Temető a víz alatt: így még biztos nem gondolt a zátonyokra
Környezetvédők ötletéből nőtte ki magát a vállalkozás, amely egy újszerű temetkezési formát kínál az óceánban. A megoldás egyre népszerűbb az Egyesült Államok keleti és déli partvidékén.
Az egykori egyetemi szobatársak, Don és Todd még az 1990-es évek elején vettek egy nagy levegőt, és belevágtak életük üzletébe: a zátonykészítésbe. Korábban sokat jártak a Georgiai Egyetemről a floridai óceánpartra, hogy közösen hódoljanak búvárszenvedélyüknek. Az évek múltával azonban elkeseredve látták, hogyan pusztul a szemük láttára a víz alatti élővilág, különösen a számtalan élőlénynek természetes otthont biztosító zátonyok. Így jött az ötlet: mi lenne, ha mesterséges zátonyok készítésével és telepítésével visszaadnának valamit a természetnek abból, amit az emberi tevékenység elvett tőle?
Don Brawley és Todd Barber cége 1992-ben helyezte el Florida közelében az első műzátonyt, amit hosszas kísérletezést követően lyukacsos méhkas formájúra öntöttek speciálisan megerősített, semleges kémhatású betonból. Tapasztalatuk szerint ezen az érdes felületű anyagon már néhány héten belül megtapadnak a különféle tengeri herkenytűk, apró organizmusok, de a halak és a teknősök is szívesen időznek a lyukakon keresztül könnyen megközelíthető belsejében.
A barátok meg is maradtak volna jámbor környezetvédőnek, ha Don apósa 1998-ban nem sóhajtja el magát egy családi ebéden, hogy halála után milyen szívesen nyugodna egy ilyen betonzátonyban, és lenne részese új életek és életformák születésének. Különös módon pár hónappal később valóban elhunyt, szavait nem feledő veje pedig néhány engedély megszerzését követően be is keverte apósa hamvait egy friss betontömbbe. Így született meg az Eternal Reefs (Örökkévaló zátonyok) nevű temetkezési cég. Mivel a technológia adott volt, már csak a marketingre kellett költeniük, no meg a temetkezési szertartás körülményeit megszervezniük.