„Az én kis női nyavalygásaim”
7 perc
2019.09.19. 17:00
Abban ma már egyetértenek a történészek, hogy a nemi erőszak és a nemi erőszakkal való riogatás is a hadviselés része volt a második világháborúban, a jelenségről azonban még mindig nagyon keveset tudunk. A történetek és a traumák feltárásában sokat segíthetnek azok a naplók, amelyeket maguk az áldozatok írtak. Kunt Gergely történész legújabb könyve, a Kipontozva… ezeken a naplóbejegyzéseken keresztül a történelem egy nagyon személyes olvasatát adja.
Háborút vívni lehet a földért, a szabadságért, a kőolajért, a befolyásért, de ha megnézünk néhány nyilas plakátot a negyvenes évekből, kiderül, hogy a háború nem utolsó sorban a férfiak közötti harc a nők birtoklásáért. A birtoklásnak pedig az egyik legextrémebb formája a nemi erőszak. Ebben a háborús világnézeti kontextusban logikusnak tűnik, ha a plakátokon azzal a szöveggel biztatják harcra a férfiakat, hogy
Magyarország asszonyaiért és gyerekeiért!
A győztesek és a legyőzöttek viszonyában jelentős mozzanat volt a nemi erőszak, és ennek nagyon is tudatában voltak a nők, akik közül sokan már akkor készültek erre, mielőtt ténylegesen áldozattá váltak. Egy olyan társadalmi környezetben, ahol nemcsak a nemi erőszakot, hanem úgy általában a szexualitást is komoly tabuk övezték, sok áldozat inkább az öngyilkosságot fontolgatta, mint hogy együtt éljen ezzel a traumával szégyennel.