Négy hónappal ezelőtt beszéltem az Együtt elnökeként először arról egy interjúban, hogy létre kellene hozni egy új pólust az LMP-nek, a Momentumnak, a Párbeszédnek, az Együttnek és esetleg további, 2010 után alakult pártoknak, és közösen kellene indulniuk a 2018-as országgyűlési választáson. Sokszor és sok helyen elmondtam, hogy ez nem egy tárgyalási ajánlat volt a pártok vezetői számára. Mindenki telefonszámát tudom, ha ajánlatom lesz feléjük, felhívom őket. Azonban meggyőződésem, hogy egy politikusnak meg kell hallania azok hangját, akiket képviselni igyekszik, és el kell mondania, hogy miben látja a megoldást a problémájukra.

Ki kell tudnia lépni minden egyes vezetőnek abból a gondolkodási keretből, hogy mitől lesz magasabb a pártja népszerűsége, és arra kell tudnia válaszolnia, hogy mitől lesz jobb a Magyarországon élőknek. Arról kell tudni beszélni, hogy mitől lesz jobb hely közös hazánk.

Ha valakinek erre van jobb javaslata, akkor beszéljen róla!

Megerősít és bizakodással tölt el az a Medián által végzett kutatás, amely megmutatta, hogy milyen jelentős támogatásra számíthatna egy ilyen együttműködés. Meggyőződésem, hogy az új pólus a megvalósulását követően rövid időn belül újrarendezné a magyar politikai térképet, és az egyéni körzetek szélesebb körű ellenzéki koordinációjával kiegészítve elsöpörné a kormányt. A koncepcióval kapcsolatban legtöbbször felmerülő kritika, hogy ismét csak választástechnika, matekozás. Udvariasabb megfogalmazásban azt állítják, hogy a pártok világnézete között feloldhatatlan különbségek vannak.

Liberálisként valóban nem tudok egyetérteni a globalizációellenes, antikapitalista gondolatokkal, ahogy a megélhetési gyerekszülés hangoztatása is populista demagógia az értelmezésemben, hiszen teljesen ellentétes mind a kutatások eredményeivel, mind azzal, amit korábbi munkám során a mélyszegénységben élőkkel kapcsolatban megtapasztaltam.

Ugyanakkor mi, politikusok akkor járunk el helyesen, ha észrevesszük végre, hogy amit a választók elvárnak, az nem egy eszmerendszer makulátlan képviselete a Parlamentben, hanem valódi, az ő életüket érintő pozitív változás. Belátható időn belül. Ezért nem is foglalkoznak ezekkel a különbségekkel.

Gondolhatjuk persze azt, hogy a választókban van a hiba. De én nem így gondolom.

Éppen ezért nem arról beszélek, hogy mi különbözteti meg az Együttet ezektől a pártoktól, hanem hogy mik a közös ügyeink velük. Mert ez lehet egy kormányváltás programja 2018-ban. Mi ugyanis nem ’22-re készülünk. Ezért is fontos, hogy egy élhető, boldogabb Magyarország jövőképét tárjuk a választók elé, amit most programszerűen is érintek a következőkben.

Mindannyian úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb az erkölcsi elvárások meghonosítása a politikában. A következmények nélküliség elutasítása. Nem lehet elfogadni az emberek becsapását, de azt sem, ha valaki a hatalom birtokában sorozatosan rossz döntéseket hoz. Mindkettőnek következménye kell hogy legyen.

A politikai közösségeknek sokkal szigorúbb elvárásokkal kell rendelkezniük, és a mi kutyánk kölyke megközelítés helyett ki kell vetniük maguk közül azokat, akik ezeknek nem tesznek eleget. Ezért beszélek új pólusról, és nem simán pólusról.

Az új pólusnak nem az a fontos, hogy a jövőben ne a fideszesek lophassák el a közpénzt, hanem hogy a jövőben ne lophasson senki. Radikális, teljes átláthatóságra van szükség az állam működésében. Olyan intézményekre van szükség, amik garantálják ezt.

