Budapest vezetése és népe nem utoljára kényszerült kiállni a kormánnyal szemben azért, ami az övé. Nemcsak a szabad színház nem passzol a minden magyarnak kínált disznósajtba, márpedig más recept nincs az étlapon, csak ez az egy. Viszont érdemes észben tartani, hogy a Fidesz alternatívája nem egyetlen másik menü, hanem a választás szabadsága. Benne a disznósajttal – vagyis az Újszínházzal.
Karácsony Gergely első interjújában már arról beszélt, hogy ha Dörner György mandátuma lejár, „biztosan lesz” nála jobb pályázó, szóval szedheti a sátorfáját. Hiba lenne ezt a fenyegetést beváltani. Hiba lenne nem visszavonni.
Orbán Viktor uralma azért disszonáns, mert egy kisebbség támogatásával gyakorol teljhatalmat. Választójogi furfanggal, manipulációval, aljas, és ha kell, köztörvényes trükkökkel éri el, hogy kétmilliós tábor birtokában levegőnek nézhessen másik hétmilliót – meg azt a kettőt is egyébként, csak nekik ez egyelőre megfelel. A jobboldal, noha imád a nemzet nevében beszélni, csak egy szubkultúra, mint a horgászoké vagy a katolikusoké. Amikor egyetemet zárat be, tankönyveket szanál, újságokat ver szét és vállalkozásokat nyúl le, akkor túlterjeszkedik. Ebből fakad a kormányzás alapélménye: az igazságtalanság.
A másik ajánlat, amit az ellenzéki összefogás már a maga sokszínűségében is képvisel: hogy mindenkinek helye van a nap alatt. Konzervatív, liberális, baloldali polgárt egyaránt megillet a neki tetsző sajtó, kultúra, fesztivál és tévéműsor. Ebbe azonban beletartoznak azok is, akik a mai uralomnak pillanatnyilag a nyertesei. A nyúlszőrsapkás nénik is, akik az Újszínháznak örülnek.
