szerző:
Gócza Anita

A budapesti Lisznyai utcai iskolában zajló „digitális forradalom” története jó példa arra, hogy ellenszélben sem csak a bosszankodás az egyetlen lehetőség. Egy vakmerő szülői kezdeményezésnek és a nyitott, tanulni hajlandó pedagógusoknak köszönhetően az iskolában nem tiltják a mobiltelefonokat, hanem használják őket.

A tavalyi tanév végén a 4. a osztály szülői közössége azzal a kéréssel fordult az iskola vezetéséhez, azt szeretnék, ha a gyerekeik ötödiktől „digitális osztályba” járnának.

„Úgy éreztük, hogy mennek az évek fölöslegesen, miközben majdnem minden diáknak ott van a zsebében az eszköz, amivel annyi minden jót lehetne csinálni, csak fel kellene hívni a figyelmüket egy-két dologra”

– meséli Haraszti Kinga, az egyik lelkes szülő, aki az iskolai alapítvány kuratóriumának is tagja.

„Abszurdnak találtuk, hogy vaktérképeket nyomnak a gyerekek orra alá fénymásolva, szürkében, mikor rengeteg olyan mobiltelefonos alkalmazás van, ahol játékosan meg lehet tanulni, mondjuk Európa fővárosait. Ott van a zsebükben a világ, csak elő kellene venni. De matekból is rengeteg ilyen applikáció van, amelyeknek a segítségével ötször annyi műveletet csinálnak meg jókedvűen, miközben halálosan élvezik, hogy a kis emberke halad előre a képernyőn, ahogy ők oldják meg egymás után a feladatokat. Arra is nagy szükség lenne, hogy megtanulják szűrni az interneten feléjük áramló információkat. A mi osztályunk szülői közössége első körben azt vállalta,  bevisszük a saját digitális eszközeinket, hogy tudjanak a gyerekek dolgozni.”

Gyermekek táblagéppel tanulás közben
©

A testület biztosította a szülőket, hogy szerintük is van létjogosultsága a digitális oktatásnak, de se módszertanilag nincsenek felkészülve rá, se eszközök tekintetében nincsenek megfelelően ellátva. Bármilyen meglepően is hangzik, még itt Budapest szívében, az első kerületben sem fényes a helyzet.

Petényi Katalin igazgatóhelyettes – aki kémiát tanít a gyerekeknek – elmondta, hogy az internetellátottság az iskola területén borzasztóan gyenge, nem elég erős a wifi, hiába van meg a sávszélesség. És nincsenek laptopjaik, projektoraik sem. Több osztályban a szülők hoztak be egy-egy gépet használatra.

A tanárok mindettől függetlenül lelkesek és nyitottak voltak, a szülők pedig elhívtak egy szakembert, aki tartott egy előadást, mutatott néhány alkalmazást.

„Őszintén szólva mi is meglepődtünk azon, hogy mennyi pedagógus eljött erre az alkalomra. Nagyon tetszett a tanároknak az előadás, benne voltak, hogy ne csak egy osztályban vágjunk bele az újításokba. Annyit kértek, hogy valamilyen képzést találjunk még nekik, hogy minél több jó módszert, applikációt megismerhessenek” – folytatja a történetet Haraszti Kinga.

Ezért azután a szülői közösség szervezett egy nyári 3+2 napos tanfolyamot, amelyért a pedagógusok fejenként 10 ezer forintot fizettek, és hozzájárult az iskola alapítványa is. Ezen a tantestület fele részt vett. A képzést vezetők egy Facebook-csoportot is létrehoztak, ahol mindenféle anyagokat megosztanak, válaszolnak a felmerülő problémákra, egyfajta mentorálásként működik a dolog.

Petényi Katalin sajnálja, hogy a hatalmas tananyag miatt csak ritkán szánhat mondjuk 30 percet egy játékos applikációra, amely egy kis részterületre koncentrál. De szakkörökön, iskolai versenyeken vagy otthoni feladatként is jól fognak jönni ezek az alkalmazások. A kémiatanárnő még hozzátette, hogy például a csoportos munka az, amit sokkal egyszerűbbé és élvezetesebbé lehet tenni a digitális eszközökkel.

Bajdik Zsuzsa angol szakos tanár már korábban is használta a számítógépet az óráin. Neki az sem gond, hogy az applikációk jelentős része csak angolul elérhető, de azért vannak a tantestületben olyanok, akiknek ez problémát jelent.

