Bujdosó János hatéves korában elhatározta, hogy zenész lesz (akárcsak az újszászi kontrás nagypapa), és azóta a maga útját járja rendíthetetlenül és engesztelhetetlenül.
Az otthoni pianínónak és nővére klasszikus gitárjának kóstolgatása után hamar kiderült, hogy az intézményes, formális képzést nem neki találták ki; zenei világképét a folyamatos kalandozás, a kíváncsiság, a nyitottság, a legkülönfélébb hatások újszerű ötvözése alakítja.
Erre számítsanak Bujdosó Jánoséktól:
