Durva fémkerítések a próbaterem bejárata előtt, ahonnan időnként a „Football Nation!” vagy a „Respect our borders!” kiáltások hallatszódnak ki – Berlin egyik művészeti stúdiókomplexumának idilli kertjében járunk, ahol a Krétakör készül feszített tempóban új bemutatójára. Egyelőre csak egy-egy, a kertben játszó gyerekét néző, gondtalanul heverésző helyi kapja fel a fejét a kiszűrődő hangokra. Ez még a próba, de a Schilling Árpád vezetésével, és Papp Réka Kinga mentorálásával készülő, fiatal aktivistákból verbuvált csapat abban bízik, a hétvégén már provokálják, gondolkodásra és önreflexióra késztetik a berlini közönséget – és persze saját magukat is.

Ha azt mondanánk, hogy a Krétakör Bánk Bán-feldolgozásra készül, nem is állhatnánk messzebb a valóságtól. A darab, helyesebben fogalmazva az esemény, csak nyomokban tartalmazza Erkel 160 évvel ezelőtt bemutatott, egy XIII. századi történetet feldolgozó operáját, amely tipikusan az a mű, amit mindenkinek ismernie kéne, de Simándy József Becehegyen előadott áriáján kívül mást csak kevesen tudnának felidézni a cím hallatán. A Krétakör egyedi feldolgozására utal az előadás többértelmű Bánk Bán – ACT (Activist Contribute to Theatre) cím is.

Börcsök Zsófia

Mi köze a Kiss László-botránynak Bánkhoz?

Az ACT a német független operatársulat, a Novoflot felkérésére készült, a két fő kritérium pedig az volt, hogy a házigazdák mellett a svájci kraut_produktion és a Krétakör egy-egy nemzeti opera átértelmezéssel érkezzen az eseményre. A Nationaloper című hármas bemutatón a svájciak ezért az ország himnuszát, a Schweizerpsalmot, a németek pedig A bűvös vadászt értelmezik újra.

Míg azonban tőlük egy hagyományosabb színházi produkcióra számíthatunk, Schillingék egy abszolút jelenidejű, közéleti eseményekre reagáló, azokról véleményt formáló, sajátos értelmezését adják az operának. A Bánk Bán a jelenkori közbeszédben is félelmetesen ismerős sorai voltaképp csak katalizátorként működnek majd az előadáson.

Így kerül párhuzamba a gólyatábori erőszak a Bánk fiatal felesége, Melinda körül szőtt ármánykodással; vagy az erőszak áldozatának hibáztatása a Kiss László-botrányt relativizáló ismert megnyilatkozásokkal.

Mind-mind olyan értelmezések, amelyek a szereplőktől érkeztek, az ő személyes szűrőjükön, tapasztalataikon keresztül kapnak igazán élt. A fellépő aktivisták között ugyanis van, aki az internetadó ellen szervezett vidéken tüntetést, más a hajléktalanok kriminalizálása ellen lépett fel, és van, aki riói szexmunkásokról készített dokumentumfilmet.

Börcsök Zsófia

„Mi egy olyan országban élünk, ahol a Bánk Bánban megjelenő idegengyűlölet, önsajnáltatás, romantikus nemzetfelfogás változatlanul él a kortárs közbeszédben, főleg demagógiai eszközként. Mintha 160 év elteltével is a Bánk Bán gondolkodásmódjában élnénk.

Így ez a projekt azért különösen izgalmas, mert néhány aktivista csinálja meg azt, amit a magyar társadalom 160 évig elmulasztott.

Hogy erre a német közönség hogyan reagál majd, nem tudom, hiszen náluk ez a múlttal való szembenézés a természetes hozzáállás” – magyarázza a projektet motiváló tényezőket Schilling Árpád.

Nem művészet, hanem egy élhetőbb társadalom a cél

A közös munka azért sem hétköznapi, mert a szereplők színpadi tapasztalatai nagyon eltérőek, a többségnek ez az első „szerepe”. „Nagyon különböző, autonóm emberekről van szó, saját világnézettel. Olyan emberek, akik kevésbé szoktak hozzá, hogy irányítás alatt állnak. Miközben a színházban alapelvárás a szabálykövető magatartás. Viszont mi ezzel a bemutatóval pont arra akarunk apellálni, hogy milyen embereket meggyőzni, előttük véleményt megfogalmazni, kiállni valamiért. A tanártüntetéseknél (ahol Schilling Árpád segédkezett - a szerk.) merült fel bennem, hogy az aktivisták, felszólalók milyen sok kérdéssel szembesülnek a kiállásuk miatt. Azt gondoltam hasznos lehet más aktivisták számára továbbképzésként használni az ehhez hasonló projekteteket” – árulta el kérdésünkre a rendező.

