Fűben, fában, könyvben, rapben van az orvosság

Van, aki receptre írja fel, más börtönben próbál nevelni vele – az egyre népszerűbb biblioterápia a legkülönfélébb élethelyzetekben használja az irodalmat lelki átalakításra, gyógyításra.

Fűben, fában, könyvben, rapben van az orvosság

Hogy kerültek az első világháborús lövészárkok priccsei mellé az évszázaddal korábbi vidéki Angliában játszódó, intelligens, önérzetes nőket a középpontba állító regények, mint a Büszkeség és balítélet vagy az Értelem és érzelem? Hát úgy, hogy a korabeli katonaorvosok Jane Austen történeteit ajánlották a bakáknak gyógyírként az állóháború poklában szerzett lelki sérüléseikre – mai szakszóval: poszttraumás stressz zavaraikra. A tapasztalatok szerint ugyanis az angol írónő szellemes jellem- és környezetrajzainak, a XVIII. század legfőbb eszményét, a „rendet” megtestesítő regényeinek olvasgatása megnyugvást jelentett a háború „őrült világától” megzavarodott katonáknak.