A koronavírus egy új korszak főpróbája
Még a legracionálisabb embereket is elbizonytalanítja az elmúlt napokban kialakult helyzet. De mit tehet az, aki tehetetlenséget érez és szorong, de mégis meg akarja védeni a családját és fékezni a járvány terjedését? Szakemberek válaszolnak.
Így látja a helyzetet a szociálpszichológus
„Magyarország évtizedek óta most először találkozik ilyen helyzettel, nincs benne rutinunk, ugyanakkor a világháló és a média ontja ránk a vélt és valós információkat. Ebben a helyzetben talán a bizalom a kulcskérdés. A magyar társadalom bizalmi szintje európai összehasonlításban igen alacsony. Nem bízunk az intézményekben, a hatóságokban, de még egymásban sem, személyközi kapcsolatok terén is az látszik, hogy a jövedelem, iskolázottság szerint mért magasabb státuszúak bizalmi szintje magasabb. Ennek tükrében az úgynevezett hatósági karantén, amely szóösszetételből a karantén szó nyilván megkérdőjelezhetetlen intézkedés, rémképpé válhat, hiszen az első reflex annak az esetlegesen rendőri vasszigornak a víziója, amely tovább erősítheti a belső szorongást. Miközben azt gondoljuk, hogy mi magunk tehetetlenek vagyunk. A tehetetlen várakozás, ahogy a ránk zúduló információtömeg is szorongást okoz az emberekben, ahelyett, hogy maguk lépnének” – állítja Csepeli György szociálpszichológus.
A járványokkal együtt járnak az összeesküvés-elméletek - most sem úsztuk meg őket
Ahogy minden vészhelyzetben - elég csak például 2001. szeptember 11-ére gondolni - most, a világjárvánnyá vált COVID-19 betegség esetében is szárnyra kaptak az összeesküvéselméletek, s csakúgy, mint korábban, a cáfolatok sem nagyon győzik meg azokat, akik biztosan „tudják", hogy a világ a „háttérhatalom" irányítása alatt áll.