Két Magyarország: a sok csóró és a kevés jóllakott földje
Egyre növekszik a magyarországi szegények száma. Nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek, a háztartások jelentős része nem tudja kifűteni lakását, és a magyarok majdnem harmada érzi úgy, nincs pénze élelmiszerre sem. Az utóbbira elkölthető pénzek szűkössége ugyanakkor rendkívül súlyos problémákat vet fel: kevesebb kitartás a munkában, iskolán kívül éhes gyerekek, több egészségügyi kiadás. Bár az ország gazdasági mutatói javulást mutatnak, a mérsékelt bővülésből úgy fest, rengetegen kimaradnak. Szegénység, ahogy a konyhából látszik.
Nem új információ, hogy a magyarok majdnem fele szegénységben él egyes uniós mutatószámok szerint. A háztartások ötöde emellett nem tudja kifűteni lakását, a jövedelmek pedig polarizálódnak, vagyis – szemben a kormányzat gazdasági sikerekről szóló beszámolóival – nő az egyenlőtlenség.
Az viszont már új információ, hogy a válság előtti évekhez, 2006-2007-hez képest közel kétszer annyian vannak azok Magyarországon, akik úgy érzik, élelemre sincs elég pénzük: az OECD felmérése szerint 2011-2012-ben a magyarok 30 százaléka tartozott ebbe a csoportba. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedéséből egyértelműen lehet következtetni az élelemre elkölthető kevesebb összegekre, ám az állam besegíthetne ezen a fronton a szociális ellátórendszeren keresztül: csakhogy itt is jelentős vágások voltak – vagy a juttatások nem tartották meg vásárlóerejüket (például a családi pótlék, aminek összege 2009 óta nem változott) –, egy kutatás szerint mintegy 10 százalékos volt ezen a területen a csökkenés.
Az élelmiszer-fogyasztás és az élelemre elköltött összeg létfontosságú a megfelelő – de legalábbis a minimális – minőségű életvitelhez, így megnéztük, pontosan hogyan is változott a helyzet az utóbbi években, tényleg olyan rossz-e a helyzet, mint ahogy az OECD felmérése mutatja.
Van, amiből a szegények sem adnának alább – ha tudnának
Az alacsony jövedelműek fogyasztása eléggé behatárolt, kicsi a mozgásterük. Például a kenyeret mindenképpen meg kell venni, hiába megy fel az ára. Ha az emberek költenek kenyérre, és kevesebb marad másra, két lehetőségük van. Egyrészt a drágább termékeket próbálják helyettesíteni mással, ha van alternatíva, másrészt a jövedelmükhöz képest túlköltekeznek – mondta Pellandini-Simányi Léna fogyasztói kultúrával, fogyasztói társadalommal foglalkozó szociológus, közgazdász.
Ennek szintén két oka lehet: egyfelől az, hogy eleve kevés pénzük nagy része élelmiszerre megy el, másrészt az étkezés mint esemény felértékelődik, például a családi ebéd lesz a hét fénypontja, nem pedig a mozi vagy az utazás. "Az étkezésnek hagyományosan családösszetartó szerepe van. Ezért van az, hogy a vasárnapi ebédről mondanak le sokan utoljára, mert az nagyjából a családról való lemondással egyenértékű" – magyarázta Simányi-Pellandini.
Szegények: stagnáló, csökkenő fogyasztás
A KSH-nak a háztartások egy főre jutó havi fogyasztására vonatkozó statisztikáiból kiderül, hogy 2011 és 2013 között nem változott a legszegényebb jövedelmi ötöd húsfogyasztása (3,6 kg), emellett pedig a legtehetősebb jövedelmi ötöd esetében kisebb csökkenést láthatunk (5,7 kg-ról 5,3 kilogrammra). A gyümölcs, illetve zöldség területén rendkívül szembeötlő a különbség: míg a gazdagok gyümölcsfogyasztása 2011 óta stagnál (7,1-7,2 kg), addig a legszegényebbek fogyasztása 2,7 kg-ról 2,4-re csökkent. Zöldségfronton is hasonló a helyzet, a legszegényebbeknél stagnálás, enyhe csökkenés látható (havi 2,5 kg-ra), a leggazdagabbaknál ugyanakkor 2013-ban volt egy meredekebb csökkenés (5 kilóról 4,4-re), kérdés, hogy ez mennyire tekinthető majd esetleg trendnek.
| Alacsony bérből kevesen tudnak megtakarítani |
| Tavaly szeptemberi adatok szerint a magyar háztartások háromnegyedének nincs pénze váratlan kiadás esetére, a lakosságnak pedig alig 15 százaléka rendelkezik banki megtakarítással. Történik ez mindeközben úgy, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai azt mutatják, hogy a háztartások bruttó pénzügyi vagyona 2011 óta növekszik, a banki megtakarításokkal rendelkezők aránya továbbra is stagnál. A probléma az egész kérdéskörrel az, hogy míg az árszínvonal sok területen már az uniós átlagot közelíti, a bérek jelentősen alacsonyabbak a kontinens nyugati felénél tapasztalhatóaknál. |
2011 óta a szegények tejfogyasztása is csökkenésnek indult (3,1 literről 2,8-ra), a gazdagoknál egyértelmű kép nem rajzolódik ki (egyik évben csökkenés, másikban növekedés látható). A zsiradékokra kitérve az látható, hogy a leggazdagabb és legszegényebb jövedelmi csoportnál is stagnál a fogyasztás – 1, illetve 1,3 kg körül – ez viszont a szegények fogyasztói kosarában lényegesen nagyobb arányt foglal el, mint a gazdagokéban: ugyanakkora mennyiség egy kisebb kosárban.
A szegények gabonafogyasztása az évek során nem változott, ugyanannyit költenek rá, mindhárom évben és közel annyit, mint a gazdagok (6,5 kg-ot). Vagyis arányait tekintve – mivel a legszegényebbek kevesebbet költenek más élelmiszerre – a gabonafélékből a szegényebbek lényegesen többet fogyasztanak.
"Szociológus szemmel nézve a szegények általában egészségtelenebb és kalóriadúsabb ételeket esznek, mint például a szalonna vagy a tészta" – tette hozzá Pellandini-Simányi. Ez egyrészt a szociológus szerint amiatt van, mert ezek az élelmiszerek olcsóbbak, részben pedig amiatt, mert az alacsony jövedelműek munkája gyakran nagyobb testi erőt igényel. Harmadrészt pedig kulturális okai is lehetnek, például a gazdagoknál a kifinomultsághoz kapcsolódhat az étkezés, és ők így inkább a gasztronómiára figyelnek – tette hozzá a szociológus.
Hozzá kell emellett még tenni, hogy jelentős eltérés is mutatkozik a gyermekes, illetve a gyermektelen háztartások élelmiszer-fogyasztása között. Egy 2010-es KSH-statisztika kimondja, hogy a gyermekes családok kevesebb elkölthető jövedelemmel rendelkeznek, mint a gyermektelenek, és ez élelmiszer-kiadásuk nagyságán és szerkezetén is tükröződik: egyharmaddal kevesebbet költöttek élelmiszerre, mint a gyermeket nem nevelő háztartások. A legjelentősebb különbség a zöldség- és gyümölcsfogyasztásban volt, gyümölcsre közel fele annyit költöttek, zöldségfogyasztási kiadásuk is 40,1 százalékkal elmaradt. Akinek tehát van gyereke, és jövedelme alacsonyabb, az jelentősebb mértékben szorul rá az alapélelmiszerekre.
Alapélelmiszerek – jelentős drágulás
| Sokkoló a pazarlás |
| Míg egyeseknek alig telik megfelelő élelmiszerre, addig világszinten rendkívüli a pazarlás. A FAO "élelmezési világóráján" nyomon lehet követni, mennyi mindent herdálunk el. Tíz perc alatt 15 millió dollár értékű élelmiszer megy a kukába. |
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az utóbbi években az alapélelmiszerek rendkívüli mértékben drágultak. Az én pénzem pénzügyi portál a napokban kiszámolta, hogy egy alapvetőnek tekintethető élelmiszerkosár esetében (a tételekről lásd a pontos kalkulációt) 2010 óta 26 százalékos volt az emelkedés, míg ha a tehetősebbek fogyasztási szokásai szerint alakítjuk át a kosarat, akkor szinte nincs árváltozás (de itt maga a kosár tartalma is drágább). Azt maguk a statisztikusok is elismerik: bár a különböző térségekben eltérő a háztartások fogyasztási szerkezete, a felmérések nem elég részletesek ahhoz, hogy a termékek súlyát minden térségben reprezentatív módon meg tudják határozni. A KSH adatbázisába a városi, nagy forgalmú üzletek kerülnek, a kisebb települések üzleteiről nincsenek információk.
A fentiekből az a kép rajzolódik ki, hogy bár az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőek nem vásárolnak több élelmiszert, mint korábban, az élelmiszerre fordított kiadásaik, illetve az élelmiszerek teljes fogyasztásukon belüli aránya növekszik. Ezt a KSH adatai is alátámasztják: míg 2011-ben a legalsó jövedelmi ötöd fogyasztásában 30,9 százalékot képviseltek az élelmiszerek, addig ez az arány 2013-ra 31,8 százalékra nőtt. A legfelső jövedelmi ötödnél is ugrás volt tapasztalható, ám ott lényegesen kisebb ez az arány: 17,5 százalékról 19 százalékra nőtt az arány. A KSH mellesleg megjegyzi, hogy a legalsó jövedelmi ötöd tagjai a válságot követő évek után 2013-ban már nem folytatták tovább komoly mértékben az élelmiszer-fogyasztás csökkentését, míg a leggazdagabbak a később kezdődő alkalmazkodás – egy magasabb fogyasztási szintről – még most is tart.
