HVG: Az Orbán-rendszer értelmezésére a „plebiszciter vezérdemokrácia” fogalmát vezette be a hibrid rezsim teóriával vitatkozva. Mennyivel visz közelebb ez a megértéshez, hiszen mindegyiknek az a legfontosabb újdonsága, hogy demokratikus és autokratikus elemeket egyaránt tartalmazó rendszerként írja le azt, amiben élünk?
Körösényi András: Csakhogy a hibrid rezsim a liberális demokrácia felől közelíti meg a problémát. Azt mondja, hogy ezek a rezsimek eltolódnak az autokrácia irányába, s pontokba szedve meg tudják magyarázni, mennyiben mások, mint az ideális demokrácia – már ha létezne ilyen –, de a rendszer igazi lényegét nem ragadják meg. Az ő szigorú demokráciakritériumaikat még számos, 1945 utáni nyugati demokrácia sem ütné meg. A plebiszciter vezérdemokrácia fogalma egyébként Max Webertől ered, ő a korai demokráciák egyik jellegzetes típusaként írta le, de szerintem számos jelenlegi rendszer – amilyen Orbáné vagy Trumpé – is megragadható ezzel a fogalommal. E szerint demokratikus választásokkal kerül hatalomra olyan karizmatikus személy, aki úgy tekinti ezt a felhatalmazást – és követői is így vélekednek –, mint amelyik feljogosítja a demokratikus intézmények átlépésére, hiszen ő a népakarat letéteményese, aki az egész nép választottjának mondhatja magát. Az ilyen vezetők kreatív módokon tartják a „kapcsolatot” a népükkel: Trump Twitter-üzenetekkel, Orbán Viktor a nemzeti konzultációkkal, népszavazással. Ez utóbbit ritkán veti be, mert valós tétje és mérhető eredménye, eredménytelensége lehet.
HVG: A modern népvezérek megjelenése összefügg a liberális elitek válságával?
K. S.: Minden bizonnyal. A technokrata jellegű kormányok azt kommunikálják, hogy a politikai elit, egybeforrva a tudományos elittel, mindenki másnál, így a választóknál is jobban tudja, mit kell csinálni.
