"Amíg átléphetem a határokat, nem gondolok arra, hogy máshol éljek"

Szentgyörgyi Rita

4 perc

2019.10.23. 13:00

2019.10.30. 11:20

Traumatizált kamaszok 1939 és 1945 közötti felnőtté válásáról, a mával való hasonlóságról készített kortárs darabot Kedves Én! címmel a KV Társulattal a számos műfajban mozgó fiatal rendező, Szenteczki Zita. Interjú.

HVG: A Horthy-kultusz újjáéledése, a náci ideológia térhódítása, a meghamisított történelemszemlélet miatt fordult a második világháború alatt íródott személyes dokumentumokhoz?

Szenteczki Zita: Nem sokkal az előtt olvastam Kunt Gergely Kamasztükrök című regényét, hogy megkeresett volna a KV Társulat. Egyrészt a szélsőséges nézetek visszatérése miatt foglalkoztatott Kunt szociológiai elemzése kamaszok naplórészleteinek a felhasználásával. Másrészt úgy éreztem, hogy az azonnal reflektáló, személyes dokumentum nagyon más történelemolvasat, mint amit a túlélők mesélnek visszaemlékezésekből, vagy amit a történelemórán tanítanak az iskolákban. A színházi változathoz a teljes naplókból, a levéltárakban, könyvtárakban fellelhető anyagokból dolgoztunk.

HVG: Mennyire képesek ezek a kamasznaplók dialógusba lépni egymással?

Sz. Z.: Öt szereplő fejlődéstörténetét kísérjük végig, egyikük az antiszemitizmus miatt lett cionista, a másik katolikus kispolgári értelmiségi, a harmadik szélsőjobboldali nézeteket valló katolikus, de van köztük kikeresztelkedett zsidó, falun élő katolikus parasztlány. Vallásilag, származásilag, földrajzilag is különböző karaktereket raktunk egymás mellé. A város és a vidék, a társadalmi különbségek, a társadalmi rétegek közötti átjárhatóság is foglalkoztatott. A kamaszok sorsában azt szerettem volna láttatni, hogy a tragédiákat nem lehet rangsorolni. Szerepösszevonásokkal kívántam érzékeltetni, hogy ezek a különböző közegekben élő fiatalok akár találkozhattak is volna.