szerző:
Mogens Lykketoft

Véres konfliktusok, borzalmas terrortámadások és egy súlyosbodó globális humanitárius válság uralta 2015-öt. Viszont történt számos nemzetközi áttörés is idén, mint a Párizsban nemrég elfogadott klímamegállapodás, írja az ENSZ Közgyűlés elnöke Mogens Lykketoft. 2016-nak pedig a cselekvésről és megvalósításról kell szólnia annak érdekében, hogy ezek a megállapodások közelebb vigyenek minket egy békésebb, virágzóbb és fenntarthatóbb világhoz.

Kérdezzen meg bárkit arról, hogy mi jut eszébe 2015-ről és valószínűleg egy negatív emléket említ majd.

Néhányan a halál és pusztítás borzalmas történeteiről számolnak be, amelyeket a világszerte zajló fegyveres konfliktusok okoztak, különösen Szíriában, ahol több mint 250 000 ember veszítette életét és 11 millió embernek kellett elhagynia otthonát. Mások arra a szomorúságra, félelemre és dühre emlékeznek, amelyet erőszakos szélsőségesek okoztak világszerte az ártatlan civilek megtámadásával, kínzásával, elrablásával és kivégzésével. Mások pedig olyan felkavaró tényeket említenének, amelyet véletlenül hallottak, mint például azt, hogy 2015 volt a valaha feljegyzett legmelegebb év vagy azt, hogy továbbra is évente 15 000 gyermek hal meg főleg megelőzhető betegségekben.

Mindezek ellenére 2015 a haladás és áttörések éve is volt.

2015 volt az év, amikor a nemzetközi közösség támogatásával az egészségügyi dolgozók és köztisztviselők véget vetettek az Ebola-láz járványnak Sierra Leonéban, Libériában és Guineában. Ez volt az év, amikor lejártak az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljai, amelyek világszerte segítettek több mint felével csökkenteni a mélyszegénységben élők számát. És 2015-ben történt az is, hogy tankok helyett tárgyalások vezettek eredményekhez a kubai-amerikai kapcsolatokban, az iráni nukleáris megállapodásban, valamint áttöréshez a kolumbiai béketárgyalásokban és a Közép-afrikai Köztársaság politikai átmenetében. Nemrég pedig a szíriai konfliktus megoldásának ütemezéséről született megállapodás a Biztonsági Tanácsban, amellyel remélhetőleg megállíthatjuk ezt a borzalmas humanitárius katasztrófát.

Ezek közül mindegyik hatalmas eredménynek számít. Ugyanakkor az Egyesült Nemzetek több mint 193 tagállama által elfogadott három fő nemzetközi megállapodás jelenti számomra a legnagyobb reményt a jövőre nézve.

Szeptemberben a világ vezetői összeültek New Yorkban, hogy elfogadjanak egy új megállapodást az emberek és a bolygó számára, amelyet a 17 Fenntartható Fejlődési Cél (SDG-k) testesít meg. Addisz-Abebában két hónappal korábban ugyanezek a vezetők kötelezték el magukat a finanszírozásról, kapacitásépítésről, technológiáról, kereskedelemről, adósságokról és más ügyekről szóló új globális keretrendszer mellett, hogy támogassák ezen célok megvalósítását. Párizsban december elején, több évnyi kiábrándultságot követően a világ vezetői áthidalták eltérő véleményeiket és megállapodtak abban, hogy miként hárítják el a katasztrofális klímaváltozást, miközben elősegítik az emberiség fejlődését.

Ezeken a megállapodásokon keresztül minden kormány elkötelezte magát amellett, hogy három kritikus átalakítást visznek végbe a világon. Elsőként elkötelezték magukat amellett, hogy a szegénység és éhezés kiváltó okait kezelik és előmozdítják az emberi fejlődést és a nemek közötti egyenlőséget mindenhol. Másrészt megállapodtak a közös felvirágzás előmozdításában, miközben alacsony széndioxid-kibocsátású és az éghajlatnak ellenálló gazdaságokká alakulnak át, valamint védelmezik a természetes környezetet. Harmadikként pedig megállapodtak a kormányzat minden szinten való fejlesztésében, hogy békésebb, igazságosabb és befogadóbb társadalmakat alakítsanak ki.

