„Régebben még trendi volt a CSR és legalább valamit tettek is a cégek, de ezek a kezdeményezések mostanra el is fáradtak és kevesek is” – szögezi le Szabó Beatrix, az ALTEO Nyrt. Integrált Irányítás Rendszer vezetője. A tapasztalatai szerint a magyar vállalatok a világátlaghoz képest le vannak maradva azon a téren, hogyan és miért is kellene felelősséget vállalniuk. Ezen a szabályozási oldal tudna változtatni meglátása szerint. „Az itteni, külföldi cégek hazai leányvállalatai jó szinten vannak és több olyan, magyar cég is van, akik mondjuk kisebbek, és a versenytársaknál még nem jelentek meg ezek a szempontok, de a vezetői elköteleződés miatt felelősen működnek. A hazai cégek 80 százalékánál nincs is olyan munkatárs, akik dedikáltan ezekkel a területekkel foglalkozna” – mondja.

Hogy mi tartja vissza a legtöbb esetben a cégeket attól, hogy felelősen működjenek? „Ha nem elvárás, akkor nincs belső motivációja sem egy vállalatnak. De ilyenek a rossz megszokások, a negatív beidegződések, az egész üzleti világ értékelése, hogy csak a gazdasági eredmény számít. De ide sorolnám egyszerűen a tudáshiányt is” – sorolja a szakértő. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy a nagyvállalatokkal szemben a kis- és középvállalkozások könnyebben is át tudnak állni, változtatni a működésükön, hogy ne ártsanak se a környezetnek, se a társadalomnak.

Gondolhat egy vállalat egy irodai csocsóasztalra egyszerű kiadásként, de befektetésként is abba, hogy a munkavállalók jobban érezzék magukat és így végső soron több értéket termeljenek a cégnek. Szabó Beatrix szerint az egyik legfontosabb hozománya volt a világjárványnak, hogy az egyén és az ember előtérbe került, a vállalatoknál is: erőteljesen megjelent a belső, társadalmi felelősségvállalás. Persze nagyon eltérő, ki hogy viszonyult a munkavállalóihoz eddig, a kényszerhelyzet és a távmunka miatt azonban sokaknak változtatniuk kellett. „Lehetnek elvárásai a cégnek a munkavállalókkal szemben, de most előtérbe került az is, hogy ahhoz, hogy ezt megkövetelhessék, ki kell elégíteniük a dolgozók igényeit, biztosítaniuk kell elsősorban a megfelelő, biztonságos munkakörülményeket” – teszi hozzá.

Kizárja a kapitalizmus azt, hogy ne ártsunk?

Több mint fél évszázada vita tárgyát képezi, hogy milyen szerepet kell, hogy betöltsenek a cégek társadalmi és környezeti felelősségvállalás terén és hogy van-e egyáltalán a cégeknek „lelkiismerete”. Ezzel kapcsolatban talán még mindenki a már említett CSR-ra gondol. Eltérő definíciói vannak a CSR-nak (corporate social responsibility), vagyis a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának. A lényeg azonban az, hogy egy olyan üzleti koncepcióról beszélünk, amelyben a vállalatok érvényre juttatnak környezeti és társadalmi szempontokat. Az pedig önkéntes a cég részéről, hogy mibe és hogyan fognak.

Az ilyen irányú vállalati felelősségvállalás egyik legismertebb ellenzője a Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman, aki szerint ez egyenesen szembemegy a vállalatok érdekeivel (és a vállalatoknak csak gazdasági érdekei vannak, tehát a profitszerzésnek kell mindent alárendelni). Kenneth E. Goodpaster és John B. Matthews, Jr. azonban az 1980-as években már azt hangsúlyozták: a CSR nem amolyan szocialista elhajlás, hanem a kapitalizmus újfajta felfogása. Ugyanezt az újfajta felfogást képviseli Michael Porter és a Creating Shared Values (CSV), vagyis a közös értékteremtés. A CSR és a CSV közötti különbséget abban ragadhatnánk meg, hogy a „nem ártás” az üzleti működés szerves része: ez azon az elven alapul, hogy nemes egyszerűséggel nincs gyümölcsöző vállalkozás és siker a társadalom jóléte nélkül. Ahogy látjuk, az évtizedek csak teltek, a vita folyt, de nagyszabású változás, váltás nemigen történt.

Szabó Beatrix szerint nagyon megosztottak a cégek abban a tekintetben, hogy felelősséget kell-e vállalniuk, abban azonban kevésbé hisz, hogy lehet lelkiismeretük. „Iparágspecifikus is, függ a vezetőtől és a vezetőségtől, a legkülönfélébb elvárásoktól és sok tényezőtől” – mutat rá.

