Rablások, háborúk, óriási bukások: hová lettek a magyar műgyűjtők kincsei?

A Monarchia évtizedeiben akadt egy rövid nyugalmi időszak, amikor a háborítatlan vagyoni gyarapodásnak köszönhetően ma már elképzelhetetlenül gazdag műgyűjtemények jöttek létre Magyarországon – mondja Molnos Péter művészettörténész, aki Elveszett örökség címmel könyvet írt a korszak jelentős kollekcióiról. Az arisztokrácia volt a példaadó, különösen ifjabb Andrássy Gyula, aki elsősorban XIX. századi francia festők – Millet, Courbet, Rousseau, Corot és Monet – műveit gyűjtötte, sőt egy Rembrandttal is büszkélkedett, bár ez később hamisnak bizonyult. A kollekciók felépítésében a Monarchia aranykorában a zsidó nagypolgárság járt az élen, Nemes Marcell mellett Kohner Adolf, Herzog Mór Lipót, Hatvany Ferenc. A három utóbbi nemcsak bárói címével akart az arisztokráciához hasonlítani, hanem gyűjteményével, mecenatúrájával is. Az aranykornak azonban hamar vége lett, egyetlen kollekció sem maradt egyben, a műtárgyakból is csak mutatóba maradt néhány idehaza.

Legelőször a szénkereskedőből műgyűjtővé avanzsált Nemes Marcell kollekciója esett szét, nem sokkal az első világháború előtt. A tanulatlan, ám kiváló üzleti érzékkel megáldott Nemes csalhatatlan ízléssel vásárolt a miseruháktól a modern grafikákig szinte mindent. Előfordult, hogy kiállítások komplett anyagát megvette, de régi mesterek, például El Greco újrafelfedezéséhez is hozzájárult.