2016 – kötelezettségvállalásoktól a tettekig

A szkeptikusok persze megkérdőjelezik majd mind a kormányok képességét, mind elkötelezettségüket arra nézve, hogy ezeket a megállapodásokat tényleg valódi változássá alakítsák. Én viszont nem csak tudom, hogy sikeresek lehetünk, hanem őszintén hiszem, hogy sikeresek is leszünk.

Hadd magyarázzam el, hogy miért.

50 év politikában eltöltött év alatt soha nem láttam még olyan tárgyalásokat, amelyek ennyire produktívak és átfogóak lettek volna, mint amelyek ezekhez a megállapodásokhoz vezettek. Ennek köszönhetően ezek a megállapodások igazi politikai támogatással bírnak a lehető legmagasabb szinten. A tárgyalások segítettek létrehozni egy globális mozgalmat a pozitív változásért, bevonva a civil társadalmat, a fiatalokat, a magánvállalatokat és egyéb szereplőket, és ez a mozgalom velünk lesz a következő 15 éven keresztül. A Millenniumi Fejlesztési Célokkal, a megújuló energiaforrások árának csökkentésével és egyéb módokkal számos kormány és vállalat mutatja, hogy a változás, amelyre szükségünk van, nem csak lehetséges, hanem már most zajlik.

2016-ban erre a lendületre kell építenünk és biztosítanunk kell a korai megvalósítást, amelyhez minden szereplő segítségére szükségünk van. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének elnökeként ez a lendület és a megvalósítás a prioritásom.

A kormányoknak például be kell azonosítaniuk és meg kell tervezniük a változtatásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az SDG-ket megvalósítsák. Alapvető szolgáltatásokba kell befektetniük, hogy minden ember kiteljesíthesse életét. Létre kell hozniuk egy jogi és politikai keretrendszert, amely lehetővé teszi a felelősségteljesebb fogyasztást és a fenntartható infrastruktúrába való megnövekedett befektetéseket. Továbbá átláthatóbbá és befogadóbbá kell tenni a kormányzatot, hogy mindenki kifejthesse hozzájárulását és az emberek szabadságban és biztonságban élhessenek, a társadalmak pedig összetartóbbak és egyenlőbbek legyenek.

Nemzetközi szinten szükségünk van az Egyesült Nemzetek rendszerére, amely készen áll arra, hogy megadja azt a támogatást, amelyre az országoknak szükségük van. Továbbá szükséges az is, hogy a kizárólagos gazdasági döntéshozó fórumok, mint a Világbank, az IMF és a G20-ak még inkább összehangoltan működjenek az új keretrendszerrel.

A béke és biztonság területén változásokra van szükségünk az ENSZ-ben, hogy jobban megelőzhessük a konfliktusokat, és megvédhessük az emberi jogokat, mielőtt túl késő lenne.

A Fenntartható Fejlődési Célok cselekvést kívánnak meg a magánszektortól is, így össze kell hangolniuk társasági tevékenységeiket az új célok esszenciájával. Fejlesztéseiket az SDG-kre összpontosíthatják és együttműködhetnek a kormányokkal és más kulcsszereplőkkel, hogy támogassák és finanszírozzák a megvalósítást. Ez magában foglalja a globális pénzügyi rendszert, amelynek be kell fogadnia ezt a változást. A kormányoknak biztosítaniuk kell a megfelelő szabályozási és adózási kereteket a magánszektor részére, amely egyértelművé teszi, hogy a zöld befektetések nem csak a környezetnek és az emberiség jövőjének a legjobbak, hanem a legjobb üzletet is jelentik.

Végül, a változás nem fog megtörténni magától vagy a civil társadalom és az átlagemberek nyomása nélkül. A nem-kormányzati szervezeteknek kell elszámoltatniuk a kormányokat a 2015-ben tett kötelezettségvállalásaikkal kapcsolatban. Az emberbaráti alapítványoknak pedig támogatniuk kell az olyan ügyeket, amelyek összhangban vannak az SDG-kkel, valamint hatékonyabban kell együtt dolgozniuk a kormányokkal és más szereplőkkel. Az átlag-állampolgárok, fiatalok és bárki használhatja az információs technológia hatalmas fejlődését, amellyel a megvalósítás fő irányítójává válhat.

Ha 2015. a hihetetlen áttörések éve volt, akkor 2016-nak a lendület évének kell lennie, amikor mindannyian elkezdjük és megvalósítjuk azt az átalakítást, amely egy fenntarthatóbb és igazságosabb világhoz vezet.

 

A szerző az ENSZ Közgyűlés elnöke

Cikk megosztása
Címkék