Mérföldköveknek a vállalatok felelősségvállalása szempontjából Szabó Beatrix szerint az Európai Unió, az ENSZ és más globális szervezetek programjait, csúcstalálkozóit tarthatjuk, ahol ezek a szempontok megjelentek. „2015 óta beszélhetünk fenntarthatósági szempontokról, ekkor jelentek meg az SDG-k, hogy ezek kritériumként, elvekként egyáltalán megjelentek a vállalati oldalon” – mutat rá. De ide sorolja még a 2030-ra és a 2050-re vonatkozó, zéró széndioxid-kibocsátással kapcsolatos vállalásokat, a zöld megállapodást, mert ebben mindenkinek – így a vállalatoknak is – ki kell venni a részét. Ugyanakkor azt is fontosnak tartja és kiemeli: „A szabályozási oldal az, ami miatt akarva és akaratlanul is, de ebbe az irányba kell, hogy menjenek.”

Annak pedig óriási jelentősége van, hogy milyen cégekbe és mennyire szennyező iparágakba fektetnek: 2020 októberében egy kutatás arra világított rá, hogy a pénzügyi szektor, s a világ 50 legnagyobb bankja rengeteg esetben finanszíroz környezetpusztítást. A koronavírus-járvány többek között a fenntartható befektetéseknek is erős lökést adott: ennek, a Földnek és az embereknek kárt okozó tevékenységeket kerülő, ám egyelőre niche befektetési szegmensnek a célpontjai főként az ESG-minősített vállalatok. Szabó Beatrix pedig arra is kitér, hogy az ESG igazából az elmúlt év „termése” igazán és a tőzsdén is jegyzett vállalatoknál kötelező lesz. „Azért fontos az ESG, mert ez mérhető, validálva van, egy harmadik fél által. Nem a cégek önbevallásán alapszik, hogy mit mondanak el magukról. A greenwashing sajnos évtizedeken át nagyon jellemző volt. Ez azonban változást hoz: márpedig azt, hogy nem csak pusztán a gazdasági szempontok alapján értékelnek majd egy céget.”

2021 márciusától léptek életbe az Európai Unió befektetési alapoknak szánt fenntarthatósági szabályai: ezek leírják, milyen tájékoztatást kell adniuk az alapoknak a portfóliójuk ESG-kockázatairól, tehát nemcsak a pénzügyiekről, hanem a fenntarthatósággal kapcsolatosokról is. Nem meglepő, hogy az ESG körül is vita alakult ki: francia és holland döntéshozók például arra hívták fel az Európai Unió figyelmét, hogy szigorú szabályozásra lenne szükség, milyen befektetést is nevezhetünk klíma-, illetve környezetbarátnak, hogy a fenntartható befektetéseket ösztönző programok ne a zöldre mosást pénzeljék. Egyes szakértők szerint azonban az ESG-minősítések felülvizsgálata messze van az ideálistól.

Ráadásul a fenntarthatóság minden pillérének jelen kell lennie a vállalatoknál, és mostanra az is bebizonyosodott: válságállóbbak is az így működő cégek. „Amíg pusztán a gazdasági, üzleti alapú döntések vezetik a vállalatot, addig csak jönni fognak a problémák” – emeli ki az ALTEO-vezető.

Szabó Beatrix ugyanakkor határozottan állítja: csak akkor fogunk kilábalni a mostani helyzetből, legyen az akár a fenyegető klímaváltozás, vagy egy gazdasági válság, ha változik a vállalatok hozzáállása, működése, legyen szó fenntarthatóságról, vagy környezeti-társadalmi felelősségvállalásról. „Nem elég, ha a fenntarthatóság és jól csengő felirat egy zászlón, egy divatos szó, ami a kommunikáció szintjén megjelenik. Nem arról van szó, hogy mi lesz, hanem arról, hogy mi van” – mondja.

Kihívás, probléma megoldására vállalkozás

Nem csak a profitszerzés a cél: a társadalmi vállalkozások kifejezetten azzal a céllal jönnek létre, hogy egy társadalmi, környezeti problémára adjanak választ. Alapvetően üzleti vállalkozásokról beszélhetünk, ám társadalmi hatás ugyanolyan fontos számukra. Magyarországon is egyre több ilyen kezdeményezés indul, és működik sikeresen. „A hazai társadalmi vállalkozások sok esetben a földrajzi helyzethez kapcsolódó munkanélküliség problémájára nyújtanak választ. A Banyaerdő például nagycsaládos roma édesanyákat foglalkoztat, akik a közeli erdő kincseit dolgozzák fel. Ezzel kiszámítható jövedelmet biztosítanak nekik. A horvát határ melletti területen legfeljebb szalag mellett tudnának dolgozni, és még akkor is szembe kellene nézniük a hátrányos megkülönböztetéssel. De szintén nőknek, korábbi közfoglalkoztatottaknak ad munkát a Balmaz Szociális Szövetkezet, akik durumtésztákat készítenek” – mondja Balog Gyöngyvér, az Impact Design ügynökség társalapítója. Ők alapították az Impact Boxot: a tematikus, etikus ajándékválogatásokban olyan egyedi, kézműves és természetes termékek vannak, amelyek egytől egyig hazai alapítványok, egyesületek és társadalmi vállalkozások termékei.

