Hol kell a legtöbbet dolgozni egy lakásért? Ha a budapestiek megtudják, nem fognak örülni

A 2008-as válságot követően a jegybankok ultra laza monetáris politikája – a zéró vagy negatív kamatpolitika (ZIRP, NIRP), és persze a legtöbbet emlegetett kvantitatív enyhítés, az eszközök vásárlása – mesterségesen megemelték minden eszköz árát. 2019-ben még mindig a laza monetáris politika időszakát éljük Európában és Japánban, az Egyesült Államok rövid szigorítási próbálkozás után 2019 év elejétől visszatért ebbe a klubba.

Az elmúlt 10 évben a világ jegybankjai precedens nélküli mennyiségben hoztak létre új pénzt, illetve korábban nem látott negatív szintekre vitték le a betéti kamatokat. Ezen intézkedéseknek köszönhetően felpumpálták a kötvények árát is. Idén augusztusra már több mint 17 ezer milliárd dollárnyi kötvény forog negatív hozamon. Rekordszintekre emelték a részvényindexek árát és lufihelyzetet generáltak sok reáleszköz, köztük az ingatlanok árában is.

Az 1990 óta csökkenő pályán lévő reálkamatok a világ nagy részén felhajtották az ingatlanok iránti keresletet, ezzel együtt az ingatlanok árát is. Azokban a városokban pedig, amelyekben a helyi szabályozás szabott korlátot az ingatlanfejlesztési projekteknek, a telekárak és a bérleti díjak ugrottak meg.

A globális lakóingatlan-piac helyzetének feltérképezésére a UBS globális ingatlanbuborék-indexet használtuk. Az index hosszú távon méri a globális lakáspiac árazását, és kitűzött célja nyomon követni és felfedezni az esetleges ingatlanbuborékokat a világ legnépszerűbb nagyvárosaiban.

• Hol kell a legtöbbet dolgozni egy lakásért?

Fontos kérdés, hogy egy átlag munkavállalónak mennyit kell dolgoznia egy lakás megvásárlásához. A lakásár-jövedelem összefüggést fontos ismerni, hisz azon túl, hogy ez a mutató kihat a jövőbeli vásárlási kedvre és az árakra,

a jövedelemhez mért magas árindex társadalmi feszültségekhez vezethet, 1992-ben Japánban például ingatlanpiaci összeomlás lett a vége.