Szokatlan nyár eleji hőhullám, dízelbotrány, szénbányák és atomerőművek bezárása - sorjáznak a környezetvédelemmel kapcsolatos aggodalmak a németek fejében. Nem csoda, hogy a felmérésekben az ezekkel a gondokkal leginkább foglalkozó zöldek vették át a vezetést a hagyományos baloldali és jobbközép pártoktól.
„Na, ez még egy százalékpont a Zöldeknek” – így kommentálta a berlini baráti társaság egyik tagja, amikor a rekkenő hőség után kitört a vihar, s diónyi jegek hullottak az égből. Mert az nyilvánvaló, hogy az ilyen – az utóbbi napokban Magyarországot is sújtó – jelenségeket ma már mindenki a globális felmelegedés számlájára írja, s a németországi közhangulat szerint ki más, mint a Zöldek tudnának leginkább tenni ez ellen. Persze nem csak a nyakakba zúdult égi áldás az, ami a környezetvédelem kérdéseivel szembesíti az embereket. Ezt legfeljebb gyorsan és közvetlenül érzik a bőrükön, de legalább ennyire foglalkoztatja a közvéleményt a 15 éves svéd diáklány, Greta Thunberg által elindított, s ma már számos német nagyvárosra kiterjedt Fridays for Future mozgalom. Amihez egyébként egyre több szülő is csatlakozik, Parents for Future néven.
Ugyancsak a fenyegető klímakatasztrófa képét mutatta föl néhány napja a német internetes portálokon is villámgyorsan elterjedt fotó, amely szerint Grönlandon a szánhúzó kutyák hirtelen csónakhúzókká váltak a megolvadt gleccservízben tocsogva. És akkor itt vannak a szinte már megszokott problémák: a városok légszennyezettsége, a dízelbotrány, a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásának sürgetése, a külszíni fejtésű barnaszénbányák leállítása, ami a légszennyezés és a környezetrombolás miatt aggódók szerint túl lassú.
Mindezek közrejátszottak abban, hogy Németországban pillanatnyilag a Zöldek pártja vezeti a népszerűségi listát. A közvélemény-kutatók szokásos kérdésére, hogy ha jövő vasárnap parlamenti választások lennének, az emberek kire szavaznának, júniusban a válaszadók 26 százaléka felelte azt, hogy a Zöldekre. Akik ezzel megelőzték a jelenleg kormányzó koalíció (CDU–CSU: 25 százalék, SPD 12 százalék) pártjait. Amikor pedig azt tudakolták a polgároktól, szerintük melyik az a politikai erő, amelyik a jövő kihívásaira leginkább tud választ adni, a Zöldekben a megkérdezettek 27 százaléka bízott – miközben a kormánykoalíciótól (CDU–CSU: 12 százalék, SPD: 2 százalék) már nemigen remélik a megoldást.
Ennél is markánsabb a helyzet, ha a fiatalok körében érdeklődnek: a kérdésre, melyik párttal tudnának leginkább azonosulni, 36 százalék jelölte meg a Zöldeket. S ez még akkor is sokatmondó, ha 40 százaléknak semmiféle pártpreferenciája nincs, vagyis a többi párt a futottak még kategóriába szorult, és a jelek szerint már semmit sem várnak tőlük. S végül, bár nincs reprezentatív ereje, az egyik berlini gimnázium diákjainak véleménye: 58 százalékuk szavazna a Zöldekre, és csak 8 százalékuk a kormánykoalícióban lévő keresztény uniópártokra és szociáldemokratákra.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre több elemző, publicista számára feszegető a kérdés: mi lesz, ha a Zöldek nyerik a választásokat? Zöld kancellárja lesz Németországnak? A forgatókönyv nem elképzelhetetlen: az európai parlamenti választásokon megrendült szociáldemokraták vezetési válságát egyelőre lecsillapították ugyan azzal, hogy a távozó pártelnök helyét háromtagú ideiglenes elnökség vette át. De a párton belül változatlanul erősek azok a hangok, amelyek szerint föl kellene mondani végre a nagykoalíciót, s az SPD-nek ellenzékben kellene újra magára találnia. Ebben az esetben viszont előrehozott választásokra kerülne sor. Elméletileg elképzelhető ugyan, hogy a parlament jelenlegi többségi viszonyai mellett is lehetne a CDU vezetésével kormányt alakítani a liberális szabaddemokratákkal (FDP) és a Zöldekkel, de az utóbbiak nyilván nem akarják, hogy a legutóbbi választásokon elért 8,9 százalékuknak megfelelő súllyal kerüljenek be egy kormányba, mikor most akár nyerhetnének is.
Nem eszik olyan forrón a kását – hűtik le a lelkesedést a szkeptikusabb megfigyelők, emlékeztetve arra, hogy volt már, bár nem ilyen mértékű, de mégis hasonló szárnyalásuk a Zöldeknek, aztán mi lett belőle.