Schilling számára is csak az aktivisták szűrőjén keresztül vált érdekessé Erkel operája, hagyományos feldolgozása a műnek egyáltalán nem érdekli. „Az elején ódzkodtam a Bánk Bántól.

A Krétakör feladatát én már amúgy sem művészeti termékek létrehozásában látom, hanem hogy szociális és társadalmi problémákra keressen válaszokat.

Alkotóként, és szociálisan érzékeny polgárként sem érdekelt Erkel műve. Később azonban kiderült, hogy Papp Réka Kingát egyáltalán nem rázza a hideg a Bánk Bántól, így elkezdtünk fiatal aktivistákat behívni a projektre. Az első alkotótáborban bedobtuk a résztvevőknek a szöveget, ahol kiderült, ha kellő szabadságot kapnak az értelmezéshez, akkor a találkozásuk a műben szereplő nemzeti identitástoposzokkal kifejezetten érdekes lehet” – mesélte kérdésünkre Schilling Árpád.

"Ilyen helyzetben muszáj punknak lennünk"

A budapesti alkotótáborok, és a berlini finomhangolás legnagyobb kihívása így az volt, hogy a Bánk Bán régies nyelvezetét, ideológiáját képesek-e az aktivisták a saját képükre formálni, majd azon keresztül saját ügyeiket érdekessé tenni a német nézők számára – a próbákat elnézve, nem csak értelmezték, hanem kifejezetten provokatívvá és szórakoztatóvá alakították az alapművet. Bánk személyiségjegyei, állandó önsajnálata, vagy hogy csak a személyes kötődés felismerése után segít a jobbágy Tiborcon, teljesen abszurddá, nevetségessé teszi a főhőst. „Réka szavaival élve egy gyorstalpaló szemináriumot csináltunk az operából” - jellemzi az előadást Schilling. Azonban hogy mennyire tudják interakcióra késztetni a közönséget, egyértelműen nagyobb kihívás, amelyre érezhetően intenzívebben készíti a csapatot a rendező.

A három berlini előadás a régi sztori újraértelmezése mellett minden este kérdésekkel is szembesíti a nézőket. Az aktivisták személyes sztorijaikat, ügyeiket építik be az előadásba, ha valakiben partnerre találnak a nézők között, az előadás egyfajta fórummá válik.

Börcsök Zsófia

Az ACT tehát elsősorban egy drámapedagógia projekt, egy olyan képzési eszköz, amelynek fontosságáról már korábban is írt Schilling, Demján Sándor híres kijelentése után, még 2011-ben, amikor az ületember egy diplomaosztón úgy fogalmazott, Magyarországnak nincs szüksége több művészre. Schilling szerint azóta csak rosszabb lett a helyzet. "A baj az, hogy az Orbán-kormány 2010-es megalakulásakor kezdte magát felküzdeni a drámapedagógia, a művészeti oktatás olyan szintre, amelynek demokratikus hasznát vitákon keresztül lehetett volna tovább építeni.  A kormányváltás előtt sem voltunk túl magas szinten, most azonban még lentebbrről kell visszaküzdenünk magunkat.

Talán a 80-as évek végén lehetett ilyen, de akkor legalább arról volt konszenzusunk, hogy mit akarunk a jövőben.

Most azonban az van, hogy megmondják mi lesz, és az emberek nem is nagyon mernek felszólalni, mert bajba kerülnek. Ilyen helyzetben nekünk, mint társadalmilag elkötelezett alapítványnak, muszáj punknak lennünk".

A Krétakör június 24-én, 25-én és 26-án adja elő a Bánk Bán ACT-et a berlini Radialsystem színpadán, a előadások fogadtatásáról hamarosan beszámolunk. További részletek az aktivistákról a Krétakör oldalán, az eseményről pedig itt találhatóak

„Rájöttünk, hogy a jó akarat nem elég"

Miközben Schilling Árpád a tanárok ügyében több tízezres ellenzéki tüntetésen dolgozott Budapesten, Amszterdamban az általa vezetett Krétakör Alapítványt többek között az oktatás területén végzett munkájáért ünnepelték. Mit jelent az, hogy kevesebb művészet, több aktivizmus? Hollandiába utaztunk a Krétakörrel az egyik legfontosabb európai kulturális díj átadójára. „Miskolcon élek (...)

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!