A szegénynegyed egyik maszatos szuterénjében a vécécsészén guggoló testvérek újra fent vannak a neten. A százszázalékos lefedettségű, nagy sebességű struktúrát kiépítő Dél-Koreában többen lopják a szolgáltatást, mint ahányan meg tudják fizetni a 7 dolláros lattét a Starbucksban. Miután a Kim család tagjai megünneplik a „szent wifi” csodálatos visszajövetelét, arra gondolnak, talán változna a nyomorúságos életük, és elfogadják a pizzageneráció egyik alvállalkozójának munkaajánlatát.
A família – fél évszázaddal Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című filmjének megszületését követően – belevág a dobozolásba. A megroppant idegzetű frontharcos álma azonban nem valósult meg arról, hogy a Föld nemzetei a jövőben saját karakterológiájuknak megfelelő dobozokat hajtogatnak. Sok milliárd pizzásdoboznak változatlanul nincs nemzeti jellege, viszont dobozolni változatlanul lélekölő, ráadásul rosszul fizet.
A múlt hét óta a magyar mozikban is látható dél-koreai Élősködők című film másik családja néhány kilométernyire a szegénynegyedtől, a Gangnam városrészben él.
