Seres László
Seres László

Ellenzéki politikusok, újságírók és civil aktivisták számolnak be a mobiljukon tapasztalt különös jelenségről. Szakértők szerint egyértelműen titkos adatrögzítés folyik, de hogy kik és mi célból végzik, azt homály övezi.

Furcsa jelenséggel szembesült az utóbbi hetekben néhány, a kormány által Soros Györgyhöz kötött civil szervezet vezetője, több újságíró – köztük a 168 Óra és a HVG munkatársa –, valamint egy neve elhallgatását kérő ellenzéki politikus: telefonjuk egyértelmű jelét adta annak, hogy lehallgatják, megfigyelhetik őket. Pontosan az történt velük, amiről két éve Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője a Facebookon posztolt: „Amikor egy civil jogvédővel beszélsz telefonon, majd a vonal szakadozni kezd, és váratlanul elkezdi visszajátszani a beszélgetéseteket az elejétől, miközben az, akivel telefonáltál, felhív a másik telefonodon – na, az priceless.” Jávor beszélgetőpartnere, Hüttl Tivadar, a TASZ ügyvédje a történtek után a Miniszterelnökséghez, a Belügyminisztériumhoz és a Honvédelmi Minisztériumhoz fordult, hogy megtudja, végeztek-e megfigyelést, és ha igen, megvolt-e hozzá a bírói vagy miniszteri engedély. A HM mindent tagadott, a BM részéről viszont az az érdekes válasz érkezett, hogy „jogellenes adatgyűjtés” nem történt – amibe beleérthető az is, hogy jogszerű viszont igen.

Az elsősorban a paksi magyar–orosz biznisz nyomon követéséről ismert, az EP zöld frakciójában politizáló képviselő (akiről egy nemzetbiztonsági ügyekre rálátó forrásunk azt mondta: nemcsak a magyar szolgálatok részéről lehet iránta érdeklődés, de „ő szinte biztos, hogy célszemély”) esete még nem zárult le: ügyvédje a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult. Korábban egészen hasonló eset történt Kerék-Bárczy Szabolccsal, a DK volt politikusával is. Szele Tamás ellenzéki publicista, volt Szabadság téri tüntetésszervező szintén erről számolt be egyik friss jegyzetében: „Nem egy és nem két alkalommal történt már meg, hogy én vígan mondom a magamét, szép kedvesem viszont az utolsó két-három mondatomat hallja, ismétlődve, többször, folyamatosan visszajátszva.”

A Paks II. ellen tiltakozó Jávor Benedek. Bedrótozott telefonok
©

Lapunk újságírója a minap az említett ellenzéki politikussal beszélt telefonon, amikor megszakadt a vonal, és az újrahívásig a politikus okostelefonja a fenti módon visszajátszotta neki az eltelt 1-2 perc beszélgetését. Egyébként volt ilyen ügy már a Gyurcsány-érában is: a romagyilkosságokkal foglalkozó egyik újságíróval 2008-ban történt ugyanez: megszakadt a vonal, majd a készülék többször is visszajátszotta a beszélgetéseit. Ő azonban még külön hívást is kapott a Nemzeti Nyomozó Irodától (NNI), hogy ossza meg velük az információit.

Lapunk több informatikai szakemberrel konzultált az ügyben, és bár volt, aki a mobilhálózat és a telefonkészülék közti digitális összhang hiányát is lehetséges magyarázatnak tartotta, a többségük egybehangzóan állította: ez bizony titkos információgyűjtésnek a jele, hiszen ha nincs adatrögzítés, nincs mit visszajátszani. Ugyanakkor szerintük ez nem szándékolt jellemző, hogy tudassák a megfigyelés tényét az érintettel, hanem szoftverhiba (bug), ráadásul a technika mai szintjéhez képest különösen amatőr hiba. Volt, aki szerint ez épp annak a jele, hogy a megbízók „nem jutottak el a titkosszolgálatokig”, tehát külsős magán- vagy fedőcégre bízták a feladatot, nem feltétlenül hivatalos eljárásban. Ilyen szolgáltatást többen is kínálnak a világhálón, amivel például konkurens üzletfelek is kifürkészhetik a másik titkait.

