Hogy kerültek az első világháborús lövészárkok priccsei mellé az évszázaddal korábbi vidéki Angliában játszódó, intelligens, önérzetes nőket a középpontba állító regények, mint a Büszkeség és balítélet vagy az Értelem és érzelem? Hát úgy, hogy a korabeli katonaorvosok Jane Austen történeteit ajánlották a bakáknak gyógyírként az állóháború poklában szerzett lelki sérüléseikre – mai szakszóval: poszttraumás stressz zavaraikra. A tapasztalatok szerint ugyanis az angol írónő szellemes jellem- és környezetrajzainak, a XVIII. század legfőbb eszményét, a „rendet” megtestesítő regényeinek olvasgatása megnyugvást jelentett a háború „őrült világától” megzavarodott katonáknak.
