Épülhet-e szupermarket a koncentrációs tábor helyén? – 1991. július 21.
4 perc
2021.07.17. 14:30
És egészen más kérdés: érdemes-e felakasztani egy ezüst nyugatnémetet? A német újraegyesítésről szóló Eljött a paradicsom című sorozatunk következő darabja.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.
1991. július 21. – A tipikus Wessi, az Ossi jóbarátja
Egy keletnémet és egy nyugatnémet sétál a Keleti-tenger partján. Azt mondja a nyugatnémet: „Nézze csak, az az úszómester mentette meg tegnap az életemet.” Mire a keletnémet: „Tudom, de azóta már bocsánatot kért.”
Ez csak egy a száz vicc közül, amelyet egy jó üzleti érzékkel megáldott lipcsei kiadó dobott piacra. A kis kötet azóta borzolja a kedélyeket, olyannyira, hogy némelyek kifejezetten fajgyűlölőnek minősítik a vicceket, márpedig ez a minősítés német földön nem vicc. A könyvecske tartalma valójában sokkal kevésbé vicces, mint amennyire harapós, sőt gyűlölködő.
Egyesek úgy vélik, hogy sajnos ez fejezi ki a kelet- és nyugatnémetek, közkeletű szóval Ossik és Wessik közötti viszonyt. Mások szerint ez azért túlzás, és a kedélyeket éppenhogy lecsillapítani, nem pedig szítani kellene. A főváros legnagyobb példányszámú napilapja, a Berliner Zeitung telefonos körkérdést is intézett olvasóihoz, és a vélemények megoszlottak. Akadt, aki cenzúráért kiáltott, de az ellentábor jogosnak találta a gonosz Wessi-vicceket:
Ha a Wessik úgy viselkednek, mint a megszállók, akkor úgy is kell bánnunk velük.