Mindenki tudja, hogy manipulatív a Fidesz módszere, de akkor mire jó a Voks 2025?
A nemzeti konzultációk soha nem vonják be érdemben az embereket semmilyen döntés-előkészítésbe.
Az MTI-hez eljuttatott listán többféle kitüntetés szerepel, így egyebek mellett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi határozata a karhatalom érdemeinek elismeréséről, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Munkás-Paraszt Hatalomért elnevezésű emlékérme, valamint az Elnöki Tanács Magyar Szabadság Érdemérem elnevezésű elismerése.
Az összesítés tartalmaz több olyan kitüntetést, amelyet ugyan nem kifejezetten erre a célra alapítottak, de a szervezet értékelése szerint a díjak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való közreműködésért jártak. Így honorálták az 1956-os megmozdulások elfojtását szerintük a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével is.
A listán megemlített kitüntetettek jelenleg nem töltenek be semmiféle politikai tisztséget, és 1990 után sem kaptak közéleti szerepet.
A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével díjazottak között felsorolták mások mellett Czinege Lajos volt honvédelmi minisztert és Horváth Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét.
A Magyar Szabadság Érdeméremmel kitüntetettek között szerepel Vida Ferenc bíró, aki Nagy Imrét és társait halálra ítélte, Tutsek Gusztáv, a Budapesti Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája, Grósz Károly, aki 1958-ban, kitüntetése idején a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság osztályvezetője volt. Ugyanezt a kitüntetést kapta abban az évben Papp János, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megyei párttitkára és Siklósi Norbert a Magyar Újságírók Szövetségének kormánybiztosa, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának osztályvezetője.
Az akkori Elnöki Tanács elnöke, Dobi István 1958-ban kapta meg a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. Ugyanezt az elismerést kapta többek között Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Biszku Béla belügyminiszter, Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Gáspár Sándor szakszervezeti vezető, Kállai Gyula és Marosán György államminiszterek és Münnich Ferenc kormányfő.
