Tetszett a cikk?

A kormány kényszerű rögtönzéseit, terveinek meghiúsulását a döntések következményeivel számoló, hatásvizsgálatokat tartalmazó mélyebb statisztikák hiánya is magyarázza – állítja dr. Soós Lőrinc, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnökhelyettese, jelenleg az Info-Datax Kft. privát kutatóintézet igazgatója. A korábbi ciklusban kinevezett elnök, Mellár Tamás menesztése után, 2004-ben őt is elbocsátották. Bár állásába vissza nem helyezték, minden munkaügyi perét megnyerte. Most Veres János nyilvános bocsánatkérésére vár.

Soós Lőrinc
hvg.hu: Milyen érvekkel tudta a munkaügyi bíróságot meggyőzni, hogy magának adjanak igazat?

Soós Lőrinc: Közgazdász a végzettségem, és pontosan harminc évet dolgoztam a KSH-ban. A ranglétra szinte valamennyi fokát végigjártam, így vezetőként belülről ismertem ezt a nagy múltú intézményt. Utoljára elnökhelyettesi pozíciót töltöttem be, a Fidesz-kormány által kinevezett elnök, Mellár Tamás idején. De négy hónapig dolgoztam utódja, Pukli Péter mellett is. Akadályoztatásuk idején mindkettőjüket én helyettesítettem az államtitkári értekezleteken és más közigazgatási fórumokon.

Az elnök, Pukli Péter, 2004. április hetedikén közölte velem, hogy visszamenőleges hatállyal, március 31-ével kezdeményezte a felmentésemet az akkori miniszterelnöknél, Medgyessy Péternél. Előzőleg, 2003 november végén mentették fel Mellár Tamást, és velem egy időben ugyanerre a sorsra jutott a másik elnökhelyettes, Vukovich Gabriella is. De mindhármunk felmentése olyan jogszabályra való hivatkozással történt, mely az ezután indult munkaügyi perekben látványosan megbukott. Ugyanis a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény alapján menesztettek, de – mint ezt a bíróság is megállapította – ez nem volt elégséges jogalap, nem vette figyelembe a statisztikai törvényben foglaltakat.

A magyar parlament – az Európai Unió elvárásainak megfelelően – 1999-ben jóváhagyta a statisztikai törvényt, amely a KSH szakmai függetlenségét biztosítandó, kiegészítő garanciákat tartalmazott. Ezért 1999 decemberében a határozatlan időre szóló munkaviszonyomat átalakították hat éves, határozott időre szóló megbízatássá. Ezért az én munkaviszonyom 2005. december 31-én járt volna csak le. Ezt a tényt, vagyis hogy egy magasabb rendű törvény vonatkozik a KSH elnöki és elnökhelyettesi munkaviszonyára, a felmondás során figyelmen kívül hagyták. Ettől függetlenül a Munkaügyi Bíróság előtt folyó perben felmerült az is, hogy mint köztisztviselőnek, a KSH köteles nekem másik állást felajánlani. De itt is melléfogtak, ugyanis egy olyan köztisztviselői posztot kínáltak fel, amely akkorra már nem is létezett, időközben megszüntették.

hvg.hu: Ha jól tudom, az ügy ezzel nem ért véget.

S.L.: 2005 második felében a KSH mindhárom eltávolított vezetője esetében a munkaügyi perek jogerősen lezárultak, kifizették az elmaradt munkabéreket, és valamennyi jóvátételt is. A számomra kedvező ítélet meghozatala után két héttel, 2005 szeptemberében egy ellenzéki képviselő a parlamentben interpellálta a magyar kormányt arról, hogy mit kívánnak tenni, szembesülve azzal a ténnyel, hogy sorozatban veszítik el a munkaügyi pereket a KSH volt vezetőivel szemben. Az ellenzéki kérdésre nem Gyurcsány Ferenc, és még csak nem is kancelláriaminisztere, Kiss Péter válaszolt, hanem Veres János. Bár neki nincs köze a KSH-hoz, mégis, a következőt nyilatkozta a nyilvánosság előtt: „A KSH vezetőit azért kellett meneszteni, mert még a szakma alapvető, tárgyszerű követelményeinek sem feleltek meg.” Ezután indított pert Mellár Tamás a személyiségi jog megsértése miatt, amihez mi is – a két volt elnökhelyettes – csatlakoztunk. Az én becsületsértési peremet egy héttel ezelőtt másodfokon is sikerült lezárni, elmarasztalták a pénzügyminisztert. Arra ítélték, hogy az elsőfokú ítéletbe foglalt, bocsánatkérő szöveget a parlament plenáris ülésén, a televíziós kamerák előtt olvassa fel. Ez a négy éve húzódó ügy legújabb fejleménye.

