője kellett volna, de nevet nem mondott, kiről van szó.

Mint elmondta, az átalakítás előtt egy külső tanácsadó testület úgy találta, hogy jó, ami az intézetben történik, majd Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke felkért egy bizottságot, „amely közölte, hogy ócska itt minden, szét kell szedni minket”. Maróth nyáron egyszer volt ott, az igazgatóval hét percet beszélt, majd másfél órát szánt az „agg akadémikusokra”, és közölte, hogy nemzeti tudományt kell csinálni, ne a németek mondják meg, mit kutatnak Magyarországon, és hogy fejleszteni kell a könyvtárat, mert az ablak a világra – mesélte.

A régi akadémikusokra amúgy is dühös: úgy fogalmazott,

„ezek a vén bohócok lassan már a harmadik generáció jövőjét veszik el itthon buta, elavult, naftalinszagú döntéseikkel. Olyan világsztárok szava dönt, akikről még a tihanyi vegyesboltban sem tudnak. Ők rendszeresen töltenek időt az intézetben, kizárólag persze akkor, amikor a család strandolni akar egy jót.”

Az intézet bekerült két, egyenként 10 millió eurós nemzetközi konzorciumba. Jordán szerint onnan már jelezték, hogy visszaveszik a pénzt, ha nem marad meg a mezokozmosz, azaz a tó partján álló medencerendszer, amelyben a modern kutatások zajlanak. Hogy akkor mégis miért lehetett szükség az átalakításra, arra azt válaszolta, nem ezt az intézetet érinti az alapkonfliktus, szinte az egész magyar tudományos élet ilyen.

„Balkáni mutyimocsár. Szerettünk volna változtatni ezen, legalább ebben az intézetben. Csakhogy ez rengeteg érdeket sértett.”

Szerinte ami a természetvédelemmel történik, nem csak balatoni probléma. „Az országból horgász- és vadászparadicsomot kell csinálni, ahol terepruhába öltözött lények vigadnak. Ez a jelenlegi, még éppen regnáló rezsim zöldpolitikája.”