Tóta W.: Amikor a prolik diktálnak

Tóta W. Árpád

4 perc

2019.10.12. 06:15

2019.10.12. 10:41

Nejlonzacskók közt kokszol Pákóra, és mindig a felszínen úszik, mi az? Bizonyára az új nemzeti nagypolgárság. Alávalóbb az utolsó lumpenprolinál, viszont sokkal drágább tartani.

Magyarország titokban felvett videókon hüledezik, és erre jó oka van. Engedjük el a szekunder szégyent: nem az a hibás, akinek felfordul a gyomra a jachtos dőzsöléstől, és/vagy (de szerencsés esetben és) a kerületi rablók zsákmánybeszámolóitól.

De van egy harmadik, kevéssé tárgyalt aspektusa a jeleneteknek, és az a legszomorúbb.

A mélységes, sötét, csámcsogó bunkóság. Az atlétatrikós, nejlonzacskós prosztó tempó. Ahogy a Képviselő Úr alig bírja elböfögni, hogy a Krinyó bazmeg tizenkétmilliót bazmeg. Ahogy Fekete Pákóra csattog a gruppenszex. Az asztalok, kabinok és szobák tájképei: sehol egy könyv, egy sakktábla, egy újság, semmi, ami az embert az állattól megkülönbözteti – csak a pia meg az izé, szőlőcukor.

Van a korrupciónak egy népszerű, megengedő narratívája; nyilván ma elsősorban a kormánypárt táborában, de mint látjuk, Krinyótól se sajnálta senki Kispesten, amit megcsípett abból az egymilliárdos közhitelből. Eszerint ez a világ rendje. Mindig voltak urak, kasztok, kiváltságosok, és most új arisztokrácia épül, hát nem kell rájuk irigykedni.

Az arisztokrácia, az szó szerint azt jelenti: „a kiválóak uralma”.