„Előfordult, hogy rossz sorrendben dugtam össze valamit, ezért nem működött, és volt, hogy a gyerekek se tudtak segíteni. Ilyenkor én ugyan jót mulatok magamon, de azt soha nem vettem észre, hogy a diákok emiatt lenéznének vagy kinevetnének. Viszont azt látom rajtuk, mennyire élvezik ezeket az órákat. Igaz, hogy egyelőre rengeteg időm elmegy a felkészüléssel, amikor a neten keresgélek. Ezt is meg kell tanulni jól csinálni. Meg vagyok győződve arról, hogy muszáj minél több csatornát, módszert kipróbálnunk, hogy eljussunk a gyerekekhez, mert ez ma egyre nehezebb.”

A kép illusztráció
©

Oltványi Melinda matematika-informatika szakos tanár is panaszkodott arra, hogy egy-egy játékos feladattal annyira elmegy az idő, hogy nem marad elég a gyakorlásra. Ezeket a játékokat persze nagyon szeretik a gyerekek, úgyhogy nehéz abbahagyni.

„Az én hatodikos osztályomban egyébként annyira belelkesedtek a szülők, hogy valaki felajánlott egy projektort, kábeleket hoztak, vettek egy sötétítőfüggönyt egyszerűen azért, mert nagyon szeretnék, hogy a mi osztályunkban is minél inkább használjuk ezeket az eszközöket.” 

Most két hónapig tesztüzemmódban működnek, a jelenlegi feltételek mellett vonalas internettel, és közben megpróbálnak szponzorként bevonni egy mobiltársaságot és egy hálózatépítő céget, illetve szeretnének tableteket is szerezni az iskolának.

A digitális pedagógiával foglalkozó Főző Attila – aki a nyári képzést tartotta a tanároknak – nem látott még arra példát, hogy egy ennyire alulról jövő kezdeményezés úgy szárba szökkenjen, mint ebben az iskolában.

„Én az első pillanatban biztos voltam benne, hogy sikeres lesz a dolog. Egyrészt érzékeltem a nyitottságot a pedagógusokban, másrészt tudom, hogy ezek az eszközök rendkívül látványosak és hatékonyak: izgalmassá, színessé, maivá teszik az oktatást. Az iskola sajnos sokszor leginkább egy múzeumra hasonlít, és az élet, a mindennapok valósága nem nagyon köszön vissza a falai között.” 

Okostelefonok az iskolában: ne tiltsuk, használjuk!

Több milliárd értékű informatikai eszköz van kihasználatlanul az oktatásban: ott lapul a gyerekek zsebében. Az okostelefonokra azonban egyelőre csak ellenségként tekint az iskola, pedig szövetségessé is tehetné azokat. Egy tavalyi programban kipróbálták: kiválóan lehet úgy tanítani, hogy időnként a gyerekek mobilok segítségével oldanak meg feladatokat.

Főző Attila szerint igaz, hogy az angol nyelvű applikációk túlsúlyban vannak, de ma már egyszerűen tudni kell angolul, és ő nem félti az ötödikeseket attól, hogy nem birkóznak meg a nyelvi kihívásokkal. 

„A terjedelmesebb szövegű tananyagoknál már valóban lényeges a nyelv, de az az igazság, hogy

ez a világ már nem a tananyagokról és a tankönyvekről szól, hiszen az a cél, hogy a gyerekek ne tananyagfogyasztók legyenek, hanem tartalom-létrehozók.

Ezért az applikációk, a tartalomkészítő eszközök sokkal fontosabbak, mint az, hogy ugyanaz, ami papíron megvan, tableten is lapozható legyen.”

A digitális oktatás persze az újdonság varázsával is hat, de ezek az eszközök sok olyat tudnak, amit a papíralapú oktatás nem. A pedagógusok kedvencei például a kvízkészítő alkalmazások, amelyekkel gyorsan lehet izgalmas feladatsorokat készíteni, ráadásul a gyerekek egymásnak is csinálhatnak ilyeneket. Rögtön láthatóak az eredmények, amelyek megőrződnek, ezáltal követhető a fejlődés, és többféle típusú feladatot lehet adni, mint papíron. Az applikáció segítségével csapatokat tudunk versenyeztetni az osztályon belül. Lehet mozgatni az elemeket, közösen rajzolni, és a digitális eszközökkel sokkal könnyebb differenciálni is: pluszfeladatot adni a gyorsan haladóknak, akik így rendetlenkedés helyett értelmesen töltik az időt. De például egy sejt 3 dimenziós képét vagy egy épület megforgatását se tudjuk megmutatni papíron. A QR-kódokkal pedig kincskereső játékot lehet készíteni, ami nem is nagyon technikaigényes és mégis izgalmas.

„Ezek mind új színt visznek a módszertani eszköztárba, valamit, ami eltér a frontális oktatástól, nem a diákok passzív nézelődésére épít, hanem az aktív közreműködésükre. És ez a lényeg.” 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!