Adatok híján rögtönzések (Oldaltörés)

hvg.hu: Gondolom, azóta sincs jó véleménye a KSH új vezetéséről...

S.L.: Erősen kompromittálta a KSH-t az őszödi beszéd. Ennek során Gyurcsány elismerte, hogy „kozmetikáztunk, költségvetési trükkök százait hajtottuk végre”. Bár mindezt nem a KSH, hanem a Pénzügyminisztérium hajtotta végre, ezzel sokat ártott a magyar statisztikai adatok hitelességének. Sajnos a bizalomvesztés hatása még most is érezhető. Sok-sok éven át kell igazat mondani ahhoz, hogy úgy-ahogy jóvá lehessen tenni egy hazugságot. Nem vagyok hivatott bárkinek az erkölcsi érzékét kétségbe vonni. Mindamellett elgondolkoztató, hogy leváltják Mellár Tamást, majd a független bíróság megállapítja, hogy a leváltás törvénytelen volt, ezek után a karosszékébe ülő Pukli Péternek esze ágában sincs, hogy legalább felajánlja a lemondását. Ez, mint tudjuk, nem történt meg. Nota bene példa nélküli, ami 2004 nyarán történt: egy drága, sok ezer példányban kinyomtatott KSH-kiadványt visszavonatott, mert az akkori egészségügyi miniszternek, Kökény Mihálynak nem tetszettek az benne szereplő adatok. Mindezt egyébként a Klubrádió tárta fel, 2004 júniusában.

hvg.hu: Ha jól tudom, fenntartásai vannak bizonyos számítási módszerekkel szemben is, amelyeknek alkalmazásával az adatok nem tükröznek súlyos társadalmi problémákat.

S.L.: Számolni sokféleképpen lehet. Olyan alapvető adatokban, mint az infláció vagy a munkanélküliség nagysága, a KSH most is az Európai Unió standard módszereit alkalmazza. Viszont sajnálattal konstatáltam, hogy a KSH elemző tevékenysége az utóbbi években látványosan visszaszorult. Így nehéz megértetni a felhasználókkal, hogy melyik adat mire való. A KSH kiszámol minden inflációs adatot, ami a megítéléshez – legalábbis makrogazdasági szempontból – fontos. De azt már nem veszi figyelembe, hogy Magyarországon belül a hanyatló térségekben egészen más a pénzromlás üteme, mint a prosperáló régiókban. Az adatokat társadalmi rétegekre is le kellene bontani, hiszen a tavalyi nyolc százalékos átlagos infláció csoportonként más-és más mutatókat takar. A magyar népesség harmadát kitevő nyugdíjasok inflációs rátája a fogyasztásuk alapján tavaly tizenegy százalék volt, az aktív dolgozóké talán hét és fél százalék. Viszont a „felső százezer” – figyelembe véve a vásárolt áruk és szolgáltatások kosarát – legföljebb négy-öt százalékos inflációt szenvedett el, ők ugyanis számos olyan árcikket vásárolnak, melyeknek nem nőtt, hanem még csökkent is az ára. Nincs kizárva, hogy ha tovább finomítanánk a vizsgálatot, találnánk egy olyan nagyon szűk réteget is, amely tavaly egyáltalán nem érzékelte a pénzhígulást. Persze, ez már nem statisztikai, hanem gazdaságpolitikai probléma, és azt jelzi, hogy fontos társadalmi rétegek életszínvonala óriási mértékben távolodik egymástól.

hvg.hu.: Feltűnően kevés az egészségügyre és az oktatásra vonatkozó statisztika is. Vajon miért? 

S.L.: Az egészségügyi és az oktatási statisztikát a rendszerváltás válságos helyzetbe hozta. 1990 után rosszul értelmezett profiltisztítási hullám söpört végig a magyar közigazgatáson, és a minisztériumok jó része, rövidlátó módon, sikeresen megszabadult egy sor adatszolgáltatási feladattól. Így tett akkoriban az Egészségügyi és az Oktatási Minisztérium is. Így a magyar egészségügyből és oktatásból hiányoznak a tisztességes, a döntések következményeivel számoló, hatásvizsgálatokat tartalmazó mélyebb statisztikák. Mindez a rögtönzött és átgondolatlan kormányzati döntésekben is megmutatkozik. Részletes adatok híján nem lehet alaposan előkészíteni a döntési alternatívákat, holott fontosabb ügyekben négy-öt változatot is alaposan ki kell dolgozni, az előnyök és a hátrányok bemutatásával. A kormányzati improvizáció következményeivel napról napra szembesülünk. A statisztika elhanyagolása hozzájárul ahhoz, hogy a reformok gyakran zátonyra futnak, és Magyarország lemarad szomszédaihoz képest.

Pelle János

 
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!