Ha az ember vet egy pillantást az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tavalyi elemzésére, azonnal szemet szúr, milyen látványos növekedés következett be 2004 és 2021 között a települési szilárd hulladék újrahasznosításában. Különösen nagy előrelépést tett Szlovákia, Litvánia, Lettország, Csehország és Lengyelország, ahol húsz évvel ezelőtt a tíz százalékot sem érte el az újrahasznosítási arány: ezekben három éve (ez az utolsó, minden ország esetében rendelkezésre álló adat) már a háztartási hulladék negyven százalékát hasznosították újra, északi szomszédunkban pedig már az 50 százalékot is megközelítette a ráta.
Magyarország is komoly javuláson ment keresztül az uniós csatlakozás óta eltelt időben, hiszen csaknem megháromszoroztuk az újrahasznosítási arányt (2021: 34,9%). Ez azonban jelenleg csak a középmezőny alsó sávjához elég, ráadásul 2022-re enyhe visszaesésről árulkodik a 32,8 százalékos érték. Ez önmagában nem tragédia, hiszen a belgák, a dánok vagy a ranglistát toronymagasan, 69 százalék feletti eredménnyel vezető németek rátájában is látható némi megtorpanás. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy milyen folyamatok zajlanak, amelyek révén csökkenthető a lerakókban vagy az égetőművekben kikötő hulladék mennyisége.
Kiemelten érvényes ez a szempont az elektronikai hulladékokra, ami nagyon meghatározó a hulladékkezelés egészében: egyfelől számos olyan anyagáram van benne, amelyeknek kifejezetten nem ideális desztináció a depónia, másfelől ezekben rengeteg a nyersanyagként visszaforgatható komponens.
Túry Gergely
Elektronika: lépést tartani a változó technológiával
Éves szinten Magyarországon nagyságrendileg 120 ezer tonna elektronikai hulladék keletkezik. A jelenlegi gyakorlat szerint ezeket jellemzően két frakcióra szétválogatva küldik tovább a hasznosítókhoz. Pedig az elektronikai hulladékot akár 15-20 hulladékfrakcióra is szét lehet válogatni, külön-külön megtalálva a módját ezek legjobb hasznosításának.
A területen 10 százalékos piaci részesedéssel rendelkező ALTEO-leányvállalat, az FE-GROUP például külön üzemcsarnokban dolgozza fel az elavult, leselejtezett képmegjelenítő berendezéseket: külön a régi képcsöves eszközöket (CRT-televíziók és -monitorok), illetőleg a síkkép-megjelenítő berendezéseket: az LCD-, plazma-, LED- vagy OLED-technológiát alkalmazó eszközöket. A CRT-készülékeket az összeszerelés „visszafelé lejátszott” technológiájával szedik szét, hogy feldolgozzák a berendezésekből kiemelt képcsöveket, szétválasztva az azokban lévő üveget és fémet, biztosítva a veszélyesnek minősülő anyagok eltávolítását és összegyűjtését. A rezet, az alumíniumot, a nyáklapokból kinyert nemesfémeket, valamint a színesfémeket az elektronika használja újra, miközben a műanyagból úgynevezett másodrendű műanyag termékek készülnek: útjelző karok, terelőoszlopok, virágcserepek, csupa olyan tárgy, amelyeknek nem kell különösebb esztétikai elvárásoknak megfelelniük.
Míg korábban a lakossági, az üzleti és a közigazgatási szférát egyaránt a nagy méretű katódsugaras képmegjelenítő berendezések dominálták, mostanra a síkkép-megjelenítő technológia viszi a prímet. Ezért az FE-Group 6140 tonnás éves feldolgozókapacitású CRT-gépsora mellett egyre nagyobb feladat hárul annak a saját tervezésű eszköznek, amely az LCD/LED/OLED-hulladékot kezeli. A speciális aprítógéppel feldarabolt törmelékből kinyerik, illetve méret és minőség szerint osztályozzák az alkotórészeket, hogy megfelelően szeparálva jussanak el a feldolgozásig.
Vezetéktől a villanyborotváig
Az általunk alkalmazott feldolgozási rendszerben teljesen más technológiát igényel a 40-100 mm átmérőjű erőátviteli kábelek, illetőleg a vékony, esetleg többeres vezetékek feldolgozása. Ezért a méret szerinti osztályozás után kisebb darabokra vágják a kábeleket, hogy egy 2000 tonna/év kapacitású érhasító berendezés válassza szét a fémet és a szigetelőanyagokat, egy vagy több lépcsőben. Az így előálló, előaprított, durva őrlésű réz- vagy alumíniumhulladékot ezek után egy kétlépcsős, speciális feldolgozási és szeparációs technikát alkalmazó, daráló és szeparáló berendezés dolgozza tovább: 1 mm átmérőjű, minimum 99 százalékos tisztasági fokkal rendelkező réz- és alumíniumgranulátumot állít elő a bemenő anyag típusától függően.
Szintén kiemelten fontos terület a háztartási kisgépek feldolgozása, a mikrohullámú sütőtől kezdve a hajszárítón át a villanyborotváig. A láncos törős aprítást követően kézi és gépi szeparációs eljárással különítik el az értékes anyagokat, amelyek tisztítva és szennyeződésmentesen, egységrakományokba tömörítve mennek tovább a feldolgozókhoz.
Elektronikai hulladék
Fazekas István
Ahogy a háztartásban is feleslegessé válik egy javíthatatlan, teljesen elhasználódott eszköz, az iparvállalatokra is nagy terhet rónak a területükön keletkező és feleslegessé váló technológiai berendezések, fémépítmények és gépek. Ezek is hatalmas jelentőséggel bírnak az újrahasznosításban és a környezet megóvásában, akárcsak az akkumulátorhulladék. Noha utóbbi alatt jelenleg még a savas ólomakkumulátor-hulladékot kell érteni, ezen a téren is fel kell készülni a technológiaváltásra. Egyfelől az elektromos autók rohamos terjedése miatt, másfelől pedig Magyarország akkumulátorgyártó ambíciói miatt.
A koncesszió új fejezetet nyitott
A tavaly elindult, a hatálya alá tartozó hulladékáramokat egyetlen rendszerbe szervező koncesszió fő előnye, hogy egy idejétmúlt, szétaprózott hulladékgazdálkodási rendszert tesz átgondoltabbá, szervezettebbé. Itt nem csupán számítógépesítésről és digitalizációról van szó: az iparág teljes átrendeződés alatt áll. Szakmai berkeken belül konszenzus van arról, hogy a teljes hazai hulladékmennyiség közel ötödére kiterjedő koncesszióval – amely jelenleg a települési szilárd hulladék begyűjtésére és kezelésére vonatkozik – a hazai hulladékgazdálkodás jóval fenntarthatóbbá válik.
Célirányosan, a körforgásos gazdálkodásba illeszkedően fejlődnek a feldolgozási technológiák, válnak egyre sokrétűbbé az érintett cégek portfóliói azzal, ahogy változnak, szélesednek az anyagáramok. Egyre időszerűbb például a használt napelemek kezelésének kérdése, amelyre belátható időn belül megoldást kell találni. A technológiai változások lekövetésének képessége egyre tudatosabbá teszi a hulladékszakmát, amelynek szereplői anyagi értelemben is érdekeltté válnak azáltal, hogy az újonnan bekerülő anyagáramok értékes hozzájárulást jelentenek az újrahasznosításhoz.
Simon Anita, az ALTEO fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese
Nyitóképünkön egy üvegvisszaváltó látható. Fotó: Veres Viktor
