Az MTA csökkentené az iskolai óraterheket, a kormány nem is reagált javaslataikra

Pálmai Erika

11 perc

2019.10.16. 05:00

2019.10.16. 06:37

A HVG középiskolai rangsorának megjelenése szolgáltatta az apropót a Pléh Csabával készített interjúhoz. A pszichológus, nyelvész elmondja a véleményét a jelenlegi magyar oktatásai rendszerről, amiből szerinte nem csak a pénz hiányzik.

HVG: Mit tenne, ha a lányának és a fiának most kellene kiválasztani a megfelelő középiskolát?

Pléh Csaba: A tapasztalataim is azt mondatják velem, hogy olyan iskolába szeretném őket járatni, amelyiknek van valami saját „ambíciótöbblete”. Ezen azt értem, hogy a gyerekek számára nemcsak az élet, a bulizás a fontos, hanem valami más is. Ebből a szempontból szerencséjük volt a gyerekeimnek: a fiam a Radnótiba, a lányom pedig a Városmajori Gimnáziumba járt. Mind a kettő olyan hely volt, ahol megvolt az ambíciótöbblet. Én egészen véletlenül a ferencvárosi Fáy András Gimnáziumban érettségiztem – ami ilyenformán megszűnt, ma Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakgimnázium a neve –, az volt ugyanis a legközelebb hozzánk. A családom nem volt túl ambiciózus, nem akartam mintaiskolába járni. De akkoriban ez a gimnázium nagyon különleges szellemiségű hely volt, ahol minden a sport, az ambíciók és az önképzőkör köré szerveződött. Csak azért emlegetem, mert ez az egyetlen, amúgy teljesen névtelen gimnázium, amely 10 akadémikust – köztük Glatz Ferencet és Vizi E. Szilvesztert is – adott az országnak. Nem azért lettünk akadémikusok, mert ugyanabba az iskolába jártunk. De egy akkoriban kültelkinek számító iskola is tudott ambiciózus világot létrehozni. Nem könnyű feladat, de azt kell a szülőknek megítélniük, hogy van-e valami többletambíció az iskolában, amely révén a gyerekek számára az együttműködés és a versengés új világa nyílik meg. Mondják azt például, hogy mi nagyon jók akarunk lenni a biológiában – vagy mindegy, hogy miben. Ebben egyszerre van versengés és együttműködés – ez nagyon fontos.

HVG: Az iskola legyen ambiciózus? A sikerhez vezető úthoz nem a gyereknek kellene annak lenni?

P. Cs.: Az iskolák ma már elég nagy intézmények – 500–1000 gyerekről van szó – és így ezekben néhány év, évtized alatt sajátos szellem alakul ki. Nem azt mondom, hogy ez ott lebeg nap mint nap a gyerekek fölött, hanem a tanárok és a diákok közötti állandó interakciókban alakul ki. Igaza van abban, hogy lennie kell a gyerekekben is ambíciónak, de ezt az iskola szelleme is képviseli. Mondok egy kulturális példát: az egykori brit birodalomban az Anglián kívüli területeknek nagyon nagy szerepük volt az intellektuális fejlődésben. Írország és Skócia különleges szerepet játszott, mégis nagyon eltérőek: Skóciából tudósok jöttek, ők a „majd megmutatjuk Angliának” hangulatot a filozófiában és a tudományokban élték ki. Írországban pedig a költészetben és az irodalomban. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az országoknak is van szellemük, hasonló az iskoláké is.

Pléh Csaba

Ambíció és versenyszellem

Túry Gergely

HVG: A gyerekek többsége azért nem versengő típus. Számukra mégis mi az ideális választás?

P. Cs.: Nagyon fontos, hogy

ne az legyen a legfontosabb szempont, hogy egyszerűen jól töltse el a gyerek az iskolai éveket, hanem valami többet hozzon ki magából az iskolán keresztül.

Ezek az évek a 14–18. között döntőek az ember életében. Nagyon sok pszichológiai kutatás mutatta meg, hogy az első három év után ez az időszak a második kritikus periódus az ember életében. A prepubertás kortól a serdülés végéig mennek végbe az utolsó változások a központi idegrendszer működésében. Akkor alakulnak ki az elülső homloklebenyben az ember célkitűzésével, feladattartásával, és ha úgy tetszik, az ambícióival kapcsolatos neurális hálózatok, az értékrendünk. Maga az átalakulás az ember biológiai adottsága, de az, hogy mi lesz ennek a tartalma, az az iskolától függ. Az, hogy valaki a torrentes letöltésben vagy a rúdugrásban, netán éppen a kémiai feladatok megoldásában lesz a legjobb, ez az iskolán múlik. Nagyon fontosak a gyerekek saját választásai, és a szülők ezt annyiban segíthetik, hogy megpróbálnak kicsit nagyobb palettát nyújtani. A gyerekek sokszor csak egyetlenegy iskolában gondolkodnak, hiszen mindenki oda megy. Serdülőkorban a csoportnyomás és a többiekhez igazodás a fontos tényező. A szülők számára pedig nem az a jó stratégia, ha ezzel harcolnak. A választás másik szempontja, hogy maguk a szülők mikor viszik középiskolába a gyerekeiket, és ennek következtében hogyan ürülnek ki az általános iskolák felső tagozatai. Statisztikai tény, hogy jelenleg Magyarországon a hatosztályos iskolák működnek a legjobban, egyszerűen azért, mert ebben a kompromisszumos időben viszi el a legtöbb szülő az ambiciózus gyerekét másik iskolába. Ha a pszichológiai megalapozást nézzük, akkor a serdülőkori értékrendbeli, kitartásbeli, idegrendszeri változások 12 éves korban indulnak be. Ebben az értelemben is van némi összhang a szociológiai folyamatok és a következmények között.