Zavarba ejtő, hogy ebben a filmben bármikor borzalom jöhet

„Idén szilveszterkor úgy leiszom magam, hogy olyan mélyen aludjak, ahogy csak élő ember tud”

– mormolja magának Trond, a Lótolvajok nyugdíjas főhőse jóleső magányában. Ám az eldugott norvég hegyi faluban, ahova felesége halála után menekült, feltűnik még egy idős lakó. És bár csak pár illedelmes mondatot váltanak az erősen szitáló hóban, mindketten felismerik a másikat – egy gyerekkori tragédia ugyanis összeköti életüket.

Hans Petter Moland norvég rendező karcos, fekete humorú drámáiról és feszes thrillereiről ismert, négyszer jelölték már Arany Medvére a Berlinalén, az itthon is bemutatott Hajszál híján úriember című filmje pedig meghozta számára a kritikusok díját.

A film előzetese:

A Lótolvajok, amely Per Petterson norvég író regényéből készült, zavarba ejtő darab: párhuzamos idősíkokban játszódik, és sokáig nem egyértelmű, hol kapcsolódnak össze a vészjósló múltbeli események a főhős csöndes jelenével. A Trond kamaszkorának egyik nyarát felidéző emlékek színes, fojtott érzékiségtől és feszültségtől telített kompozíciók, ahol bármikor lesújthat valami borzalmas. Ha másért nem, hát mert apa és fia egymás riválisai egy nőért folytatott küzdelemben.

Jelenet a Lótolvajokból /// Felszínre kerülnek a bűnök

vertigo.hu

A filmbéli jelen idő ezzel szemben majdhogynem fekete-fehér; fakó és hófedte, szófukar jelenetekből áll. A felnőtt Trondot alakító Stellan Skarsgard becsülni való alakítást nyújt egy olyan szerepben, amelyben legfőbb színészi feladata, hogy eljátssza, ahogy visszaemlékezik.

A rendező nem hazudtolja meg önmagát, és ha kicsit lassan is, de felszínre kerülnek a szülők bűnei, amelyek máig kísértik a két öregembert.

Vertigo