A környezeti hatással kapcsolatban a hulladék szelektálása és feldolgozása, valamint a fenntarthatóbb élelmezéssel kapcsolatos megoldások jellemzőek a társadalmi vállalkozásokra főként. „Egy holland társadalmi vállalkozás például munkanélküli fiatalokat trénel, velük tisztítja a tengert. Így egyszerre adnak munkát, ráadásul elindítják ezeket a fiatalokat egy karrier útján (egyébként veteránok képzik őket), védik a természetet és közben profitot is termelnek környezetbarát szolgáltatásaikkal a partok mentén” – mutat rá Balog Gyöngyvér, mitől sajátos a társadalmi vállalkozások működése. De példaként említi még a Grinsectet is: ők fekete katonalárvalegyeket tenyésztenek, takarmányozási céllal. „A takarmánytermelés környezetszennyező, mert erdőket vágnak ki szójaliszt miatt és a tengerek ökoszisztémája is sérül a halliszt miatt. A lárvákat ráadásul amellett, hogy környezetbarát takarmányként hasznosítják, ráadásul biohulladékkal táplálják, így lényegében két problémára is megoldást kínálnak” – magyarázza.

Az Impact Box és az Impact Design társalapítója szerint az is irány, hogy az üzleti vállalkozások erősítik a már meglévő pozitív hatásukat. „Sok hazai kkv-t is foglalkoztat az, hogy ne is csak fenntartható legyen a saját működésük, de erősítsék a pozitív környezeti, társadalmi hatásukat” – mondja. Balog Gyöngyvér kitér arra is, hogy ennek marketingértéke is van. „Van egy egyre erőteljesebb és nagyobb, ún. lifestyle of health and sustainability fogyasztói csoport, a LOHAS, akik számára az etikus, fenntartható életstílus és a zöld kezdeményezések fontos hívószavak, így, ha őket sikeresen meg akarják nyerni, akkor ezeket erősíteni kell” – mutat rá.

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával ráadásul más képességeket is kiaknázhatnak: példaként erre Balog Gyöngyvér az autistákat említi, akik a legtöbbünknél sokkal precízebbek, és a monotonitással szemben is jobban felveszik a kesztyűt. Lehet azonban egy, alapvetően üzletiből társadalmi vállalkozás? Balog Gyöngyvér szerint kkv-k esetében válhatnak társadalmilag hasznos szervezetté, de a multiknál a „tegyél jót” a legtöbb esetben kimerül a CSR-nál és a jótékonyságnál, hogy anyagilag támogatnak egy olyan szervezetet, aki segít valakin, valamin. Ezek kapcsán azonban sokszor felmerül, hogy mennyire fenntarthatóak ezek a kezdeményezések. A tapasztalatok alapján pedig maguk a munkavállalók igénylik, hogy ne merüljön ki a jót tevés abban, hogy lefestenek valahol valamit. „Egy pro bono kampány, vagy egy ingyenhonlap is sajnos olyan megoldások, amik kifulladhatnak, hiszen a cégnek is megvannak a saját prioritásai, az erőforrásaik végesek” – mutat rá Balog Gyöngyvér.

Azt azonban állítja, hogy igenis van a cégeknek lelkiismerete. „A vezetőségen sok minden múlik, hogy ki az, aki abban a székben ül. Ugyanakkor a fiatal munkavállalók egyre inkább igénylik, hogy működjön felelősen egy vállalat. Ha pedig felelősen működnek, reziliensebbek és sikeresebbek is” – teszi hozzá. Az egyre felelősebb vállalatok mögött másik ok is húzódik. „Mostanra akkora hangot kaptak a társadalmi egyenlőtlenségek és a környezeti problémák, hogy egyszerűen nem lehet ezek mellett az ügyek mellett elmenni” – hangsúlyozza Balog Gyöngyvér. „Az első lépés általában az a cégeknél, hogy egy egynapos, rövid határidejű, jól meghatározható, valamilyen fizikai munkát  végeznek, ilyen a festés, kertrendezés vagy a hulladékgyűjtés. Ezt meghaladva pedig átadhatnak például készségeket, képességeket, mert egyre többen képzéseket tartanak társadalmi szervezeteknek. Egyre többen igénylik azonban azt, a cégeken belül is, hogy ne merüljön ki ennyiben a cég felelősségvállalása, hanem legyen ez is fenntartható.”

Az írás az Alteo Nyrt. és a hvg.hu együttműködése keretében íródott.