A lehallgatás szabályai

Bűnüldözési célból bírói engedély nélkül senkit sem lehetne jogszerűen lehallgatni a hatályos jogszabályok alapján. Más kérdés, hogy technikailag ez persze megoldható, azonban az így megszerzett információk nem használhatók fel bizonyítékként a büntetőeljárás során. A lehallgatást a nyomozási bíró  csakis célhoz kötötten, vagyis akkor rendelheti el – méghozzá meghatározott bűncselekmények további felderítésére vagy bizonyítására –, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, aránytalanul nagy nehézséggel járna, vagy titkos adatszerzéssel valószínűsíthető. A tapasztalatok szerint a bírák nemigen kötözködnek e körben: akinek kérik a lehallgatását, arra nagy valószínűséggel engedélyt is adnak. A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés, vagyis lehallgatásokra némileg más szabályok vonatkoznak: a nemzetbiztonsági feladatokhoz (például nemzetbiztonsági objektumvédelem, külföldi hírszerzés) kapcsolódó lehallgatásokat ugyanis az igazságügy miniszter engedélyezi, ahogy azokban az ügyekben is (emberrablás, terrorcselekmény), amelyekben a Terrorelhárítási Központ (TEK) jár el.

„Azt tudom elképzelni, hogy a beszélgetést rögzítik addig, amíg meg nem szakad a vonal. Ha emiatt az egyik fél gyorsan visszahívja a másikat, a rendszer az adott fájl végére teker, hogy onnan folytassa a rögzítést, ám eközben véletlenül lejátszhatja a beszélgetést” – gyanítja Fülöp Tamás igazságügyi informatikai szakértő, aki kérdésünkre, hogyan fordulhat elő ilyen hiba, azzal válaszolt: nézzük csak meg a BKV rendszerét, ott is milyen „primitív bugok fordultak elő”. És mivel ez a visszajátszás több szolgáltató különböző típusú készülékeinél is előfordult, a szakértő teljesen kizártnak tartja, hogy az egyes mobilszolgáltatók szoftverhibájáról, vagy akár a készülékek belső meghibásodásáról lenne szó.

Az ügyben természetesen megkerestük a Belügyminisztériumot, az Alkotmányvédelmi Hivatalt és az ilyen eszközök igénybevételéért technikailag felelős Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot is, de értékelhető választ csak a BM-től kaptunk: „A Belügyminisztérium és irányított szervei (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Alkotmányvédelmi Hivatal) semmilyen formában nem kommentálják az ön által idézett hallomásokat, különös eseteket” – érkezett az érdemi tartalmat megkerülő, hárító közlemény.

Az Eötvös Károly Intézetben talált "poloska". Nincs gazdája
©

„Én nem vagyok túl paranoid, és sok minden furcsaságot ráfogok a vacak roamingra meg a szolgáltatókra, de a szolgáltatók konkrétan nem rögzítik a beszélgetéseteket, tehát vissza sem tudják játszani. Másvalaki viszont ezek szerint rögzíti, és ez nem az első, nem is a második ilyen eset volt” – írta korábban Jávor. Maguk a mobilszolgáltatók persze valóban nem, de segítségükkel a „Cég” lehallgathat beszélgetéseket. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mindegyik mobilszolgáltató központjában van egy fizikailag elkülönített, külön belépési kóddal ellátott „sötét szoba”, ahová a munkatársak nem, csak a szolgálatok tisztjei tehetik be a lábukat.

Az elektronikus hírközlésről szóló, 2003. évi C. törvény szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok a mobilszolgáltatók technikáját felhasználva rögzíthetnek ugyanis bírói vagy (a TEK esetében) miniszteri engedéllyel beszélgetést. Hogy aztán az adott műveletre van-e, és ha van, akkor bírói vagy miniszteri-e az adott engedély, azt az állampolgár nemigen tudja kontrollálni. A szolgálatokat pedig a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) mellett kizárólag a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága felügyeli. A testület tavaly áprilisban megtárgyalta ugyan Jávor és ügyvédje esetét, de 4:2 arányban – kormánypárti többséggel és egy tartózkodással – leszavazta, hogy vizsgálat induljon az ügyben. A HVG információja szerint a zárt ülésen nem derült fény arra, ki adhatott megbízást a – mint az összes ilyen esetben – bizonyíthatatlan lehallgatásra, de az azért elhangzott: törvényes engedély birtokában bárkit le lehet hallgatni. Még akkor is, ha a mobilján titkosítóprogram van (lásd A lehallgatás szabályai című írásunkat).

A Soros- és a menekültellenes kampány már eddig is több kormánypárti politikust – köztük Lázár Jánost, Németh Szilárdot – arra indított, hogy nyíltan a Soros-közelinek tartott civilek titkosszolgálati „átvilágítását” helyezze kilátásba.

