„Jövőre majd a snapszot és a sertéssültet is betiltják, ha ez így megy tovább”
– az épületes megjegyzés a szélsőjobboldali osztrák szabadságpárt (FPÖ) volt elnökétől, Heinz-Christian Strachétól származik, aki egyszerű tiltakozóként vegyült el abban a 700 fős csoportban, amely a dohányzási tilalom november 1-jei bevezetése ellen vonult a bécsi kancellári hivatal elé. A szelídebb dohányosok kedélyesebben fogták fel a tilalmat, sok helyütt október 31-én éjfélkor közösen búcsúztatták az „utolsó csikket”.
Strache nyakig benne van abban, hogy Ausztria ez év végéig volt kénytelen tűrni, hogy Európa hamutartójának nevezzék. Ha ő nem kavar, akkor már 2018 májusától tilos lett volna rágyújtani az éttermekben, kávéházakban, cukrászdákban, de még a sportklubokban is addig, amíg ott kiskorú tartózkodik. (Egyedüli kivételek a sörkertek.)
De az FPÖ egykori vezére láncdohányos, s amikor 2017 végén koalíciós partnerként az FPÖ váltotta a néppárttal (ÖVP) kormányzó szociáldemokratákat (SPÖ), első dolga volt megakasztani a cigarettázás visszaszorításának folyamatát. Egyenesen koalíciós feltételnek szabta, hogy a megállapodást visszavonják, és az osztrákok tovább füstölhessenek kedvük szerint. Amikor aztán az őt lebuktató Ibiza-videó botránya nyomán Strache és az FPÖ az idén májusban kiesett a hatalomból, a többi parlamenti politikai erő haladéktalanul megszavazta a tilalmat.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.