Kalózok Szomáliánál: váltságdíjtaktikák első kézből

Az Ádeni-öbölben erősödő katonai jelenlét miatt a szomáliai kalózok egyre távolabbi vizeken vadásznak és egyre magasabb váltságdíjakat követelnek az elrabolt hajókért – állítják a hvg.hu által megkérdezett szakértők, köztük a brit királyi tengerészet ma váltságdíj-tanácsadással is foglalkozó egykori katonája. A kereskedőhajók tulajdonosai azonban nem teljesen védtelenek a támadásokkal szemben.

Fotó: AP

Az aránylag „csendesebb” január és február után márciusban ismét nőtt a kereskedő- és tankerhajók elleni támadások száma Szomália partjainál, ahol idén eddig hét hajót foglaltak el a tengeri rablók, összesen 139 főnyi legénységgel a fedélzeten – derül ki a londoni székhelyű International Maritime Bureau (IMB) legfrissebb adataiból.

Michael Howlett, az IMB divíziós igazgatója a hvg.hu-nak elmondta, hogy a tavalyi rekordévben megduplázódtak a támadások a térségben, de az arányokat tekintve a kalózok kevesebb vízi járművet tudtak elfoglalni. „Bár a támadások száma jelentősen nőtt, a szomáliai kalózok már kevésbé voltak sikeresek” – mondta Michael Howlett. „Ez az Ádeni-öbölben megerősített haditengerészeti jelenlétnek köszönhető” – tette hozzá.

A szomáliai polgárháború okozta káoszt és a központi kormányzati és biztonsági erők hiányát kihasználó kalózok néhány éve kerültek a nemzetközi figyelem középpontjába, főképp az Ádeni-öbölben elkövetett támadásaik miatt.

Az egyre erőszakosabb rajtaütések esetenként emberéletet is követeltek és nem mellékesen jelentős veszteségeket okoztak a nemzetközi kereskedelmi cégeknek. Az ENSZ 2008-as határozatai lehetővé tették a nemzetközi katonai erők megjelenését szomáliai vizeken, amelynek köszönhetően – korábban csak ritkán látott egyetértésben – számos ország küldött hadihajókat, tengeralattjárókat és katonai repülőgépeket a kalózok visszaszorítására.

Szorul a hurok az öbölben

Az orosz, kínai, indiai és japán hadihajók mellett az Ádeni-öböl feletti őrködésben részt vesz az amerikai vezetéssel 2009 januárjában létrejött Combined Task Force (CTF) 151 nemzetközi katonai egység, illetve nyolc tagország aktív közreműködésével az Európai Unió EU NavFor haditengerészeti egysége is. Utóbbi 12 hadihajót és több légi járművet állomásoztat a régióban az Atalanta-művelet keretein belül. Az EU-egység eddigi legnagyobb sikerét március elején aratta, amikor francia vezetéssel 35 kalózt és 10 kalózhajót fogott el Szomália partjainál. Az uniós missziót mára kiterjesztették az Indiai-óceán távolabbi térségeire is, egészen a Seychelles-szigetekig és Madagaszkárig.

Az IMB térképe a 2010-ben történt támadásokról Fotó: International Maritime Bureau (IMB) / Google Maps

A koalíciós erőknek is nevezett katonai egységek egyre több kalózkodással vádolt személyt fognak el, de letartóztatásuk, bíróság elé állításuk ma is problémákba ütközik. Kenyában, ahol egy nemzetközi megállapodás szerint bíróság elé állhatnának, a hosszas eljárások miatt jelenleg több mint 110 vádlott vár tárgyalására, és egyes információk szerint az ország nem is szeretne több feltételezett kalózt „befogadni”. Tavaly ugyan a Seychelles-szigetek bejelentette, hogy bíróságot hozna létre és börtönt is építene a kalózkodás miatt elítéltek számára, de egyes szakértők szerint ez sem jelenthet hosszú távú megoldást. A bizonyítás nehézkessége miatt pedig korábban többször is volt arra példa, hogy az elfogott kalózokat nem sokkal később egyszerűen szabadon engedték.

Fotó: AP

Ennek ellenére az Ádeni-öbölben erősödő katonai jelenlét miatt a kalózok már egyre távolabbi célpontokat választanak – mondta Michael Howlett. Márciusban a máltai zászló alatt hajózó MV Frigia teherhajót például a szomáliai partoktól több mint 2400 kilométerre foglalták el.

Az IMB egyébként rendszeresen frissülő interaktív térképen mutatja be, hogy hol történtek támadások, és egy 24 órán keresztül elérhető telefonos szolgálatot is működtet a „tengeri bűncselekmények” – beleértve a kalóztámadásokat – bejelentésére.

Támadási stratégiák

A katonai erők leginkább a kalózok „anyahajóit” próbálják kiiktatni, amelyek Michael Howlett szerint leggyakrabban korábban elrabolt, átalakított halászhajók. Ezek szállítják az élelmet, a vizet és a személyzetet is a parttól akár több száz kilométerre is eltávolodó kalózok számára, akik így nagyobb vadászterületet fésülhetnek át. Az „anyahajók” oldalához gyakran több méter hosszú létrákat is erősítenek, amelyeken a támadók feljuthatnak a magasabb kereskedőhajók fedélzetére is – a létrák azonban kockázatot jelentenek, ugyanis bizonyos távolságból könnyű kiszúrni őket a hadihajókról is. A tájékozódáshoz és a célpontok megtalálásához a kalózok egyre gyakrabban használnak GPS-felszerelést is, fegyverzetükben pedig az AK47-esek mellett vállról indítható gránátvetők is megtalálhatóak.

Az EU NavFor francia hadihajója a kalózok csónakjaival Fotó: AP

Az IMB által a veszélyeztetett vizekre induló kereskedőhajók tulajdonosai, kapitányai számára kiadott biztonsági ajánlásban olvasható, hogy a kalózok a támadások során legtöbbször két vagy több könnyű és gyors csónakkal erednek a kiszemelt célpont nyomába. Az esetek nagy részében hajnalban vagy napnyugtakor támadnak. A védekezéshez gyakran elég lehet, hogy a kereskedőhajók nagyobb sebességre kapcsolnak vagy a kalózokat hátráltató nagyobb hullámokat verő erősebb szélben próbálnak átjutni a területen. Az utóbbi időben egyre több hajón alkalmaznak fegyveres őröket, illetve egyre több járműre szerelnek fel olyan berendezéseket – például a hajótest köré vont speciális, áramütést produkáló tengeri „villanypásztort” –, amelyek távol tarthatják a fedélzetre készülő kalózokat.