Az Eurostat adatai szerint a 27 tagú európai közösség települési hulladékának átlagos újrahasznosítási aránya 2021-ben mindössze két százalékponttal maradt el az 50 százaléktól. Ez globálisan is kiemelkedő eredmény, ráadásul azóta minden bizonnyal emelkedett is, az egyes tagországok szintjén azonban hatalmasak az eltérések; nekünk, magyaroknak is van még hová fejlődnünk. Simon Anita, az ALTEO fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettesének segítségével abba pillantunk bele, hogyan tud a feldolgozás lépést tartani az újrahasznosítás egyik kulcstényezőjének tartott elektronikai hulladékok terén. Vélemény.
Ha az ember vet egy pillantást az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tavalyi elemzésére, azonnal szemet szúr, milyen látványos növekedés következett be 2004 és 2021 között a települési szilárd hulladék újrahasznosításában. Különösen nagy előrelépést tett Szlovákia, Litvánia, Lettország, Csehország és Lengyelország, ahol húsz évvel ezelőtt a tíz százalékot sem érte el az újrahasznosítási arány: ezekben három éve (ez az utolsó, minden ország esetében rendelkezésre álló adat) már a háztartási hulladék negyven százalékát hasznosították újra, északi szomszédunkban pedig már az 50 százalékot is megközelítette a ráta.
Magyarország is komoly javuláson ment keresztül az uniós csatlakozás óta eltelt időben, hiszen csaknem megháromszoroztuk az újrahasznosítási arányt (2021: 34,9%). Ez azonban jelenleg csak a középmezőny alsó sávjához elég, ráadásul 2022-re enyhe visszaesésről árulkodik a 32,8 százalékos érték. Ez önmagában nem tragédia, hiszen a belgák, a dánok vagy a ranglistát toronymagasan, 69 százalék feletti eredménnyel vezető németek rátájában is látható némi megtorpanás. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy milyen folyamatok zajlanak, amelyek révén csökkenthető a lerakókban vagy az égetőművekben kikötő hulladék mennyisége.
Kiemelten érvényes ez a szempont az elektronikai hulladékokra, ami nagyon meghatározó a hulladékkezelés egészében: egyfelől számos olyan anyagáram van benne, amelyeknek kifejezetten nem ideális desztináció a depónia, másfelől ezekben rengeteg a nyersanyagként visszaforgatható komponens.
Elektronika: lépést tartani a változó technológiával
Éves szinten Magyarországon nagyságrendileg 120 ezer tonna elektronikai hulladék keletkezik. A jelenlegi gyakorlat szerint ezeket jellemzően két frakcióra szétválogatva küldik tovább a hasznosítókhoz. Pedig az elektronikai hulladékot akár 15-20 hulladékfrakcióra is szét lehet válogatni, külön-külön megtalálva a módját ezek legjobb hasznosításának.
A területen 10 százalékos piaci részesedéssel rendelkező ALTEO-leányvállalat, az FE-GROUP például külön üzemcsarnokban dolgozza fel az elavult, leselejtezett képmegjelenítő berendezéseket: külön a régi képcsöves eszközöket (CRT-televíziók és -monitorok), illetőleg a síkkép-megjelenítő berendezéseket: az LCD-, plazma-, LED- vagy OLED-technológiát alkalmazó eszközöket. A CRT-készülékeket az összeszerelés „visszafelé lejátszott” technológiájával szedik szét, hogy feldolgozzák a berendezésekből kiemelt képcsöveket, szétválasztva az azokban lévő üveget és fémet, biztosítva a veszélyesnek minősülő anyagok eltávolítását és összegyűjtését. A rezet, az alumíniumot, a nyáklapokból kinyert nemesfémeket, valamint a színesfémeket az elektronika használja újra, miközben a műanyagból úgynevezett másodrendű műanyag termékek készülnek: útjelző karok, terelőoszlopok, virágcserepek, csupa olyan tárgy, amelyeknek nem kell különösebb esztétikai elvárásoknak megfelelniük.