Emlékezetes az is, hogy a Majtényi László elnökölte Eötvös Károly Közpolitikai Intézet irodájában 2016 júniusában olyan eszközt találtak, amely szakértők szerint alkalmas lehetett telefonbeszélgetések lehallgatására. A szervezet közérdekű adatkérésére válaszul Pintér Sándor belügyminiszter közölte: „nincsen tudomása arról”, hogy a felügyelete alatt álló szolgálatok megfigyelték volna az intézetet, a sajátos válasz azonban ismét csak nem a lehallgatás tényét tagadta. Ráadásul, mint egyik forrásunk állítja: a Terrorelhárítási Központ (TEK) tavaly olyan telefonvírus fejlesztésén dolgozott, amely bírói engedély megléte esetén aktiválja magát, és még kódolt üzeneteket (például viberes beszélgetéseket) is továbbítani tud a központnak.

Biztató jel mindenesetre, hogy a TEK megfigyeléseit érintő másik ügyben – amit szintén Majtényiék vittek a strasbourgi bíróság elé – a testület tavaly kimondta: az állampolgárok titkos megfigyelésére jogosító magyarországi szabály sérti az európai polgárok magánélethez fűződő jogát, s ilyen információgyűjtést csak független szerv engedélyezhetne. A döntés nyomán idén augusztusban a kormány javaslatot tett arra, hogy a jövőben ne az igazságügyminiszter, hanem a függetlenséget garantáló NAIH jóváhagyása után lehessen csak lehallgatni újságírót, képviselőt és egyházi személyt, ám a kétharmados jogszabály tervezetét máig nem szavazták meg.

Feltörhetetlenségeitekről

Aki a terrorizmus elleni harc jegyében a titkosított beszélgetések vagy e-mailek kifigyelését szorgalmazza, az akarva vagy (ritkábban) akaratlanul az önkényuralmakban működő demokratikus ellenzéket is veszélybe sodorja. Azért is, mert a titkosító- és a lehallgatótechnika egyaránt politikamentes: mindkét említett esetre egyformán alkalmas. De azért is, mert a nehéz bűnözők és terroristák nem is a titkosszolgálatok által esetleg kifürkészhető, legális rejtjelezést használják – írtuk másfél éve, amikor a magyar kormány átmenetileg azzal kacérkodott, hogy betiltsa a titkosítóprogramokat. Lehet, hogy egy fejlett titkosítással foglalkozó cég vezetőjétől meglepő állítás, de Kun Szabolcs, a magyar CryptTalk főnöke szerint mindmáig változatlan, hogy a rosszfiúk egészen egyszerű módszerekkel, például futárok küldésével vagy képeslapok postázásával elég hatékonyan ki tudják kerülni az ellenőrzést. Ami pedig a digitális kapcsolattartást illeti, a titkosszolgálatok gyakorlatilag észre sem veszik, ha az üzenetek – nem különösebben bonyolult módszerrel – közönséges szövegekben vagy képekben elrejtve, ártatlannak tűnő e-mailekhez csatolva vannak úton.

Ha mégis titkosítószoftverre van szükség, az interneten bőven akad nyílt forráskódú program, amely tetszés szerint módosítható, és szakértő átalakítás után már csak nehézségek árán törhető fel. A titkosszolgálat legfeljebb azt látja, hogy titkosított adatok áramlanak, de nincs gyártó vagy szolgáltató, akihez a kódolás ügyében fordulhatna.

Míg a közönséges telefonbeszélgetések lehallgathatók, vannak olyan szolgáltatók (ilyen a CryptTalk is), amelyeknek maguknak sincs kulcsuk a saját titkosításukhoz, mert a kulcs beszélgetés közben keletkezik az ügyfelek készülékében, és a vonal bontása után törlődik. A magánembereknek szánt ismertebb alkalmazások közül így működik például a WhatsApp, de aki nem bízná titkait a Facebook leányvállalatára, az letöltheti a Threema vagy a Signal appot. Profi szinten akkor hatékony a titkosítás, ha a telefonban külön erre szolgáló kriptochip van. Az ilyen áramkör akkor az igazi, ha feltörési kísérlet esetén törli a benne maradt adatokat. A hardveres titkosításnak is megvannak a fokozatai: léteznek olyan készülékek (például a német Rohde & Schwarz gyártmányai), amelyek éppen ezért vagy nagyon drágák, vagy eleve csak kormányzati ügyfelek kaphatnak belőlük. Aki üzleti titkainak védelmében vagy más törvényes célból legális titkosítást használ, annak érdemes tudnia, hogy jó esetben is csak a beszélgetés tartalma marad rejtve. Az ugyanis könnyen kikémlelhető, mikor és kik (vagy legalábbis milyen földrajzi helyek) között zajlott a kommunikáció.

SERES LÁSZLÓ

[email protected]