„Az nem segítségnyújtás, ha valakitől elvesszük az életet” - katolikus szentmiséken beszéltek az eutanáziáról

II. János Pál pápa példát mutatott azzal, hogy 2005 húsvétvasárnapján, amikor már nem tudta hallható szavakkal elmondani az áldást, a kereszt jelét a levegőbe rajzolva áldotta meg Urbi et Orbi szónoklatán a hívőket - áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelében, amelyet a betegek világnapja alkalmából olvasnak vasárnap fel minden katolikus szentmisén. „Emberileg nézve erőtlen és kiszolgáltatott volt, mégis utolsó leheletéig az Urat szolgálva élt” - olvasható a levélben, amelynek nem titkolt témája az eutanázia.

A körlevél szerint „nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy jelen világunkban megváltozott az élet tisztelete: sokak szemében nem a földi élet maga, hanem csak a fizikai minősége számít. Az ember legyen és ha lehet, maradjon is mindig egészséges, fiatal, sikeres, ha pedig az élet nem ilyen, akkor úgy gondolják, hogy már nem is értékes és le lehet mondani róla.” A keresztények számára azonban Szent Pál apostol szavai az irányadók: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség”. „Ha valaki nem ezzel a tudattal éli az életét, akkor számára a küzdelmek és a szenvedések hiábavalónak és értelmetlennek tűnnek. Élete vége felé vagy súlyos betegen pedig talán csábító lehet a könnyű és gyors búcsút kínáló megoldás. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy a közvélemény csak ezt az utat tekinti egyedül járhatónak: pártolja az aktív eutanáziát és minden mást értelmetlennek, méltatlannak lát” - áll az írásban.

A püspöki konferencia üzenete szerint azonban „az nem segítségnyújtás, ha valakitől elvesszük az életet”. Ezzel szemben „embertársunkat úgy segíthetjük leginkább a jó halál kegyelméhez, ha kísérőül szegődünk mellé betegségében, földi élete utolsó szakaszában, fogjuk a kezét, felkészítjük a végső útra, mellette vagyunk, enyhítjük fájdalmait, gondoskodunk róla”.

A körlevél idézi Ferenc pápa tavalyi magyarországi látogatása során elhangzott szavait is az együttérzésről, majd hosszan idéz Bíró László püspök hosszú, majdnem három évig tartó betegeskedéséről szóló írásából, amely így zárul: „Visszaemlékezve a hosszú betegségre, a mostani korlátolt voltomra is, mennyi szépségtől fosztottam volna meg önmagamat, ha nem kapok erőt mindezek vállalásához. Kívánom, hogy ha valakire rászakad a szenvedés, Istenbe kapaszkodva merje vállalni azt és engedje, hogy embertestvéreinkért imádság fakadjon belőle és fogadja el a segítő kezeket.”

Az eutanázia kérdését Karsai Dániel dobta be hónapokkal ezelőtt a köztudatba, akinél egy ritka gyógyíthatatlan betegséget, ALS-t diagnosztizáltak. A jogász öccse az élére állt az életvégi döntésekkel kapcsolatos népszavazási kezdeményezésnek is, amelyet február elején utasított el a Nemzeti Választási Bizottság.