Godot már itt van - gyár helyére álmodott művészeti intézetet Sáfár Zoltán
Október 1-én nyílik meg a Godot Kortárs Művészeti Intézet Óbudán, egy régi textilgyár területén. Ennek apropóján nyári portréinterjúnkat közöljük az ötletgazdával, Sáfár Zoltánnal.
HVG: Úgy tudni, rendőrnek készült, miért nem nyomozó lett végül?
Sáfár Zoltán: Az „úttörőrendőrségre” gondol? Szereztünk egy fotót a sarki fotós műterméből, és elképesztő történetet kreálva „nyomoztunk”, rengeteg csokit gyűjtve a környező házakban. Ötletekben soha nem volt hiány nálam, mindig én találtam ki a balhékat, a középiskolában is. Most is az ötlet, az elindítása érdekel. Ha valami három év után nem megy nélkülem, akkor azt úgyis megette a fene.
HVG: Nagyon magabiztos, nem ciki, hogy nem szerzett diplomát?
S.Z.: Ma már nem, de a feleségemnek van kettő, így mindegyikünkre jut egy a családban. Magamtól tanultam meg mindent, a kilencvenes években weblapok és kiadványok szerkesztéséből éltem, mert sem a galéria, sem a kávéház nem termelte ki a megélhetésemet.
HVG: Hány képzőművészt tudott felsorolni 1998-ban, amikor a Godot Galériát megnyitotta?
S.Z.: Szász Endrét biztos ismertem mint elrettentő példát. Először különleges hifiket akartunk árulni, de túl üresek voltak a falak. A Galéria című lap főszerkesztőjét hívtam fel, mert fogalmunk se volt, hogyan kell kiállítást rendezni. Az ő számát pedig a szomszéd galéria ajtajára tűzött lapból néztem ki. Pénzünk alig volt, a felújítást is magunk fejeztük be.