Kikezdték a tekintélyét, de Irán vezetője bízhat politikai rutinjában

„Egyszerű lélek vagyok tökéletlen testben, de van méltóságom, amit a forradalomnak és az iszlámnak szentelek” – mondta magáról Ali Khamenei, Irán legfőbb politikai és vallási vezetője 2009-ben, amikor milliók tüntettek szabadságjogokért és az elcsalt elnökválasztás ellen. Az utóbbi hetek tiltakozóhulláma másodszor kezdte ki komolyabban az abszolút hatalommal bíró, 78 éves Khamenei uralmát, csakhogy a tüntetők ezúttal sokkal nyíltabban kérdőjelezték meg a tekintélyét, illetve a politikáját. Irán és a Közel-Kelet egyik leghosszabb ideje hatalmon lévő vezetője részben történelmi változásoknak, részben pedig saját ambícióinak köszönhette, hogy a síita mullahok vezette iráni teokrácia csúcsára jutott.

1939-ben, az északkeleti Meshedben született, ahol a legutóbbi tüntetések is kezdődtek. Nyolcgyermekes családban nőtt fel egy kis lakásban, a família szerény, spártai életet élt. Az ifjú Khamenei hittudós apját követve vallási tanulmányokat folytatott, és növendékként már 11 éves korától a mullahok ruházatát hordta, ami miatt gúnyolták a társai. A vallásra gyanakvóan tekintő sah világi rendszerében nem volt könnyű a papi hivatást választóknak, Khamenei azonban 1958-ban Kúmba, a vallásos tanulmányok központjába költözött. A hittudósokhoz képest szokatlanul cigarettázott, sőt pipázott is, és a monarchia szemében a legfőbb bűne az volt, hogy Ruhollah Khomeini ajatollah radikális vallási vezető hűséges követője lett. Míg Khomeini 1963-ban száműzetésbe kényszerült, a fiatal Khamenei otthon agitált a sah ellen, többször megjárta a börtönt, ahol megkínozták és magánzárkába csukták.

AFP

Az 1979-es iszlamista forradalom után Khomeini belső körébe került, és védelmi miniszterként később igen hasznosnak bizonyuló kapcsolatokat alakított ki a hadsereggel, illetve a teokráciát védelmező elit alakulattal, a Forradalmi Gárdával. Bár semmi sem volt benne a forradalom vezérének karizmájából, 1981-ben nagy többséggel mégis elnöknek választották. Népszerűségét csak növelte, hogy a szavazás előtt egy ellenzéki iráni szervezet merényletet kísérelt meg ellene, melyben a jobb keze maradandó bénulást szenvedett. Ezért mindent, így írni is megtanult bal kézzel. Egyik első intézkedése volt, hogy megszüntette a kormányfői tisztséget, így a legfőbb vallási vezető után a rendszer formailag második legbefolyásosabb politikusává vált.

Bár eredetileg nem ő lett volna az utód, Khomeini 1989-es halála után a klérus mégis Khameneit tette meg legfőbb vallási vezetővé. Ehhez a vallási rangja sem volt meg, de egyfelől módosították az alkotmányt, másfelől később elérte az ajatollah címet. A rezsim befolyásos irányítói azt gondolták, hogy könnyű lesz őt ellenőrzés alatt tartani, de Khamenei hamar megteremtette a saját hatalmi bázisát. A Forradalmi Gárda az évek során valóságos gazdasági birodalmat épített ki, a Khamenei alá tartozó alapítványok vagyona pedig a Reuters hírügynökség szerint közel százmilliárd dollárra dagadt.

A feleségétől négy fiú- és két lánygyermeknek örvendő Khamenei szerény életet él, soha nem utazott külföldre, és legnagyobb ismert különcsége a kertészkedés. Kiválóan beszél arabul, és apai ági származása miatt azeri nyelven is. Nagy rajongója a költészetnek – ő maga is ír verseket –, szeret olvasni, kedvencei között szerepelnek Hugo, Balzac, Steinbeck és Alekszej Tolsztoj művei is. A tudományos haladás szószólója, támogatja az őssejtkutatást vagy a terápiás célzatú klónozást. Ugyanakkor nyíltan támadja a nyugati kultúra szerinte értékromboló elhajlásait, és előszeretettel nevezi az USA-t a nagy sátánnak, Izraelt rákos sejtnek. Pragmatizmusára jellemző, hogy rábólintott a nagyhatalmakkal kötött, 2015-ben életbe lépett atomalkura, aminek következtében számos Irán elleni nemzetközi szankciót feloldottak.

A cikk a HVG 2018/3. számában jelent meg.