Míg korábban a lakossági, az üzleti és a közigazgatási szférát egyaránt a nagy méretű katódsugaras képmegjelenítő berendezések dominálták, mostanra a síkkép-megjelenítő technológia viszi a prímet. Ezért az FE-Group 6140 tonnás éves feldolgozókapacitású CRT-gépsora mellett egyre nagyobb feladat hárul annak a saját tervezésű eszköznek, amely az LCD/LED/OLED-hulladékot kezeli. A speciális aprítógéppel feldarabolt törmelékből kinyerik, illetve méret és minőség szerint osztályozzák az alkotórészeket, hogy megfelelően szeparálva jussanak el a feldolgozásig.
Vezetéktől a villanyborotváig
Az általunk alkalmazott feldolgozási rendszerben teljesen más technológiát igényel a 40-100 mm átmérőjű erőátviteli kábelek, illetőleg a vékony, esetleg többeres vezetékek feldolgozása. Ezért a méret szerinti osztályozás után kisebb darabokra vágják a kábeleket, hogy egy 2000 tonna/év kapacitású érhasító berendezés válassza szét a fémet és a szigetelőanyagokat, egy vagy több lépcsőben. Az így előálló, előaprított, durva őrlésű réz- vagy alumíniumhulladékot ezek után egy kétlépcsős, speciális feldolgozási és szeparációs technikát alkalmazó, daráló és szeparáló berendezés dolgozza tovább: 1 mm átmérőjű, minimum 99 százalékos tisztasági fokkal rendelkező réz- és alumíniumgranulátumot állít elő a bemenő anyag típusától függően.
Szintén kiemelten fontos terület a háztartási kisgépek feldolgozása, a mikrohullámú sütőtől kezdve a hajszárítón át a villanyborotváig. A láncos törős aprítást követően kézi és gépi szeparációs eljárással különítik el az értékes anyagokat, amelyek tisztítva és szennyeződésmentesen, egységrakományokba tömörítve mennek tovább a feldolgozókhoz.
Ahogy a háztartásban is feleslegessé válik egy javíthatatlan, teljesen elhasználódott eszköz, az iparvállalatokra is nagy terhet rónak a területükön keletkező és feleslegessé váló technológiai berendezések, fémépítmények és gépek. Ezek is hatalmas jelentőséggel bírnak az újrahasznosításban és a környezet megóvásában, akárcsak az akkumulátorhulladék. Noha utóbbi alatt jelenleg még a savas ólomakkumulátor-hulladékot kell érteni, ezen a téren is fel kell készülni a technológiaváltásra. Egyfelől az elektromos autók rohamos terjedése miatt, másfelől pedig Magyarország akkumulátorgyártó ambíciói miatt.
A koncesszió új fejezetet nyitott
A tavaly elindult, a hatálya alá tartozó hulladékáramokat egyetlen rendszerbe szervező koncesszió fő előnye, hogy egy idejétmúlt, szétaprózott hulladékgazdálkodási rendszert tesz átgondoltabbá, szervezettebbé. Itt nem csupán számítógépesítésről és digitalizációról van szó: az iparág teljes átrendeződés alatt áll. Szakmai berkeken belül konszenzus van arról, hogy a teljes hazai hulladékmennyiség közel ötödére kiterjedő koncesszióval – amely jelenleg a települési szilárd hulladék begyűjtésére és kezelésére vonatkozik – a hazai hulladékgazdálkodás jóval fenntarthatóbbá válik.
Célirányosan, a körforgásos gazdálkodásba illeszkedően fejlődnek a feldolgozási technológiák, válnak egyre sokrétűbbé az érintett cégek portfóliói azzal, ahogy változnak, szélesednek az anyagáramok. Egyre időszerűbb például a használt napelemek kezelésének kérdése, amelyre belátható időn belül megoldást kell találni. A technológiai változások lekövetésének képessége egyre tudatosabbá teszi a hulladékszakmát, amelynek szereplői anyagi értelemben is érdekeltté válnak azáltal, hogy az újonnan bekerülő anyagáramok értékes hozzájárulást jelentenek az újrahasznosításhoz.
Simon Anita, az ALTEO fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese
Nyitóképünkön egy üvegvisszaváltó látható. Fotó: Veres Viktor
Felütötte a fejét az elégedetlenség a többnyire Brüsszel- és Ukrajna-ellenes, Trump- és Putyin-imádó erdélyi magyar közösségben is – már az Erdélyi Magyar Szövetség és az RMDSZ soraiban is. Miért indokolt a Fidesz retorikájával és eszközeivel küzdeni a Fidesz ellen? Kik alkotják a nagyváradi Tisza Szigetet?
