Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Zenta egy békés, csendes, poros, túlnyomórészt magyarok lakta kisváros a Vajdaságban, a magyar–szerb határ közelében.

Elmúlt egy évszázados történelme során összesen háromszor szállták meg az „oroszok”. Tisztázzuk itt rögtön az elején: az „oroszok” kifejezés egyik esetben sem felel meg a valós etnikai összetételnek, sokkal pontosabb megfogalmazás lenne a „szovjet vagy posztszovjet térségből érkezők”, dehát a nép már csak ilyen, szeret egyszerűen fogalmazni. Szóval maradjunk ennyiben: az oroszok.

Először 1944 októberében jöttek az oroszok. Akkor értek ide, nem tudni, mennyien voltak, de nem is maradtak sokáig, vonultak tovább Berlin felé, Sztálin parancsára. Mindenesetre sokáig, évtizedekig ezt kellett ünnepelni a „felszabadulásként”.

A második orosz megszállás az 1980-as évek végén következett be, amikor Gorbacsov meghirdette a peresztrojkát, és az „oroszok” számára megnyíltak a világ kapui. A „világ” pedig az akkori oroszok számára elsősorban az akkori Jugoszláviát jelentette. Nagy és folyamatos hullámokban özönlöttek Zentára (is) az oroszok, akiknek csak egy meghívólevelet kellett felmutatniuk, és már jöhettek is. A meghívólevelek gyártása (írógéppel, természetesen) jövedelmező biznisznek bizonyult azokban az időkben, sokan csak abból éltek, a zentai piacot, házakat és családokat pedig elárasztották a bádogdobozos hering- és szardíniakonzervek, alumínium evőkészletek és -edények, műanyag csillárok és még egy rakás más bóvli, amit az akkori orosz gazdaság ki tudott termelni magából. Sokáig tartott, de aztán ez az orosz invázió is elmúlt.

A harmadik orosz megszállás meglepetésszerűen érte a zentaiakat.