Észak-Magyarország: élelmiszerben is leszakadóban
A múlt évben Közép-Magyarországon az élelmiszerek kivételével minden más fogyasztási területen többet költöttek az emberek, mint a többi régióban. Ezzel szemben a Dél-Dunántúlon szinte minden területen kevesebbet fogyasztottak a hazai átlagnál, miközben az élelmiszerfogyasztás meghaladta azt. Közép-Magyarország élelmiszer-fogyasztási szokásai jelentősen eltérnek az országos átlagtól. Ennek oka részben a magasabb életszínvonal, részben a magas népességszám. Ezen a területen csupán az élelmiszerek 2,5 százalékát termelik a háztartások maguk, ezzel szemben a többi régióban ez az arány 4-15 százalék között mozog. Az egyik legkedvezőtlenebb helyzetben lévő, észak-magyarországi régió – gazdaságilag ez a régió Magyarország, és egyben az EU egyik legelmaradottabb régiója is – termeli a legkevesebb élelmiszert saját felhasználásra. 2009-ben is azt tapasztalta a KSH, hogy Észak-Magyarországon és a Dél-Alföldön lévő háztartások költötték a legtöbbet élelmiszerre a teljes fogyasztáshoz viszonyítva, és 2013-ban a második legtöbb élelmiszert vásárló régió a Dél-Dunántúl lett, ahol kicsivel többet költöttek élelmiszerre a rendelkezésre álló keretükből, mint a Dél- Alföldön.
| Globális árnövekedés |
| Az élelmiszerek árának növekedése nem csak magyar sajátosság, ez globális jelenség. A háztartások várhatóan még többet kell, hogy költsenek élelmiszerre, a drágulás pedig arányaiban a szegényebbeket sújthatja jobban, a jövedelmek polarizálódása a kínálatot is átalakítja. Az okokról, és a várható következményekről a hvg.hu korábban írt cikket, ezt itt lehet elolvasni. |
Nagyon nem jó irány az egyoldalú táplálkozás
"Komoly baj lehet, ha megbillen a táplálkozási arány" – hívta fel a táplálkozás egyoldalúságának problémáira a figyelmet Veresné dr. Bálint Márta dietetikus. Elmondta, hogy a hús, tej és gyümölcs fogyasztásának visszaesése vitamin-, fehérje- és rosthiánnyal járhat, és tartós fennállása betegségekre hajlamosít. A gyerekeknél – az ő helyzetükről a hvg.hu bővebben itt írt – sokkal nagyobb gondot okozhat a fejlődésben a helytelen táplálkozás, míg a felnőtteknek az egyensúly megtartására kellene törekedni. "Nem egy életbiztosítás" – szögezte le arra a kérdésünkre válaszolva, hogy megrövidítheti-e az élettartamot a hasznos ételekben szegény étkezés, de hangsúlyozta, hogy habár sok múlik a táplálkozáson, nem csak ettől függ a várható élettartam.
A dietetikus kiemelte, hogy természetesen van az a mélyszegénység, amikor az étel megléte is kérdéses, de általánosságban úgy gondolja, lehetne olcsón és egészségesen is étkezni, ha idénygyümölcsöt vesz az ember, és nem áldoz rossz minőségű, de laktatóbbnak hitt élelmiszerre. Elmondta, hogy egy kövér embernek is lehet tápanyaghiánya, hiába elégíti ki a napi kalóriaszükségletét. "Olyan élelmiszer nincs, ami egészségre ártalmas" – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy milyen élettani hatása van az olcsóbb élelmiszereknek. A saját márkás termékekről kifejezetten jó véleménnyel van, ellenben a példaként felhozott olcsó hústermékekkel kapcsolatban elmondta, hogy habár nem ártalmasak, minél kevesebbet kéne fogyasztani belőlük, mert sokkal kevesebb hasznos fehérjét, olcsóbb alapanyagokat és több adalékanyagot tartalmazhatnak.
A KSH statisztikáiból emellett kitűnt, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők körében 2012-ben több kilogramm gyümölcs fogyott el havonta, mint kenyér. Veresné dr. Bálint Márta errre reagálva elmondta, hogy ő úgy véli, ebben egy tudatos életmódra és az egészséges testsúly megtartására igyekvő törekvést kell látnunk.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