Olyan államra van szükség, amely európai módon közelít a mindennapjaink megszervezéshez, és nem a putyini, erdogáni utat majmolja. Magyarországnak aktív szerepet kell játszania az Európai Unió megerősítésében, a közös politikák kiterjesztésében. Ezért hajtunk végre a kül- és Európa-politikában teljes irányváltást.

A belpolitikában is az európai utat választjuk. Korlátokat szabunk a hatalom koncentrációjának, szélesítjük az állampolgári részvétel lehetőségeit, megerősítjük a helyi közösségek jogait. Megszüntetjük az állami propagandát, garantáljuk a közmédia függetlenségét, helyreállítjuk a szabad médiapiacot. A gazdaság minden területén tisztességes versenyt, egyes szereplők helyzetbe hozása helyett kizárólag a közérdeket néző, szigorúan betartatott, kiszámítható jogállami szabályozást biztosítunk.

Ez garantálja a nemzet fejlődését.

Nincs fejlődés azonban egészséges társadalom nélkül. Az egészségügyi dolgozok bérének rendezéséhez és az elvárható működőképesség fenntartásához évi 300-350 milliárd forinttal több pénzre van szükség, amelyet az egybiztosítós, nemzeti kockázatközösség alapján működő egészségügyi rendszer fennmaradása érdekében néhány év alatt ki kell tudni gazdálkodni. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a prevencióra, a lakosságközeli ellátási formák szerepének növelésével pedig biztonságosabbá kell tenni az alapellátást.

A jövő Magyarországának a tudásra kell épülnie, ezért a cél az, hogy minél többen minél magasabb szintű képzettséget szerezzenek. Ehhez jelentős többletforrásra van szükség, de nem csak arra. A tanároknak szabadságot, tisztességes jövedelmet, modern eszközöket és körülményeket biztosítunk. Az oktatás középpontjában a készségek fejlesztése áll, a felsőoktatás kapuit újranyitjuk, a tankötelezettség korhatárát felemeljük 18 évre.

A magyar társadalom végletesen kettészakadt, a jövedelmi és vagyoni különbségek nőnek, milliók rekednek nyomorban. Annak az esélye, hogy valaki a szüleinél jobb körülmények között éljen, tehát előrejusson, tulajdonképpen minden társadalmi réteg számára megszűnt. És ez csak nagyon keveseknek jó. Éppen ezért a tehetősebbektől nagyobb tehervállalást kell kérnünk mérsékelt, progresszív személyi jövedelemadó formájában. Ezzel összhangban emelni kell a szociális ellátások összegét és színvonalát, alapvetően differenciáltan, hogy azokon segítsünk, akik erre tényleg rászorulnak. Azokon viszont segítsünk.

Így fejlődne a társadalmunk, így fejlődne az országunk Felcsúton túl is. Azonban nincs értelme a fejlődésnek, ha az nem fenntartható. Éppen ezért leállítjuk a Paks II.-beruházást, és radikális előrelépést indítunk el a megújuló energiaforrások arányának növelésében. Az új pólus kormánya valódi védelmet biztosítana a természetnek, az állampolgár pedig valódi rezsicsökkentést érhetne el a lakásállomány fokozatos energetikai korszerűsítésével.

Bár a részleteken biztosan sokat fogunk vitatkozni, de a fenti alapokban egyetértünk. Ezért nem tud ma különbséget tenni az egyszerű polgár ezen pártok között. Ő ugyanis azt látja, hogy bár sok mindenben hasonlóan gondolkozunk, hisz nekünk és bennünk, de egyikünket sem tartja képesnek arra, hogy ezeket a célokat önállóan elérjük.

Itt utalok vissza a Medián és más intézetek kutatásaira. Az látszik ugyanis, hogy ha ezek a pártok tudnak együttműködni, akkor a választók azt megjutalmazzák. Mert a választók okosabbak, mint a pártok. Tudják, hogy nem elég beszélni a jó kormányzásról, meg is kell tudni valósítani azt. Erre pedig csak együtt van remény.