Nevezetesen a fukusimai atomkatasztrófa esetére utalnak, amikor 2011 januárjában a Zöldek hirtelen 23 százalékos népszerűségre tettek szert – hogy aztán a két év múlva rendezett parlamenti választáson 8,4 százalékra essenek vissza. A mai helyzet azonban egészen más. Akkor a hatalma zenitjén lévő Angela Merkel egyetlen huszárvágással megoldotta a kérdést. Felismerve, hogy a közvéleményben amúgy is meglévő félelmeket milyen drámaian felerősítette a japán atomerőmű balesete, úgy döntött, mégis leállítják a nukleáris energia termelését Németországban. Holott éppen ő volt az, aki két évvel korábban felfüggesztette a 2005 előtti szociáldemokrata–zöld kormány által keresztülvitt atomerőmű-ellenes programot. Ezzel egy csapásra kihúzta a szőnyeget a Zöldek lába alól – akik amúgy sem tudták volna kihasználni a számukra kedvező közhangulatot. Többek között azért sem, mert Joschka Fischer 2005-ös távozása óta nem volt igazán karizmatikus vezetőjük.
A helyzet azóta annyiban is más, hogy most van. Nem is egy, kettő. Miközben a szociáldemokratákon kívül a többi párt is kisebb-nagyobb vezetési gonddal küzd. A CDU-ban Annegret Kramp-Karrenbauernek – többek között néhány balul sikerült megszólalásával – nem sikerült megteremtenie azt a tekintélyt, amire különösen leendő kancellárként szüksége lenne. Az FDP elnöke, Christian Lindner legutóbb azzal tette magát nevetségessé és kabarétréfák céltáblájává, hogy azt javasolta, a Fridays for Future jegyében péntekenként a tanítás helyett demonstráló diákok inkább tüntessenek délután, vagy szombaton – ami körülbelül annyi, mint a munkabeszüntetőknek azt mondani, szíveskedjenek a szabadidejükben sztrájkolni. A Baloldal párt az örökös belső harcai újabb fordulójában éppen most állítja félre kevés karizmatikus politikusainak egyikét, Sahra Wagenknecht eddigi frakcióvezetőt, aki bár meggyőződéses marxista, de a parlamenti vitákba mindig tudott figyelemre méltó felszólalásokkal életet vinni.
Bezzeg a Zöldek. Az egy évvel ezelőtti tisztújítás óta politikai álompáros irányítja a pillanatnyilag legnépszerűbb német pártot Annalena Baerbock (38 éves) és Robert Habeck (49) személyében. A két társelnök – akik csak a politikában alkotnak párost, egyébként mindketten családosok, Baerbocknak két, Habecknek négy gyermeke van – a párton belül és azon kívül is ma afféle politikai szupersztárnak számít. Jól ki is egészítik egymást. A jogi végzettségű, Hamburgban és Londonban tanult Baerbock éveket töltött a brüsszeli uniós központban, mint az egyik zöldpárti EP-képviselő asszisztense, aztán a Bundestag képviselőjeként a párt klímapolitikai szóvivőjeként szerzett törvényhozási tapasztalatot. Határozott egyéniség, kézben tartja a pártot.
Habeck filozófiát, germanisztikát tanult Freiburgban és Dániában, majd filozófiából doktorált is. Tulajdonképpeni foglalkozása író-műfordító, aki a feleségével, Andrea Paluch írónővel hat, közösen jegyzett regényt jelentetett meg. A politikába csak későn kapcsolódott be, a Zöldek képviseletében lett tagja a legészakibb német tartomány, Schleswig-Holstein törvényhozásának, ahol aztán 2012-től a CDU-val közösen kormányozva tartományi miniszterelnök-helyettes, környezetvédelemért, energiapolitikáért és mezőgazdaságért felelős miniszter lett. Lezser, melankóliát sugalló megjelenésével gyökeres ellentéte az erőszakos, hatalomvágyó macsó politikusoknak – ez is magyarázhatja népszerűségét.
Tehát mi lesz, ha egyszer a Zöldek győznek? – a kérdés a párt egyik alapvetését, az „egy nő – egy férfi” vezető páros elvét feszegeti.
Mert a Zöldek alapszabályával ellentétben a német alkotmány nem ismeri a kormány élén a kettős vezetést, tehát dönteniük kellene, ki a párt kancellárjelöltje.
Utána már csak olyan apróságokkal kell majd megküzdeniük, hogy miként viszik keresztül a terveiket. Például azt – csak kettőt említve –, hogy az autóiparra épülő német gazdaságban tíz év múlva egyetlen új, belső égésű motorral működő gépkocsit se lehessen forgalomba hozni, vagy hogy a 2038-ra tervezettnél sokkal hamarabb zárják be a külszíni fejtésű barnaszénbányákat, munkanélkülivé téve az ott dolgozókat. Merthogy a környezetvédelem és a gazdaság érdekeinek összehangolásába akár bele is zöldülhetnek.
WEYER BÉLA / BERLIN
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
A Michelin-csillag után egy újabb elismerést sepert be az Őrségben található Pajta.
2023-ban még 4,1 milliárdot termelt az állami támogatásokkal kitömött lánc.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
Új helyzet van.
